Kovács Nóra

Az Erasmus+ mobilitási program keretén belül lehetőségem nyílt a 2025–2026-os tanév őszi félévét Budapesten tölteni az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ezzel egy nagy vágyam vált valóra, hisz megfogadtam, hogy ha már szülővárosomban maradok továbbtanulni, akkor mindenképpen szeretnék majd a három év alatt kiutazni külföldre és ott is kipróbálni magamat. Így éltem is azzal a lehetőséggel, amelyet az Erasmus+ program kínált, és egyedül nekivágtam ennek a kalandnak.

A kiutazás szerencsére nem volt túl bonyolult. Autóval vittek a szüleim, így sok személyes tárgyat is magammal vihettem. Sikerült egy igazán otthonos és kényelmes környezetet kialakítani magamnak.

Eleinte egy távolabbi országba szerettem volna menni, ahol az idegennyelvi készségeimet is jobban tudom fejleszteni, de nagy kihívás volt megfeleltetni a tantárgyaimat, így rengeteg lehetőséget ki kellett zárnom. Emellett úgy gondoltam, hogy mint első elszakadás az otthoni környezettől, családtól és barátoktól, tökéletes választás a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Informatikai Kara is. Itt az általam felvett tantárgyak többnyire illeszkedni tudtak az otthoni tanulmányaimhoz, és lehetőséget biztosítottak arra is, hogy egy új nézőpontból közelítsem meg a szakterületemet.

Az első néhány nap nagyon nehéz volt. Alkalmazkodni a nagyvárosi élethez már önmagában kihívást jelentett. Emelett az egyetemen belüli tájékozódáshoz is hozzá kellett szokni. Mindez egyedül még nehezebben ment.  Mivel az első pár hétben tantárgycserékre is van lehetőség, így azt is tudatosan ki kellett tapasztalni, hogy melyiket szeretném végül elhagyni és újat felvenni helyette. Majd mindezt összeegyeztetni a már meglévő órarendemmel. Szerencsére 2 hét után már sikerült mindenbe belerázódnom és minden egyenesbe jött.

Volt lehetőségem magyar nyelven is tantárgyakat felvenni, de angol nyelven is tanulhattam néhányat. A magyar nyelvű tantárgyak esetében nagyobb elvárásoknak voltam kitéve: rendszeres számonkérés, jelenlétellenőrzés és házi feladatok is voltak. Ezzel szemben az angolul tanult tárgyaknál, habár ugyanezek voltak a követelmények, mégsem bizonyult annyira szigorúnak az értékelés.

Többnyire olyan tantárgyakat vettem fel, amelyeknél a jegyszerzés úgy működött, hogy a félév során gyűjtött jegyekből (zárthelyi dolgozatok vagy projektmunkák) állt össze a végső jegy, így a végére kevesebb vizsga maradt, és ezáltal kiegyensúlyozottabb lett az egész félév. Az első hónap után már folyamatosan kellett valamire készülni, így inkább a „sokszor kevesebbet” tanulás lett a bevált módszer.

A szakmai fejlődés mellett nem titok, nagyon nagy célom volt az önállósodás, a magabiztosságom növelése és természetesen az új élmények gyűjtése, szórakozás. Úgy érzem, az önállóságom határozottan fejlődött, és rengeteg új élménnyel gazdagodtam. Volt lehetőségem találkozni más Erasmusos diákokkal, akik ugyanabban a cipőben jártak, mint én, így nagyon gördülékenyen ment velük az ismerkedés és a kommunikáció. Régi vágyam volt eljutni Szentendrére ősszel, velük ez is teljesült.

Rengeteg programot szervezett az ELTE közössége, de ezek többnyire hétköznap kerültek megrendezésre, így csak néhányra tudtam eljutni. Budapest egyébként is egy szívemnek nagyon kedves város, de eddig csak turista szemmel jártam az utcákat. Most viszont 3–4 hét után már teljes magabiztossággal és teljesen más látószögből fedeztem fel a főváros különböző pontjait. Igyekeztem minél több jellegzetes helyre eljutni. Mivel úgy állítottam össze az órarendemet, hogy a pénteki napom is szabad legyen, így hetente akár három napot is tudtam élménygyűjtésre szánni.

Négy hónap után sem enyhült az a lenyűgöző érzés, amellyel minden reggel átkeltem a Dunán a 4–6-os villamossal. Ez a nyugodt, de ugyanakkor izgatott érzés akkor sem múlt el, amikor beléptem az egyetem ajtaján. Mivel angol nyelven is vettem fel tantárgyakat, így az épületen belül is volt lehetőségem külföldi diákokkal is ismerkedni. Meglepő módon, még úgy is, hogy magyar az anyanyelvem, határozottan könnyebben ment a kommunikáció a külföldi diákokkal. Nagyon barátságosak és nyitottak voltak az ismerkedésre, ellentétben a helyi diákokkal, akiknek már megvolt a saját kis baráti körük. Kihívás volt velük a barátkozás, de néhány együtt töltött tanóra után szerencsére közöttük is új ismerősökre tehettem szert.

Ezekhez a kellemes mindennapokhoz nagyban hozzájárult a diákhotel is, ahol ezalatt a fél év alatt lakhattam. Mindössze fél órára volt az egyetemtől tömegközlekedéssel, és egy biztonságos helyen helyezkedett el. Nem mellesleg közvetlenül az M3-as metró egyik megállójánál volt az épület, így rettentő egyszerűen el tudtam jutni bárhova a városban. Nyugalommal töltött el, hogy minden nap egy ilyen biztonságos és barátságos helyre térhettem haza.

Egy apartmanban laktunk négyen, ahol mindenkinek volt külön szobája. Természetesen volt egy optimális méretű közös konyhánk, valamint két illem- és két mosdóhelyiség. Az épületben volt több tanulószoba, edzőterem, de még egy kis szórakozásra kijelölt rész is rendelkezésünkre állt.

Összességében az Erasmus+ program keretében eltöltött félévem Budapesten meghatározó és maradandó élmény marad számomra. Hálás vagyok az itt szerzett tapasztalatokért, az új ismeretségekért és az emlékekért, amelyek hosszú távon is elkísérnek majd. Úgy érzem, ez a félév megerősített abban, hogy érdemes élni az adódó lehetőségekkel, még akkor is, ha elsőre kihívást jelentenek. Az Erasmus+ mobilitás nemcsak egy tanulmányi program volt számomra, hanem egy olyan életre szóló tapasztalat, amely meghatározó szerepet játszik a személyes és szakmai utamon is.