Novák Adrienn

Az egy hetes Erasmus kalandunk a vonatjegyek beszerzésével kezdődött. Mind összegyűltünk a marosvásárhelyi vonatállomáson, hogy megvegyük a jegyeket. A hosszú várakozás, a pénztáros hölgy kellemetlen stílusa és a szakadó eső ellenére, kifejezetten jól sikerült első találkozó volt. Lehetőségünk volt az egyetem kötöttsége és feszültsége nélkül ismerkedni, még mielőtt útnak indultunk volna.

Az utazás napján, mind az állomáson találkoztunk, és annak ellenére, hogy a vonatozás hosszú, unalmas és sok esetben kellemetlen élmény, kifejezetten örülök, hogy ezt az opciót választottuk. Az út alatt tudtunk beszélgetni, kártyázni és ismerkedni.

A szálláshelyre tartó út és érkezés egész gördülékenyen ment, bár a szállásunkkal kapcsolatban mind voltak kifogásaink és fenntartásaink. Azt hiszem, mondhatom azt, hogy minket az apró kellemetlenségek és kis akadályok kovácsoltak össze, amiket együtt éltünk át a hét leforgása alatt.

Az első reggel kaotikusan indult, kis problémánk akadt a tájékozódással, de hamar megoldódtak a problémák, és végül is könnyen eljutottunk a találkozóhelyre. Itt már vártak minket a fogadó intézmény képviselői, és a többi diák, akivel a program során megismertük egymást. A helyszín tiszta volt, mindennel felszerelve, amire szükségünk lehetett és péksütemény, kávé és üdítő várt minket. Ezt a bánásmódot kaptuk minden reggel, kivétel nélkül.

Már első nap felajánlottak számunkra számos programot a BIP témájához kapcsolódva a napi program lejárta után, ezen kívül pedig elég időnk maradt minden nap arra, amit az Erasmus programtól függetlenül csinálni szerettünk volna a városban. Hétfő és kedd este is kimentünk a Sapientiásokkal várost nézni. Nekem ez már sokadik alkalmam volt Budapesten, mivel a családom egy része ott él, de ettől függetlenül különleges élmény volt szaktársaimmal is megtapasztalni a város szépségét. Sajnálatos módon szerda reggelre belázasodtam, így szerda déltől csütörtök délig a szálláson lábadoztam. Mindenki rendkívül segítőkész volt, így hamar fel tudtam épülni, és nem maradtam le túl sokról.

A program alatt leginkább annak örültem, hogy lehetőségem volt használni és gyakorolni az angol nyelvet. Elég folyékonyan beszélem, de sajnos az itthoni közegben nem sok elehetőségem van folyamatosan használni. Mindig tetszett az, amikor kiscsoportos feladatokat és megbeszélnivalót kaptunk, mivel kevesebb ember között könnyebb volt érvényesülni is, és másokra figyelni. Az utolsó projekt volt a kedvencem, ahol az addigi összes szerzett elméleti tudást, picit gyakorlatiasabb módon fel tudtuk használni.

Kifejezetten örülök annak, hogy lehetőségem volt a METU által szervezett Ruhacsere eseményen részt venni, ahol egy kerekasztal beszélgetés részese lehettem. Különleges élmény volt, és úgy gondolom sikeres volt az esemény is. E mellett pedig eltölthettem két éjszakát a családommal, mielőtt vasárnap hazautaztam volna busszal.

Összességében, egy nagyon jó élmény volt az egész, odafigyeléssel és pontossággal megszervezve. A résztvevők többé-kevésbé nyitottak voltak, és annak ellenére, hogy nagyjából semmilyen előzetes tudásom nem volt a divatiparról kommunikációsként, nagyon kézzelfoghatóak és érthetőek voltak a kapott információk, és sok olyan tudással gazdagodtam, amiről fogalmam sem volt, hogy valaha érdekelt lennék benne.