Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Marosvásárhelyi Kar – ms.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / ERASMUS+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2017/2018-as tanév /

Barabási Barna

Már elsőévesként a Sapientia keretein belül, felmerült bennem, hogy kipróbálnék más egyetemeket is, kirándulnék és világot látnék. Erre adott lehetőséget az Erasmus+ program, amelyről először az egyetem keretein belül hallottam és úgy gondoltam ez pont nekem való, lehetőséget ad kipróbálni magam. Eleinte kicsit vonakodva álltam hozzá, de nem mondtam le róla. Abban az időszakban a szaktársaim közül ketten részt vettek a programban és Budapesten tanultak éppen. Felvettem velük a kapcsolatot, hogy meséljék el tapasztalataikat. Ez idő alatt más imerőseim is jelezték, hogz ők is részt vennének a programban és felmerült az ötlet, akkor menjünk közösen ugyanarra az egyetemre. Így esett a választás a Budapesti Müszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre. Leadtuk a szükséges papírokat és vártuk az eredményt. Mikor kiderült, hogy mindenkinek sikerült, szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy nem biztosítanak nekünk sem bent- sem pedig kintlakást. Nekiálltunk hát albérletet keresni, de nagyon kevés sikerrel. Nagyjából egy héttel a kiutazás előtt még mindig nem volt közös szálláshelyünk Budapesten. Csodával határos módon mégis sikrült találnunk egy lakást ismerősök révén a város legjobb kerületében, ami az V. kerület.

A mobilitás első hetében rokonoknál laktunk, amíg sikerült teljesen elintézni az V. kerületi lakást. Első héten rengeteg dolog történt. Az első napon bemutatták az egyetem épületeit, bulikat szerveztek és rengeteg ismerkedős program volt minden napra. Csapatokra voltunk osztva és minden csapatnak volt 2-3 mentora, akik próbáltak mindenben segíteni a külfiknek, mert a mentorok így hívtak minket. Rengeteg emberrel megismerkedtünk, akik a világ különböző pontjairól érkeztek, hogy Budapesten tanuljanak és megismerjék a várost. A legtöbb külföldivel szemben az volt a legnagyobb előnyünk, hogy ismertük a nyelvet, így kicsit könnyebb az adminisztartív ügyeket intézni. A mentorok között is akadtak nem magyar származású tanulók, ami sokszínüséget vitt a programba.

Az első heti bulik nagyon jók és tanulságosak voltak. Megismertük a város különböző pontjait, rengeteg új emberrel és kultúrával találkoztunk. Ezen a héten nem volt tanítás az egyetemen, minden az ismerkedésről szólt. Már az első hét folyamán kialakultak olyan programok, amelyek a mobilitás végéig minden héten megismétlődtek. Többek közt ilyen volt a Pub evening, meg a pénteki foci, amelyen mindig szép számban vettek részt a diákok és én is mindig szívesen mentem.

Második héttől kezdődhetett az egyetem. Kezdetben Google mapsel kerestük meg, hogy mikor melyik épületben lesz óránk éppen, az épületen belül pedig kereshettük meg a termeket is. Majdnem az összes tantárgyat sikerült felvenni amit szerettünk volna. Mint az első órákon kiderült a felvett tantárgyak közül kettő is mesteris hallgatóknak szólt. Ez azonban nem akadályozott meg bennünket, hogy továbbra is bejárjunk azokra az órákra is rendszeresen.

Az előadások nagyon érdekesek voltak, a tanárok pedig próbálták minnél érdekesebben bemutatni a tananyagot, ennek ellenére néha mégis elnyomott az álom és átaludtunk egy-egy órát.

Elhatároztuk, hogy ottlétünk során minnél több kilátót látogassunk meg. Ezt teljesítettük is, és elmondhatom teljesen megérte. A kilátókat a környék legmagasbb pontjaira helyezté el, így az egyszínű domborzatnak köszönhetőn gyönyörű látvány tárult elénk. Éjszaka pedig különösen szép a város. Minden történelmi, vagy fontosabb épület remekül meg van világítva, messziről is belehet azonosítani őket. A kilátok elég messze vannak egymástól, szóval mondhatni, hogy beutaztuk Budapestet amíg meglátogattuk az összeset.

A ZH időszak már kicsit megerőltetőbb volt. Minden tárgyból sikeres ZH-t kellet írni az aláírás megszerzéséhez, az aláírás pedig feltétele a vizsgának. Minden tantárgyból volt lehetőség pót ZH-t is irni ha nem sikerült, vagy ha akart valaki javítani, mert a ZH beleszámított a végső jegybe bizonyos százalékban.

Ezek után következett a vizsgaidőszak és a vizsgákra való készülődés. A vizsgák teljes mértékben elméleti kérdésekbő voltak összeállítva. A tárgy gyakorlati részét a baküldendő házi feladatok, vagy egy egyéni projekt elkészítése tette ki. A vizsgákra való felkészülést nagyrészt közösen csináltuk a többiekkel. A vizzgaidőszakot mondhatni sikeresen zártuk, mindfen vizsgát sikerült letenni amit akartunk.

A vizsgaidőszak végét megünnepeltük, hiszen tudtuk, hogy talán ez lesz az utolsó alkalmunk arra, hogy Budapesten megünnepeljük. A mobilitásunk rohamosan a végéhez közeledett, így igyekeztünk a lehető legtöbb szórakozást csempészni a mindennapjainkba, új dolgokat kipróbálni, eddig még nem látott helyeket felfedezni. Bármennyire is próbáltuk leplezni, ott volt bennünk a szomorúság, hogy nemsokára vége és ezáltal lezárul egy újabb korszak az életünkben és visszatérünk a megszokott itthoni hétköznapokba, de mégis örömmel tekintünk majd vissza az ott eltöltött időszakra és jókat fogunk nevetni ha felidézzük az ott történteket.

Összességében örülök, hogy egy félévet Budapesten tanulhattam, és mást is arra ösztönöznék, hogy egy egy félévet töltsenek el valahol egy idegen országban, egy ismeretlen egyetemen, hiszen ez idő alatt én sok mindent tanultam magamról, kitágult a látóköröm, önállóságot tanultam és olyan technológiákat ismertem meg, amelyek hasznosak lehetnek majd egy sikeres karrierhez és amelyekkel lehet, hogy csak évekkel később találkoztam volna, ha nem töltök el egy félévet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.