Sajtóbukdács

A karról Rólunk írták Sajtóbukdács

Sajtóbukdács

2013. március 4.

A múlt héten – többek között – azzal volt tele a helyi sajtó, hogy: „Nem csökkent a nyelvbotlások száma a hazai magyar nyelvű elektronikus sajtóban, viszont a hírolvasók, bemondók már szebben beszélnek magyarul.”

Ez derült ki a Sapientia egyetem, illetve a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete felméréséből, amely a magyar nyelvű rádió- és tévéadások nyelvezetét vette górcső alá. Az ezzel kapcsolatos dolgozatokat konferencia keretében mutatták be – nem először - a kutatók. Ugyanakkor azt is olvashattuk, hogy a tanulmányok szerzői a világért sem akarnak senkit megsérteni, nehogy már rosszul essen valakinek az, ha kiderül: éppen az ő ingéről van szó. Szerintem csak nyugodtan „kapja fel a vizet” az az újságíró, rádió- vagy tévészerkesztő, akik önmagára ismer, amikor az elemzők egy-egy suta megfogalmazást, netán súlyosabb nyelvi vétséget idéznek.

Mindezzel kapcsolatban sietek megjegyezni: a jelenkori ifjú újságírók zöme éppen a Sapientia egyetemnek azon a karán szerzett diplomát, amelynek tanárai, diákjai most azt vizsgálják: milyen nyelvi vétségeket követnek el a szóban forgó fiatalok. (Illetve a BBTE újságírókarán.) Ahhoz nem fér kétség, hogy az egyetemi évek alatt már nemigen lehet megtanítani a huszonéveseknek a helyesírást, hiszen a kisgyerekkorban berögződött rossz nyelvhasználati szokásokat talán az isten sem képes kigyomlálni tudatukból. Viszont a fogalmazás- és hangsúlyozásbeli hibákkal még lehet valamit kezdeni. A felvételin talán ki lehetne szűrni a „nyelvi bénákat”.

Arról nem számoltak be a konferenciáról szóló tudósítások, hogy a dolgozatok tartalmaztak-e konkrét példákat arra nézve: milyen vétségeket követnek el az újságírók. Nos, én nem restelltem egyrészt jegyzetfüzetemből, másrészt az internetes oldalakról kis csokorba szedni néhány szarvashibát. Ami például engem rettenetesen tud bosszantani, az a szóismétlés. Fel nem foghatom, hogy amikor egy hírszerkesztő (közszolgálati rádióadó) leírja ezt a mondatot: „14 ezer orvos ment el az országból, miután az ország 3 és fél milliárd eurónál többet fektetett képzésükbe” (mennyi idő alatt?), akkor miért nem képes az egyik ország kifejezést például a Románia szóval helyettesíteni. Ugyanilyen idegesítők a román nyelvből átvett tükörfordítások, például: „A MOGYE keretében új részlegeket helyeznek működésbe” (TTM), a „se pun in funcţiune” mintájára. A helyi adók hírszerkesztői rendszeresen elmulasztják kimondani a tized szót, amikor például ilyesmiről van szó: valaminek a 2,5 százaléka. Nemrég a facebook oldalán üzentem a helyi állami tévéadás egyik munkatársának: olyan nincs, hogy országos családorvosok egyesülete, ahogy ő mondta, hanem a családorvosok országos egyesületéről van szó. Már korábban szóvá tettem, de mivel semmi foganatja nem lett morgolódásomnak, most ismét megteszem: nyelvileg nem helyes a TTM egyik, naponta a képünkbe löttyentett társadalmi célú hirdetése, miszerint kerüljük a túlzott só, cukor fogyasztását. Helyesen: kerüljük ezek túlzott fogyasztását. Hiszen a só, cukor önmagában nem túlzott, hanem a fogyasztás. Olyan nagy dolog kicserélni egyetlen feliratot?

Szösszenetemet egy bájosan logikátlan észrevétellel zárom: az Erdélyi Televízió munkatársa szerint a hírhedten „félelmetes”, szellemek járta Kolozsvár melletti bácsi erdőben egy száz éve kiszáradt fa minden évben kizöldül. No ezt csinálja utána valaki!

Forrás: e-nepujsag.ro

Rólunk írták