Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Marosvásárhelyi Kar – ms.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / ERASMUS+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2017/2018-as tanév /

Barabás Csongor

Barabás Csongor vagyok, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem német-magyar fordító és tolmács szakos hallgatója. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel az Erasmus program keretében a magyarországi Eötvös Loránd Tudományegyetemen tölthettem a 4. félévemet.

Hogy miért esett a választásom éppen az ELTE-re? Elsősorban azért, mert az egyetemünknek a magyarországi ELTE fordító és tolmács szakával volt szerződése, tehát csak ide lehetett jönni cserediákként. Egy másik dolog, ami szerepet játszott az egyetem választásánál az, hogy Budapesten élnek rokonaim és ismerőseim is, ezáltal kicsit könnyebb volt a beilleszkedés a „nagyvárosi” életbe. Az elején nagyon sok segítséget kaptam tőlük, segítettek eligazodni, megmutatták hol található az egyetem, hogy tudok bemenni az egyetemre, ami kb. 10 km-re volt a lakóhelyemtől. Ugyanakkor az is szerepet játszott a döntésemben, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetemet Magyarország legjobb egyetemei között tartják számon. Tudtam, legalábbis reméltem azt, hogy nagyon sok új ismeretre tehetek szert. Biztos voltam benne, hogy számtalan módszert sajátíthatok el. És persze, habár már jártam itt jó néhányszor, maga a város is lenyűgöző látnivalókkal és atmoszférával rendelkezik.

Kiutazás előtt nagy elvárásaim voltak az egyetemmel kapcsolatban. Tisztában voltam vele, hogy lesznek nehézségeim az egyetemen, mivel ott nem létezik Fordító és tolmács alapképzés. Óráink nagy részben a Germanisztikai és a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézeten folytak. Ugyanakkor voltak olyan órák is, amelyeket az ELTE Fordító és tolmács mesterképzésén vehettem fel. Rögtön az első hetekben szembesültem az oktatás másmilyen minőségével (ahogy azt el is vártam). Nagyon érdekes volt számomra, hogy sokkal kevesebb óránk volt, mint az otthoni egyetemen (általában délutánra már lejártak), mégis azt éreztem, hogy sokkal többet kérnek a tanárok, mint otthon. Talán azzal magyarázható az egész, hogy általában minden órára készülni kellett, valamint házi feladatból és beadandókból sem volt hiány. Egy teljesen új világba léptem, ugyanis be kell vallanom nem számítottam ilyen nagy különbségre oktatási szempontból. Az oktatók nagyon felkészültek voltak, látszott rajtuk, hogy megpróbálnak minden órára készülni, a lehető legtöbbet adva. Ugyanakkor az oktatók többsége megpróbálta minden órán egy bizonyos fokig számonkérni a diákokat, az sem volt ritkaság, ha éppen egy előadáson tették mindezt. A német órákkal abszolút mértékben elégedett voltam. Nagyon sok új dolgot tanultam, néha még olyanokat is, amikről a félév végére nem lett túl jó a véleményem, rájöttem, hogy nem nekem való. Amilyen nagy hévvel vágtam neki a műfordítás órának, annyira el is untam a félév második felében, de legalább kipróbálhattam és azt sem mondhatom el, hogy nem tanultam belőle semmit. A magyar órákat általában véve nem szeretem (már csak azért sem, mert nyelveket szeretnék tanulni), de Budapesten valahogy megszeretették velem. Talán a grammatika óra volt az az óra, ahol a legfelszabadultabb volt a hangulat. A tanárnő személyében egy végtelenül türelmes és kedves embert ismerhettünk meg, aki annyiszor magyarázott el egy dolgot, amíg végül meg nem értettük.

Adminisztratív szempontból kicsit bonyolultabbnak hittem ezt az egész Erasmus+ cserediákprogramot. Az ottani Erasmus-koordinátor már a regisztrációs hét első napján letisztázott velünk mindent, nagyon pontosan elmondta, hogy mit mikor kell tennünk. Ugyanakkor bármikor kérdéssel fordulhattunk hozzá, mindig szívesen válaszolt.

Természetesen a cserediákprogram alatt számos új barátságot is kötöttem. Mivel rokonaim és pár ismerősöm is kint él Budapesten, ő általuk megismerhettem az ő ismerőseiket is. Elsősorban velük és a szintén kiutazó szaktársammal töltöttem szabadidőm nagy részét. Ezek alatt elsősorban a délutáni barangolásokat, városnéző túrákat, az esti szórakozásokat és a hatalmas bevásárlásokat értem. Elmondhatom, hogy bejártuk Pest minden szegletét, minden látványosságot megtekintettünk, feltérképeztük a hatalmas bevásárlóközpontokat is és nem utolsó sorban a gyönyörű Dunát is. Rokonaimmal jó néhány alkalommal eljártunk esti mulatságokba is. Ezeket úgy kell elképzelni, mint az otthoni szüreti bálokat. Annyi a különbség, hogy általában egy-egy nevesebb budapesti étteremben zajlanak és kapnak ételt is az emberek. Egy másik remek hely, ahova elmentünk az az újbudai Trófea Grill Étterem, ugyanis ha 4000 Ft fizetünk két és fél óráig azt ehetünk, amit csak akarunk: különböző szárnyashúsok, vadas ételek, halak, tengeri herkentyűk, különböző gyümölcsök egész sora várja az oda látogatókat. Mondanom sem kell, hogy aki aznap oda megy, az holnap még az ételt sem kívánja, annyit eszik az étteremben.

Összegzésként elmondhatom, hogy a cserediákprogram sokkal többet nyújtott számomra, mint ahogy azt előzetesen elképzeltem. Számos új élménnyel és baráttal lettem gazdagabb, nem is beszélve azokról a szakmai újdonságokról, amelyeket hatalmas érdeklődéssel hallgattam. Egyáltalán nem bántam meg azt, hogy jelentkeztem erre az ösztöndíjprogramra. Szerintem fontos, hogy az ember mindig kíváncsi és érdeklődő legyen, különben egy idő után befásul a mindennapokba. Az Erasmus egy remek lehetőség mindezekre, ugyanis egy teljesen más környezetbe kell beilleszkednie az embernek, teljesen ismeretlen emberek veszik körül, akik idővel egyre ismerősebbek lesznek, és így remek barátságok születhetnek.

Néhány kiemelt képem a mobilitás alatt

                 Váci utca a sötétben                                                        Műcsarnok előtt

Hősök tere