Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Marosvásárhelyi Kar – ms.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / ERASMUS+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2017/2018-as tanév /

Sebestyén Márton

Életem egyik fontos része volt az elmúlt félév, mely nagyban előbbre segítette a felnőtté válásomat.

Budapesten az Óbudai Egyetemen folytattam a mechatronikába jobban belemélyedve a tanulmányaimat. Utólag visszanézve hiszem, hogy okkal kellett itt lennem és próbák elé állnom. Természetesen a próbákat is koronázva messze túlszárnyalta ezt az időszakomat mindaz, amit kaptam. Számtalan élményben volt részem, melyeket nem fogok elfelejteni.

Kezdem is a legelején, ott, ahol lakom, egy gyönyörű kis falucskában. Már az egyetemen töltött másfél év alatt is számottevően haza húzott a szívem. Bár egy teljes napot kellett utaznom Vásárhelyről hazáig Bihar megyébe, mégis sűrűn hazajártam. Ennek sajnos e félév alatt másképp kellett lennie, így sok hozzám közel álló ember után hiányérzetem támadt. Ez volt az egyik nehézsége a kint létemnek, a másik pedig a tanítási rendszerből fakadó különbségekből adódott. Észrevételem szerint teljesen más oktatási rendszerben élnek a magyarországi diákok, így ezt megszokni is időbe telt, különösen a vizsga időszakban. Ez sok jóval járt az önállósulásomban.

Izgatottan vártam már minden napját az Erasmus programnak a kiutazás előtti időszakban. Felkészültem, hogy meghódítom az egész várost ahogy felérek Budapestre. Nem is történt másképp, már az első napokban útnak indultam. Dermesztően hideg és felhős idő várt rám, ami nem hátráltatott, sálba burkolózva, míg az egyetemtől megkaptuk a a diákigazolványpótló okiratot, mellyel vásárolhattam Budapest bérletet, addig gyalog bejártam a város nevezetesebb helyeit. Szárnyalt a lelkem a magaslatokon, különösen a Citadellán vagy a Halászbástyán, ahogy körül tekintettem a milliók lakta gyöngyszemre. A Budai hegy és a Duna az azt körülölelő emberi alkotásokkal szinte mester fokon váltak eggyé és pompáztak fényességükben ahogy lenyugodott a nap. Első héten nem volt még tanítás, mivel a Neptun rendszerben kellett felvennünk a tantárgyainkat. Ezt használtam ki és láttam bele egyből a Budapesti életbe. Akadtak nehézségeim a tantárgyfelvétellel is, mivel sok tantárgy, amit otthon kinéztem, itt ütközött az órarendemben. Minden tantárgyat más más szakon belül oktatták, sőt, esetemben 4 különböző karon is. Így nap nap után bejártam Budát és Pestet, mert az Óbudai egyetem 2 karja Pesten volt és a másik kettő Budán. Amit tapasztaltam, hogy különbözik az oktatási rendszerben, az az volt, hogy már másod évtől kezdve a Magyarországon tanuló egyetemi hallgatóknak „szakosodniuk” kell egy álltaluk kiválasztott tudományterületen. (Pl.  olyan órára jártam, ahol gépészmérnöki hallgatók szakosodhattak tervező, gyártástechnológus vagy járműtechnikai szakirányban és a géptervezői szakirányosok főtantárgyaként oktatták a mechanizmusok tantárgyat.) Ezért szinte minden tantárgyam főtantárgy volt az ottani diákok választott szakirányában. Így tőlem sokkal jobban megkövetelték a tananyagot, mint otthon. Kiutazásom első 2-3 hetében, míg meglett a végleges órarend, a Bánki karon nem voltak valami segítőkészek velem, főleg a Sapientiához mérve, így magamtól kellett rájönnöm mindenre. Ügyfélfogadás is csak pár időpontban volt, amikor mint magyarul hallgató erasmusos diákot furcsa szemmel fogadtak. Hála Istennek ezt csak a Bánki karon tapasztaltam. Volt egy két ilyen professzorom is e félév alatt. Bár az ember nem is csodálkozhat a nyugat felé haladó társadalomban, hogy a gazdasági és társadalmi jólét hiánycikként árulja a szeretetét. Volt viszont jó oldala is, 1-2 tantárgyban, melyet kiemelnék: Mechanizmusok elmélete (A gyakorlati oldalába annyira belemélyedtünk az elmélettel is egybekötve, hogy akár multis cégeknél is el tudom képzelni, hogy az itt megszerzett tudással hasznot nyújthassak. Azt hiszem öreg koromig sem fogom elfelejteni a tantárgy keretein belül jól begyakorolt módszereket, melyek segítségével már tudhatom, hogy milyen teljesítményű motort kell terveznem egy működő mozgó rendszerhez), és a teljesítmény után jöhet is a méreteiben való pontos kivitelezése a motor megalkotásának a Villamos gépek tantárgy keretében, illetve a Cnc műhelygyakorlat, ahol Haas Cnc gépeket tanultunk vezérelni. Úgy érzem ezekkel a dolgokkal lettem több. Rengeteg tantárgyat nem sikerült felvennem azok közül, amiket otthon terveztem, hogy felveszek majd, így egy szabadon választható 8 kreditpontot érő tantárggyal pótoltam ki a hiányzó tárgyakat. Ezzel időt nyertem az órarendemben. Helyesnek láttam ezt, mert felsőbb éves tantárgyakat sem tudtam egyeztetni már és az így nyert idő kompenzálta a nehézségeket. A nehézségek a félév alatt abban álltak, hogy a legtöbb tantárgy az otthon oktatott tantárgyaknak az „ötvözete” volt és ráadásul azok, amiket sikerült megtalálnom egészében, azok is mesterképzésen voltak oktatva. Így a legtöbb órám mesteris hallgatókkal volt. Ez mind mind nehézség volt számomra, különösen, míg rájöttem a megoldásra és megértettem azt is, hogy miért van így… Miért mond annyi ember „nem”-et a kérdésemre/kérésemre. Ez a folyamat hosszas és nagy fejtöréssel járt. Ezekre írtam már a bevezetőben, hogy megegyeztek és önállósítottak, közelebb vittek a felnőttséghez. Hazautazásom után pedig 2 tantárgyat tudtam elismertetni az aktuális évfolyamom tantárgyai között, illetve 3 tantárgyat felsőbb éven. Nem mindenki veszi jó néven és megértően az erasmus programot az itthoni tanárok közül sem, azt gondolva, hogy csak nyaralni megyünk mi diákok, de elmondom, hogy számomra valódi küzdelem volt a tudományok terén és győzelem. 8 tantárgyat kellett utólag teljesítsek 1 hét alatt a Sapis pótszesszióban és ezek legtöbbjének a laborjait is. Ezek közül egy tanár nem engedte, hogy teljesítsem a tantárgyát a hiányzó laborjaim miatt, melyek teljesítésére nem biztosított lehetőséget, egy másik tanár pedig azt mondta, hogy nincs esélyem ennyi idő alatt felkészülni a laborvizsgára is de megengedte, hogy vizsgázzak. Csoda mód minden sikerült. Nagy harcokban álltam, bíztam Istenben és napról napra – győztem. Amiből azt mondták, hogy nincs lehetőségem felkészülni ennyi idő alatt, abból kaptam 9-est. Bár a tudásom egyáltalán nem mondható átlagon felülinek, mégis azt mondom: megéri küzdeni, bármilyen helyzetben is vagyunk, ezt tapasztaltam; Csak veszteségek árán érünk győzelemhez. Ez jár az erasmussal is. Talán ha visszanézek, és újra ott állnék a nagy utazás felőli döntés előtt, akkor nem mennék ki újból, mégis, tudom ajánlani ezt az utat, ha erre a sok nehézségre is felkészül az ember lelkileg. Bár lehet sokaknak nyaralás, de aki tömény tudást vár és helytállást, annak küzdelem is lehet, de végül győzelem.

Sokat erősítettek a budapesti közösségek. Keresztyén családban nőttem fel különböző közösségi alkalmakon, de valahogy nem találtam a helyem ezekben… Végül személyesen változtatta meg az életemet Jézus. Ez első helyen szerepel az életemben, így nem tehetem meg, hogy kihagyjam a beszámolómból, hogy ez erősített, és tette élvezetessé minden Budapesten töltött percemet is. Hogy megismerjem a „nagyvilágot”, szinte bejártam a legtöbb gyülekezetet kíváncsiságomból fakadóan és rengeteg féle emberrel találkoztam, hozzám hasonló egyetemistákkal, akikkel tovább hódítottuk a várost. A mindennapjaim része a zene is, így alkalmam volt pár új barátommal koncertet adni egy több, mint száz fős nagyelőadó modern zene teremben, vagy épp alkalmam volt roma gyerekek között közmunkát vállalni gitár szakkörök tartásában, ahol szinte pezsgett az élet. A Zene Akadémiától a Művészetek palotájáig a legszínesebb helyekre, koncertekre, előadásokra is volt alkalmam elmenni. Valóban beletekinthettem a „színes Európa” világába az emberek szemében. Legnagyobb örömöm pedig a lánytestvérem ottléte volt.

Ezekre visszatekintve megérte kiutaznom, sosem feledem az elmúlt fél évet.