Nagy Mátyás

Mielőtt megtudtam, hogy létezik egyáltalán Erasmus+ nyári szakmai gyakorlat már tudtam, hogy az idei nyaramat nem otthon ülve, sorozatokat nézve szeretném eltölteni, hanem izgalmasan és hasznosan. Két szaktársammal, barátommal jelentkeztünk az egyetem által meghirdetett pályázatra, aminek elnyeréséért nagyon hálás vagyok. Nehézkés volt cég és szálláshely keresése, de szerencsénkre olyan intézményt találtunk, amely mindhármunknak válaszolt és szívesen fogadott. Az utazásunk célja Budapest volt és a Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpont (MTA EK) volt két hónapos gyakorlatunk helye.
    Az utazástól kicsit tartottam, mivel előtte elindult a vesekövem. Szerencsére nem volt baj, a Budapesti villamosozás már első nap kirázta belőlem, és kiürült a szervezetemből. Utána már minden a legnagyobb rendben volt és jobbnál jobb dolgok történtek velem. A “nagy” várostól nem féltem egyáltalán, hiszen barátokkal voltam. Úgy gondolom a mai technikailag fejlett világban nem jelent nehézséget a tájékozódás, még egy ilyen méretű városban sem. Mindenki zsebében ott van a Google Térkép és még megannyi alkalmazás amely a Budapesten való közlekedést nagyban megkönnyíti. Megvoltam elégedve ezen alkalmazások és a járatok pontosságával, így mindig időben odaértem, bárhova kellett mennem.
    A Márton Áron Szakkollégiumban szálltunk meg és vált lakhelyünkké két hónapon keresztül. Nyugodt, csendes környéken helyezkedik el a III. kerületben. Szép, fákkal ültetett kertjében a gyakorlat utáni időt remekül ellehetett tölteni lazulással, ismerkedéssel, kerti partikkal. Több vásárhelyi, eddig ismeretlen egyetemistákkal is megismerkedtünk, akik ott szálltak meg, de nem csak velük. Kárpátaljai magyarokkal barátkoztunk igazán össze. Ezekből a szempontokból nagyon örülök, hogy ott lakhattam, és ha még Budapesten kell megszállnom tudni fogom melyik bentlakást válasszam.
    Az MTA EK a KFKI (Központi Fizikai Kutató Intézmény) telephelyén van, amely a város szélén egy igazán szép, erdős, viszonylag nagy területen fekszik. Egy ilyen helyen az embernek sokkal jobb a közérzete, mint a betondzsungelben (az étkezdéig is egy rövid kis erdős ösvényen jutottunk el).

Én a Sugárvédelmi Laborhoz kerültem, ahol a feladatom egy pajzsmirigymérő detektor felújítása volt és ennek dokumentálása.

 Az itt dolgozó emberek mind szimpatikusak voltak számomra, már a kedves fogadtatástól kezdve. Több fiatal gyakornok is volt ugyanitt, akikkel nagyon jóba lettem és ettől még pozitívabb volt az ott töltött idő. Nagyon segítőkész volt a mentorom, akitől nagyon sokat tanulhattam az eddig számomra kevésbé ismert atomfizikáról, konkrétabban a detektorokról. Abban a szerencsében részesülhettem, hogy az intézmény tanulmányi látogatást szervezett a Paksi Atomerőműbe. Örökre szóló élmény volt ezen a látogatáson részt venni, bemehetni a legbelső, a primér körbe, a reaktorokhoz, karbantartás alatt. Sőt mi még a kéményekben is jártunk, ahova aztán tényleg nem visznek fel minden látogatót.

A szakmai tapasztalat szerzés mellett persze bőven jutott idő egyéb hasznos dolgokra. Szabadidőnket az első hetekben városnézéssel töltöttük. Nem mondok újat, de Budapest gyönyörű város. Most is, ha lecsukom a szemem, képzeletben bejárom és elszédülök a látványtól. Minél több híres helyre megpróbáltunk eljutni, de így sem sikerült két hónap alatt mindent látni, amit elterveztünk. Majd talán legközelebb, ha még adódik egy hasonló lehetőség élni fogok vele és visszamegyek még Budapestre befejezni amit elkezdtünk.

2016.11.29.