Gombatudomány magas fokon

A karról Rólunk írták Gombatudomány magas fokon

2014. április 11.

Dr. Rimóczi Imre, a Magyar Tudományos Akadémia botanikai szakbizottságának tagja, a budapesti Kertészmérnöki Kar Növénytani Tanszékének volt vezetője, jelenleg PhD-dolgozatvezető professzor, a növényszervezettan, növényföldrajz és természetvédelem előadója, több mint harminc gombákról írt szakkönyv, több mint száz tudományos szakdolgozat szerzője és társszerzője, a nemzetközileg elismert gombarendszertan kidolgozója, neves gombaszakértő a közelmúltban dr. Kovács Lóránt tanszékvezető és dr. Pokorny László előadótanár meghívására a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kertészmérnöki hallgatóinak tartott előadást.

A Kárpát-medencében körülbelül 4500 gomba él, az aktuális klíma más-más fajoknak kedvez. A megjelenés aránya és helye az adott klímaviszonyoknak megfelelően változhat. Rimóczi professzor (fotó) a gombák két nagy csoportjáról beszélt a hallgatóknak, mégpedig a tömlősgombákról, amelyek közé a kucsmagomba vagy a szarvasgomba tartozik, és a pálcikaspórás gombákról, amelyekhez a csiperkegombák, a galócafélék, a vargányafélék, a rozsdagombák tartoznak.

Óriási az érdeklődés a gombák iránt

A „negyedrészt” erdélyi, pontosabban gyergyókilyénfalvi gyökerekkel rendelkező professzor a nyárádszeredai kertészmérnöki képzés beindítása után, az itteni kollégákkal a botanika oktatását vállalta. Kérdésünkre, hogy a gombák iránt milyen érdeklődést tapasztal erdélyi mikológusok, egyetemi hallgatók részéről, a professzor elmondta:

– Tizenöt éve, amióta Erdélybe járok, örömmel tapasztalom, hogy a gombák iránt óriási az érdeklődés. Az itteni Málnássy László Gombászegyesületnek nem is jeleztem, hogy jövök, megtudták, és eljöttek. A Magyar Mikológiai Társaság előadásain ritkán jelennek meg erdélyi gombászok, sajnos. De azért pozitív szakmai kapcsolatok vannak, amelyek messze nem merítik ki a lehetőségeket.

A gombák határok nélkül osztják fel a világot

– Tudománytörténetileg a gombák a botanikához tartoznak, holott mikológiához kellene sorolni, tanítani pedig külön tanszéken kellene őket. A gombák világa egy teljesen más világ. Sok olyan gomba van, ami az alföldön megtalálható, itt nincs, itt meg olyanok vannak, amelyek az alföldön nincsenek, hiszen másak a környezeti tényezők. A gombák esetében a határral nem kell foglalkozni. A növények és a gombák határok nélkül osztják fel a világot. A gombavilág egy nagyon furcsa, rapszodikus világ. A gomba, a gombafonál tavasszal is ott van az erdőben, amikor a hóvirág és tőzike virágzik, csak nem terem.

A könyv nem helyettesíthető digitális módszerekkel

A professzor több mint 30 szakkönyvet írt a gombákról, számtalan tudományos szakdolgozat szerzője, megkérdeztük, e hatalmas ismeretanyagot hogyan adják át a mai, számítógéphez „ragadt” ifjúságnak? – Van pozitív meg nemleges válasz is. Ahogy változik a tudomány tartalma, úgy változik a tudomány átadási módja is. Volt egy vitánk, hogy a diplomamunkát bekötve vagy CD-n adja-e be a hallgató. Persze, egy CD-n húsz dolgozat is elfér, befér a zsebembe. Húsz bekötött dolgozathoz már egy utazótáska szükséges. Milyen okos dolog ez a CD! De egy bekötött dolgozat mennyi ideig maradhat a könyvtárban? Egyik professzorom a diplomadolgozatában kezdte el azt a munkát, amire ötven év múltán ma is hivatkoznak. Ki biztosít engem arról, hogy a tudományos munkát tartalmazó CD ötven év múlva meglesz? De, ha nem fogadnám el a CD-t, azt mondanák, hogy ósdi vagyok. Amikor az alexandriai könyvtár leégett, mindenki mondta, na látjátok, ami kőbe volt vésve, az megmaradt, s a papirusz, az új dolgok mind elégtek. Milyen jó, hogy ott maradt a kőbe vésett írás! Így vagyok én a munkáimmal is. Akkor ijedtem meg, amikor a hatodik könyvem megjelenését követően a Magyarország gombái című műben, ami 600 gombát tartalmazott, megjelent CD-n is. Milyen jó, mondták, Rimóczi az új módszereket is elfogadja, mégsem kövület. Sokat dolgoztunk rajta, aláírtam. Aztán megfeledkeztem a dologról. Egyszer egy általános iskolába hívtak meg, látom, hogy egy monitoron gombaképek váltják egymást. – De szörnyűek ezek a képek! – mondom. – Miért lila a lemeze a gyilkos galócának? Ez borzasztó! Mire tanítjátok a gyermekeket? – kérdeztem. – Ez az ön képe! – Mi van? Atyaisten! – Hát tetszik tudni, a monitor… a lilát preferálta. – Ha viszont én gombakönyvet írok, akkor leadom a kéziratot és a képet, s itt az én munkám nem ért véget! Ott vagyok a nyomdában, a próbaíveknél. A komputeren megvan a kép, megcsinálják a lemezt, beadják a gépnek, és kinyomtatja. – Mester, ez nem jó! Vegyen le a sárgából! A gép optimális sárgát mutat – mondja. – Nem jó! Javítsa ki. A szemleív mehet a zúzdába! Csak az én aláírásommal fut le a háromezer példány. Ha ezt bármely iskolában fellapozzák, úgy néz ki, mint ahogyan én a jó szemleíven láttam, és nem olyan, mint amilyen a monitoron. Azért jó, hogy könyveim vannak. Legutóbb egy kézi festésű (akvarell) gombaatlasz jelent meg a nemzetközi szakpiacon, nagy sikert aratva, 180 euróért árulják. Miért kell akvarell? Miért, amikor mindenki fotózhat? Amikor Csapodi Vera növényfestővel dolgoztam, letettem eléje a gombát, fesse meg. Akkor láttam, hogy Csapodi Vera 10-15 gombakönyvvel körülvéve, nézegeti a képeket. Vera néni, mit csinál? Megnézem, a többiek hogyan festették. De én ezt a példányt fogom lefesteni, csak meg kell néznem, mi a lényeg, s azt emelem ki. Abba az egy képbe bele kell festeni a gomba mind a 10-, 15-, 25 jellemzőjét. Ezt soha semmi digitális módszer, fotózás, semmilyen D-s változat nem tudja visszaadni.

A természet nem pótolható helyzet

– Volt egy oktatási konferencia. A professzorok megvitatták, hogy a gyakorlatok elavultak, nem így kell csinálni. Az egész tanfolyamot bevisszük egy terembe, odaadjuk a hallgatónak a növényt meg a gombát, három perc alatt egy objektum helyett húszat mutatunk. Levetítjük, a hallgatók megtanulják. Vagy ott az internet, beüthető a Szabadtermészet.hu. – Ilyent nem lehet csinálni! – mondtam. Ne jöjjön el az az idő, amikor téged, professzor, olyan orvos fog műteni vakbéllel, aki ilyen gyakorlaton tanulta a vakbelet! A természet nem pótolható helyzet. Ki kell kivinni a hallgatókat. Az adatokat meg lehet tanulni, de ha valaki nem a természetből indul ki, akkor az a modell rossz lesz – mondta a professzor, aki azt tapasztalja, hogy a gombakiállításokon egyre több óvodás és iskolás gyermek vesz részt, akik zsenge kortól érdekelődnek a gombák iránt.

A gomba kimeríthetetlen téma, a professzor pedig olyan szakértő, akinek lelkes előadása órákig leköti a figyelmet. Hála istennek, volt rá lehetőség.

Forrás: e-nepujsag.ro

Rólunk írták

Amire ma tanítjuk a gyermekeket, holnap már kevés lehet: Pedagógusok véleménye a mesterséges intelligencia korszakáról

2026-07-22

Ötletverseny a Sapientián

2026-04-28

Bizonytalan jövőkép: a romániai diákok kevesebb mint fele derűlátó

2026-04-21

Kevesebb gyermek, több dilemma: mit árul el a gyermekvállalási kedv a román társadalomról?

2026-02-09

Közösségi nap

Tagek