Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Marosvásárhelyi Kar – ms.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Sajtónak / Rólunk írták /

Úgy általában elfelejtettünk viselkedni

Bár sokan a fiatalok problémájának tartják, a felnőttek többségére is igaz, hogy elfelejtettünk viselkedni, nem figyelünk arra, hogy kommunikációnkkal hogyan bántunk meg másokat. Pedig Micski Marianna protokollszakértő szerint a siker titka rejlik abban, hogy mit kommunikálunk és hogyan. Ezen dőlhet el, hogy minket vesznek fel egy állásra vagy mást, hogy minket neveznek ki, velünk kötnek üzletet vagy sem.

Micski Marianna protokollszakértő • Fotó: Sapientia Nyári Egyetem

A kommunikáció és viselkedés határozza meg többek közt, hogy sikereket érünk el vagy nem sikerül valami – állítja Micski Marianna protokollszakértő, aki magyarországi egyetemeken három és fél évig oktatja az üzleti protokollt, a Sapientia nyári egyetemén azonban egy előadás erejéig avatott be az illem, etikett életünkre gyakorolt fontosságába. „Nem tudom, Erdélyben mi a helyzet, de Magyarországon problémák vannak a viselkedés terén. Én egyetemisták körében vagyok, sokat szokták őket, a fiatalokat szidni, hogy nem tudnak viselkedni, de én úgy látom, nem csak az új generációval van probléma. Én Magyarországon azt látom, hogy úgy általában elfelejtettünk viselkedni. Nincs rá idő, mindenki elvan a maga saját világában, és nem figyel arra, hogyan bánt meg másokat akaratlanul is a viselkedésével, kommunikációjával” – állítja a protokollszakértő.
Úgy véli sok dicsérettel végzett egyetemi hallgató bár jól ért ahhoz, ami tanult, mégsem talál munkát, mert azt a picit, azt a pluszt, a viselkedést, hogy hogyan adja el magát, nem tudta elsajátítani sem otthon, sem az iskolában. „Mi amikor kikerülünk az egyetemről egy termék vagyunk, s a termék hiába jó, ha nem tudjuk értékesíteni. Hiába képzett egy fiatal, ha nem lehet emberek közé engedni” – fogalmaz Micski Marianna, aki amúgy 28 éve az üzleti életben és a diplomáciában dolgozik. Hozzáteszi:
nem nehezek ezek a szabályok, az 1800-as évek óta alkalmazzuk Európában, s a protokollszakértő szerint genetikailag kódolva is van bennünk az európai viselkedéskultúra: mindannyian tudjuk, hogyan kéne viselkedni, de mivel senki nem csinálja, mi sem csináljuk. „Régen egy rossz viselkedés háborúkat robbantott ki. Ma, ha ez így lenne, minden nap háború lenne” – mutat rá. Hozzáteszi, míg régen a diplomácia szabályai kerültek át az üzleti életbe, manapság az üzleti életben jobban betartják a viselkedési szabályokat, mint a diplomáciában, a politikusi körökben, hiszen ma már a politikában is szeretik áthágni a szabályokat.

A viselkedés hármas szabálya
Micski Marianna szerint egyik legfontosabb a viselkedésben a protokoll hármas szabálya, vagyis előbb a rang, utána a nem, majd a kor határozza meg azt, hogy kinek kit mutatunk be, hogy ki kinek köszön először, vagy épp tegezést ki kinek ajánlhat fel.Ez természetesen nem felrúghatatlan szabály, mert férfinek tegeződést felajánlani a nő számára, akkor sem ildomos, ha a férfi polgármester, a nő meg a polgármester feleségének barátnője, de a vezérigazgató is hiába magasabb rangú, ha előre köszön a takarítónőnek a folyosón, akkor fogják igazán jó vezetőnek tartani, s nem akkor, ha megvárja, hogy a rangban alacsonyabb üdvözölje őt. Bemutatáskor azonban fontos, hogy például a miniszterelnöknek mutatjuk be Gipsz Jakabot és nem Gipsz Jakabnak a miniszterelnököt.

Köszönés három szóban
A köszönés is sokaknak problémát okoz, Micski Marianna szerint a magyar nyelvben három szóból áll a köszönés, tehát jó napot kívánok, és nem jó napot vagy napot. Még a hanglejtésünk is más, ha tényleg hozzátesszük a kívánok szótot. A protokollszakértő szerint a tizenéveseknél kezdődnek a köszönési problémák, amikor a fiatal nem tudja eldönteni, hogy még csókolomot köszönjön vagy már jó napot kívánok az illendő, s ilyenkor inkább csak morog valamit. Sajnos azonban nagyon sok felnőtt sosem nő ki a köszönés helyetti morgásból.Általános szabály az is, hogy mindig az köszön, aki belép valahová, és bár sokak szerint kérdés, igen, még a liftben is illik köszönni – természetesen csak akkor, ha van bent valaki.

Tegeződjünk-e?
A tegezés- magázás kérdésköre is nagy kérdőjeleket hagy maga után, ugyanis egyre elterjedtebb a tegeződés, még az üzletekben, gyorséttermekben is legtöbbször a Helló tegező formát használják fiatalok és nem fiatalok köszöntésére egyaránt. „Ez nekem nagy szívfájdalmam. A magyar nyelv egy magázódó nyelv, gondoljunk csak arra, hogy régen még a férj és a feleség is magázta egymást, de a gyerekek sem tegezték a szülőt. Nem is értem, miért kéne letegeződni egy öt perces beszélgetésre valakivel, akivel lehet, soha többet nem fogunk találkozni” – adott hangnemet a véleményének Micski Mariann, majd hozzátette: mindezek ellenére tegeződés felajánlást nem elfogadni sértés, még akkor is, ha olyan ember hozakodott vele elő, akinek nem szabadott volna.

A protokollszakértő szerint ilyen egyszerű dolgokon múlik, hogy valaki elér-e valamit, felveszik-e egy állásba, üzletet kötnek-e vele sem. Az első benyomást 4-6 másodperc alatt kialakul valakiről, amennyi idő alatt belép valahová az ember, köszön, kezet fog. „Hogy ezt, hogyan csinálja, szemkontaktust tart vagy sem, határozott vagy sem, tíz másodperc alatt eldöntjük, hogy akarunk tőle valamit vagy sem. S ha az első benyomás rosszul sikerült, azt megváltoztatni, jóval nehezebb” – magyarázza Micski Marianna, aki az elmúlt huszonnyolc évet az üzleti életben, a szállodaipar, a rendezvényszervezés és oktatás területén töltötte. Munkája során számos alkalma volt megtapasztalni azokat a viselkedés és illembeli hiányosságokat, amelyeket nap, mint nap elkövetünk, s amelyekkel problémát és nehézséget okozunk ezzel, nemcsak magunknak, hanem embertársainknak is.

Forrás: https://liget.ro/eletmod/ugy-altalaban-elfelejtettunk-viselkedni