Elhunyt Dr. Szilágyi Pál

Hírek Elhunyt Dr. Szilágyi Pál

2017. szeptember 18.

2017. szeptember 16-án Dr. Szilágyi Pál, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem volt rektora, életének 84. évében visszaadta lelkét Teremtőjének.

IN MEMORIAM Szilágyi Pál (1933–2017)

Szilágyi Pál matematikus az erdélyi magyar közélet közismert szereplőjeként, az elmúlt két és fél évtized egyetemszervezésének aktív részvevője, a romániai magyar nyelvű felsőoktatás egyik legfontosabb alakítója volt.

1933. június 18-án született a Szilágy–Bihar–Szatmár találkozásánál fekvő Tasnádon. Középiskolai tanulmányait a nagyváradi Klasszikus Líceumban végezte 1951-ben, majd a Bolyai Tudományegyetem Matematika-Fizika Karán szerzett egyetemi oklevelet 1954-ben. Egyetemi pályafutását 1954-ben a Bolyai Tudományegyetemen kezdte, majd az egyesített Babeş-Bolyai Tudományegyetemen folytatta. 1962-től adjunktus, 1980-tól docens, 1990-től pedig professzor. 1963-ban megszerezte a matematika tudományok doktora címet. 1972–1973, valamint 1991–1992 között Humboldt-ösztöndíjas volt Németországban. 2000–2007 között a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem professzora, utána emeritus professzor.

Kutatási területei a parciális differenciálegyenletek, nem-lineáris funkcionálanalízis, variációs egyenlőtlenségek.

Szakközleményei jelentek meg a Mathematica, Studii şi Cercetări Matematice, C.R. Acad. Sc. Paris, Archiv der Mathematik, Z. angew. Math. Phys, c. szakfolyóiratokban és különböző konferenciakötetekben. Nagyszámú szakrecenziót közölt a Zentralblatt für Mathematik nemzetközi referáló folyóiratban. 1962–1972 között szerkesztője volt a Studia Universitatis Babeş-Bolyai matematikai sorozatának.

Önállóan és társszerzővel megjelent könyvei: Analitikus geometria példatár (egyetemi tankönyv, társszerző Radó Ferenc. Kolozsvár. 1957); Ecuaţiile fizicii matematice (egyetemi tankönyv, Kolozsvár. 1972); Matematikai kislexikon (társszerzők Maurer Gyula, Orbán Béla, Radó Ferenc, Vincze Mária. Bukarest. 1983); Parciális differenciálegyenletek (Kolozsvár. 1998); Közönséges differenciálegyenletek (Kolozsvár. 2001).

Az 1989-es változások után bekapcsolódott a magyar nyelvű felsőoktatás kialakításának és fejlesztésének munkájába. 1992–1996 között a matematikai kar dékánhelyettese, 1996–2000 között a Babeş-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese. Rektorhelyettesi tevékenységének köszönhetően ekkor kezdődött a magyar tagozat kiépítése az egyetemen. 2000-től tagja, majd alelnöke a Sapientia Alapítvány kuratóriumának, 2003–2007 között, nehéz körülmények közepette, elvállalta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektori tisztét, majd nyugdíjba vonulását követően rektori tanácsosként tevékenykedett tovább, elévülhetetlen érdemeket szerezve, hogy az egyetem sikeresen vette az akkreditációs akadályokat. 1997-től alelnöke a Magyar Professzorok Világtanácsának, majd elnökségi tagja az újjászerveződött, és immár Magyar Professzorok Nemzetközi Szövetsége nevű szakmai társaságnak. 2003-tól tagja a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának.

A romániai magyar nyelvű egyetemi oktatás problémáiról több tanulmányt is megjelentetett, úm. Kolozsvár, magyar nyelvű felsőoktatás (in: Magyarország 2000, Magyarország képe a nagyvilágban, Budapest. 1997); The Bolyai University 1945–1959 (társszerző Magyari András, in: University and Society – a History of Higher Education in Cluj in the 20th Century Kolozsvár. 1999); Képzési és kutatási együttműködés a felsőoktatásban erdélyi szemmel (in: A XXI. század sikeres Magyarországáért. Tudóstalálkozó 2000, Budapest. 2000. Bővített kiadás 2003); Egyetemépítési gondok Erdélyben (in: III. Civil Fórum. A tudás mint társadalmi erőforrás konferencia. Kolozsvár, 2001); Magyar nyelvű egyetemi oktatás Romániában (in: Közös múlt és közös jövő: szellemi kézfogás az egyesült Európáért. Debrecen, 2005); Önálló erdélyi magyar felsőoktatási hálózatra van szükségünk (in: Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferenciakötet, Somorja-Dunaszerdahely 2005); A MTA határon túli programjának hatása az egyes magyar kisebbségi régiók tudományosságára (in: Tudományos konferencia a MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából. Budapest. 2006); Per aspera ad astra – Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem öt éve. (Társszerzők: Bakacsi Gyula, Dávid László, Hauer Melinda, Tonk Márton. Magyar Kisebbség, 2006/1–2); A határontúli felsőoktatási és K + F támogatások és hasznosulásuk (Debreceni Szemle 2007/1); Miért van szükség Romániában (Erdélyben) magyar tannyelvű egyetem(ek)re (in: 2007 legyen valóban az egyenlő esélyek éve a Babeş-Bolyai Egyetemen. Kolozsvár. 2007 (magyar, román és angol nyelven).

Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. 1964-ben elnyerte a román Oktatási Minisztérium évi matematikai díjának II. fokozatát. 2000-ben Magyarország kormányfője a Magyar Köztársaság Kisebbségekért Díjával jutalmazta. 2002-ben a Magyar Tudományos Akadémia Arany János-érmével ismerte el szakmai és intézményszervezői munkásságát. 2013-ban megkapta a Sapientia EMTE Bocskai István-díját, majd 2015-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vehette át. 2013-tól az Erdélyi Múzeum-Egyesület tiszteleti tagja.

Egyetemszervezési és tanári munkája mellett a családját sem hanyagolta el, példás férj, apa, nagyapa és dédapa volt. Derűs életfelfogása átragadt azokra is, akik társként, barátként vagy egyszerűen csak ismerősként körülvették.

Csendes, kitartó, de sohasem hivalkodó tevékenysége példaképül szolgálhat másoknak is. Imreh István jeles történészünk kedvenc mondását, miszerint a jókedvű verekedőt szereti az Isten, úgy parafrazálhatnánk, Szilágyi Pálra is vonatkoztatva, hogy a csendes verekedőt szereti és támogatja az Isten.

Szilágyi Pál életét és munkásságát nyugodtan jellemezhetjük a bibliai mondással: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.”

Nyugalma legyen csendes! Emlékét megőrizzük!

Hírek