Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Marosvásárhelyi Kar – ms.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / ERASMUS+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2017/2018-as tanév /

Balmocz István Lehel

Balmocz István Lehel vagyok, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi karának másodéves fordító és tolmács szakos hallgatója. Egy félévet töltöttem Budapesten és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) tanulhattam az Erasmus keretében.

Egy szaktársammal közösen jelentkeztünk az Erasmusra. Sosem gondoltam arra, hogy külföldi egyetemen tanuljak, de Csonginak sikerült elültetnie bennem ezt a gondolatot, és a szüleim is támogatták az ötletet. Arra gondoltam, hogy ezzel csak nyerni tudok: tapasztalatot, élményeket, kapcsolatokat, barátságokat. Ezenkívül Budapest mindig egy titkokat rejtegető, csillogó „doboz“ volt számomra, és ahányszor erre jártam, csak kívülről láttam, de nem láttam mit rejteget magában. Kíváncsi voltam, milyen lehet itt élni – úgy igazán – egyedül. Most lehetőségem nyílt erre, és ki is használtam.

Kiutazás előtt sok mindent kellett intézni de talán a legnehezebb, és egyben legfontosabb a szálláskeresés volt. Hiszen olyan lakás kellett, amit öt hónapig az otthonomnak tekinthettem. Olyan szempontokat vettem figyelembe, mint az elhelyezkedés, felszereltség és persze a lakbér. Miután több helyen keresgéltem, szinte véletlenül rábukkantam egy körüzenetre, ahol az állt, hogy három fiú egy negyedik lakótársat keres budapesti albérletébe. Nem sokkal később kiderült, hogy mindhárman a Sapientia egyetemről utaznak ki, ahogy én is. A lakás már azért is megtetszett, mert öt percre volt az egyetemtől. Úgyhogy nem volt kérdés számomra, hogy itt szeretnék lakni.

A kiutazást megelőző hetekben már izgatott voltam, és kezdtem barátkozni a gondolattal, hogy szinte fél évig egy nagyvárosban fogok élni, távol mindentől és mindenkitől ami addig ismerős és kedves volt számomra. Kíváncsian vártam, hogy milyen élmények várnak rám itt. Tudtam, hogy búcsút mondhatok annak, hogy ezután is minden készen vár: kajától elkezdve tiszta ruháig, és egy csomó más dolognak, amiről addig nem kellett gondoskodjak. Kicsit féltem is, hogy hogyan fogom megállni a helyemet, ha az élet olyan nehézségeivel szembesülök, amilyenekkel még nem találkoztam.

Már az első héten – az úgynevezett regisztrációs héten – megismertük Csongival az egyetem épületei közötti mozgást, ami első látásra meglehetősen bonyolultnak tűnt. Körbejártuk a környék összes étkezőjét, de végül beláttuk, hogy az egyetem kantinja a legolcsóbb mindközül, és még jól is lehet lakni az ott kapott menüvel. Az első hetekben kíváncsian fedeztem fel Budapest utcáit. Teljesen magával ragadott a város szépsége. A régi épületek, a kivilágított hidak, az esti nyüzsgés.

Az adminisztráció nehézkesnek bizonyult, de szerencsére az ELTE erasmuskoordinátora segítségünkre volt, ha valami nem volt világos számunkra. A tantárgyfelvétel sem volt egyszerű feladat. Mindenki arra figyelmeztetett, hogy minél hamarabb vegyük fel a tantárgyakat, mert elfogynak a helyek. Ezért kicsit megijedtem, amikor a regisztrációs héten, még semmi hírt sem kaptunk a tantárgyfelvétellel kapcsolatban. Amig minden tantárgyamat sikerült felvennem, a félév közepe táján jártam. Minden ügyintézést bonyolultnak és idegennek éreztem, mert addig nem kellett ilyent csinálnom. De ha az ember rá van kényszerítve, akkor hamar belejön. Úgy gondolom, hogy azok sem kell megijedjenek, akik hozzám hasonlóan kevésbé jártasak az ilyen helyzetekben.

Nagyon tetszett az itteni oktatás. Volt több olyan óra, ahol mi, diákok is szót kaphattunk, és az együttgondolkozás módszerét alkalmazva oldottunk meg különböző fordítási problémákat. A gyakorlati órákon senki nem úszta meg, hogy szóhoz kerüljön, és ez nagyon tetszett.

Nagyon érződött a külhoni diákokon, hogy sokkal magabiztosabbak, és bátrabban szólnak hozzá az órákon. Sok házit kaptunk, amivel sokszor nem volt könnyű óráról órára elkészülni, de ezáltal is tanultam. Szerettem ezt az egyetemet, és szinte minden órán volt egy gondolat amit meg tudtam ragadni. Az osztálytársakkal sajnos nem úgy alakult az ismerkedés, ahogy az elején elképzeltem. Minden órán más osztálytársaim voltak, és a felhőtlen hangulatú órák után mindenki sietett szünetre, vagy éppen a következő órára. Ez pedig sajnos az ismerkedés róvására ment. A szint magasabb volt, mint az itthoni egyetemen, és bár nem tudtam felzárkózni teljesen erre a szintre, úgy gondolom, hogy előnyömre szolgált és megfelelően teljesítettem feladataimat. Voltak olyan tantárgyak is ahol szükség lett volna bizonyos előzetes ismeretekre, hogy megértsem őket. A tanárok mindenekelőtt rendkívül jól képzettek voltak, és noha mindegyiküknek más tanítási stílusa volt, sikerült lekötniük a figyelmemet. A legtöbb órán viszonylag kis létszámban voltunk jelen, és ez lehetőséget biztosított arra, hogy gyakrabban jussunk szóhoz.

Persze az egyetem mellett jutott idő a kikapcsolódásra is. A fiúkkal meglátogattunk egy-egy kilátót, vagy beiktattunk egy kis esti sétát, voltunk állatkertben, meg könyvesboltokban, amikor csak tehettük. Szerettem egymagamban is sétálni. Amikor éppen nyugalomra volt szükségem, akkor elmentem fényeket vadászni (fotózni). Olyankor teljesen ki tudtam kapcsolódni. Találtam egy gyülekezetet is, ahova ellátogattam alkalmanként, és itt lelki nyugalmat találtam. Mindig jó hangulat volt a gyülekezetben, és mindig kaptam egy üzenetet amire abban a pillanatban épp szükségem volt.

Április végén egy hétig eljöttek az otthoni szaktársaim is Budapestre egy tanulmányi kirándulásra. Nagyon jó élmény volt a találkozás, főleg hogy a hazatérésem előtt találkozhattam velük. Hol a tanáraim idegenvezetésével szemléltük a várost, hol pedig magunkra. Addig nem is gondolkoztam el, hogy egyes épületeknek, utcáknak milyen múltjuk van Budapesten. Csak a puszta látványuk fogott meg, valahányszor elsétáltam mellettük.

Összegzésképpen elmondanám, hogy rengeteg élménnyel gazdagodtam a félév során. Az aggályom is hamar szertefoszlott, ami a magam ellátását illeti. Mivel fogalmam sem volt, hogy mennyi pénzre van szükségem a megélhetéshez, elhatároztam, hogy vezetni fogom a költségvetésemet, hogy tudjam, mennyit költök, és mire. Nekem bevált ez a módszer, mert így oda tudtam figyelni minden kiadásomra.

Jó tapasztalat volt huzamosabb ideig egyedül élni, megtanulni önállónak lenni. Segített megtanulni jobban beosztani az időmet, és a pénzemet. Csak bátorítani tudok minden diákot, hogy éljen az Erasmus nyújtotta lehetőségekkel, még akkor is, ha esetleg ugyanazok a kételyek tartanák vissza, mint amik engem próbáltak lebeszélni az Erasmus-ról.