Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Marosvásárhelyi Kar – ms.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / ERASMUS+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2017/2018-as tanév /

Pap Tamara

Amióta egyetemista vagyok meg volt az az álmom, hogy én egyszer Erasmus + programon fogok részt venni, amikor ez beteljesedett és e-mailt kaptam, hogy elnyertük a pályázatot képtelen voltam el hinni, de mindenképp nagyon örültem. A programon két szaktársammal vettem részt, akik ugyanakkor nagyon jó barátnőim is mára, együtt döntöttünk, úgy, belevágunk az ismeretlenbe és később, mint kiderült életünk egyik legszebb félévébe.

A mi választásunk a Debreceni Egyetemre esett,egészségügyi gondozás és prevenció (népegészségügyi ellenőr) szakos hallgatók voltunk. Az oktatásról elmondható, hogy nagyon színvonalas és elvárásainknak teljes mértékben megfelelt. Az oktatók mind nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, külön odafigyelésbe és törődésben volt részünk. Összehasonlítva az itteni oktatással, nem tér el nagymértékben, viszont érzékelhető a különbség.  Én személy szerint itthon is nagyon szerettem egyetemre járni és Debrecenbe is, mindkét egyetemben láttam pozitívumot és negatívumot is egyaránt, de ez persze természetes.

A szálláshelyünk egy kollégium volt, ami számomra teljesen új kihívás volt, a szüleimen kívül soha nem laktam senkivel, az elején féltem is attól, hogy nehezen fog menni az alkalmazkodás, de úgy érzem ezzel egyáltalán nem volt gond, sőt mi több, nagyon jól éreztük magunkat. A lányokkal nagyon jól kijöttünk, bár mindenkinek voltak rosszabb napjai, viszont összességében teljesen rendben voltunk.

Kollégiumi lakókként nagyon sok vicces sztorink született, kezdve attól, hogyan szereljünk kagylót, zárjuk ki önmagunk a saját szobánkból, illetve hogyan szárítsuk, szárító nélkül a ruháink egészen a hogyan veszítsük el a belépő kártyánk utolsó héten.  A kollégiumban ismertünk meg embereket, barátságok is születtek bár el kell mondani, hogy a beilleszkedés az elején nehezen ment, a végére úgy a kollégiumban, mint az egyetemen, de szép lassan kialakult és nagyon megszerettük Debrecent.

Szabad időnk kedvenc időtöltései közé tartozott természetesen a városnézés, nem számított hányszor láttuk már a várost nem tudtunk betelni a látványával, tehát amikor csak tehettük a városban limonádéztunk és gyönyörködtünk, a Nagyerdei Parkban sétáltunk vagy a Tescóban ütöttük el az időnk, szórakozni is szerettünk, kirándulni, na meg persze egyik fontos céljaim közé tartozott a Csekő cukrászda süteményeit végigkóstolgatni minden péntek délután.  Unatkozni valahogy sosem unatkoztunk, Debrecenben nem lehet unatkozni.

Kirándulásaink adtán sikerült meglátogatnunk  Budapestet, illetve a Nyíregyházi állatparkot, ami Európa szerte egy színvonalas állatkert nem hiába, hisz gyönyörű. Egy teljes napot töltöttünk ott, ami nagyon jól telt. Volt alkalmunk tevegelni, ami egy igazán nagyon jó élmény volt számomra. Budapestet is nagyon  kedveltük. Igazán sok új dologgal néztünk szembe, ami pozítivan érintett minket.

Debrecennek köszönhetően sokat fejlődtem emberileg, szakmai szempontból illetve megtapasztaltam az önállú életvitelt, ami nem mindig tűnt olyan könnyűnek, mint azt gyermekkorunkban elképzeltük, ennek ellenére úgy érzem teljesen pozitív hatással volt  rám.

Sokat köszönhetünk külön az itteni tanárainknak akik mindvégig támogattak, bíztattak és segítettek nekünk elindulni ezen az úton, még akkor is mikor mi már feladtuk volna az egészet. Mindenben kivették részük amibe csak tudták, úgy a tantárgyak összeállításában, mint az útba igazításban. A koordinátorunk türelmét és odafigyelését külön érdemes megemlíteni, hisz sok feladatban az ő segítségére támaszkodtunk, amit nagyon ügyesen és támogatóan kezelt.

Az Erasmus + programot mindenki számára tudom ajánlani, aki kitartó és elég bátor az új és ismeretlen feladatok elvégzésére és eléggé motivált ahhoz, hogy ne fáradjon bele, amikor nem éppen minden a legnagyobb rendben müködik körülötte. A program nagyon színes és sok oldalú, fejlődést kínál nem csak szakmai területen, hanem rugalmassá teszi az embert, elszántá és kitartóvá.

 A kezdeti nehézségek ellenére elmondthatom, hogy életem legszebb és legszínesebb félévét tölthettem két olyan személlyel akik nélkül mára már el sem tudnám képzelni a további életem, hisz nagyon sokat köszönhetünk egymásnak, nélkülük bele sem vágtam volna.

 

 

 

 

 

 

Debrecen számunkra mindig is az élményeink városa lesz, ahova bármikor szívesen visszamennénk és ahonnan fájó szívvel jöttünk haza.

A sok támogatás és biztatás mellett, ami engem személy szerint érzékenyen érintett az, az, hogy sajnos nem érzékeltük Marosvásárhelyi társaink visszafogadását és örömét. Ahogy a beilleszkedés nehézkes, úgyan olyan nehéz a visszailleszkedés is, de ehhez is kitartóan állunk hozzá.