A jövő technológiája?

A karról Rólunk írták A jövő technológiája?

2014. november 23.

Beszélgetés a génmódosított növények termesztéséről

Néhány hete felröppent a hír, hogy két ismert mezőgazdasági szakember ellen vizsgálatot kezdeményezett a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), mert olyan génmódosított szóját termesztettek, amely ellenáll a glifozát gyomirtó szernek, ami tilos Romániában. Ennek kapcsán kerestük fel Nyárádi Imre Istvánt, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki Humántudományok Kara kertészmérnöki tanszékének egyetemi adjunktusát, akivel a növénytermesztésben használt géntechnológiáról beszélgettünk.

– Miért alkalmaznak géntechnológiát a mezőgazdaságban?

– A mezőgazdaságban a törekvések a gazdaságosság, a korszerű technológiák alkalmazása irányába haladnak. A nemesítésnek is az a célja, hogy egy adott időszak gazdasági kihívásainak megfelelően olyan fajtákat állítsanak elő, amelyek minél nagyobb terméshozamot eredményeznek. A nemesítés során eddig klasszikus eljárással állítottak elő új növényfajtákat, hibrideket. A genetika fejlődésével lehetőség lett arra, hogy azt, amit a természet véletlenszerűen kialakított, mesterségesen, rövidebb idő alatt, meghatározottan indukálni tudják. Vagyis a modern géntechnológiával gyakorlatilag képes az ember beavatkozni az adott fajta genetikai hátterébe, genomjába, ahova be tud vinni más élő szervezeteket, ami lehet egy baktérium más növénytől, egy olyan gént, ami olyan tulajdonságot hordoz, ami a termesztésben vagy a termesztés végtermékeként keletkezett termés minőségét jelentősen javítja.

– Miről van szó konkrétan a Korrupcióellenes Ügyészség által vizsgált esetben?

– Adott növényeknél a vegyszeres gyomszabályozás kérdése nem tökéletesen megoldott. Vegyük a már említett szóját, amely részben hozzájárul a világ olaj-, illetve fehérjeszükségletének biztosításához. A fehérje olyan szerkezeti elem, amelyre minden élő szervezetnek szüksége van a fejlődésben. A gyomok viszont jelentős károkat okoznak a termesztésben. Létezik az egyik cég által felfedezett hatóanyag, a glifozát. Ennek az a tulajdonsága, hogy mindent növényt kiirt. Ugyanakkor van egy olyan gén is, amely tolerálja ezt a totális gyomirtót. Ha a szójába beültetek egy olyan gént, ami a glifozáttal szembeni rezisztenciát kiváltja, ez azt jelenti, hogy a termesztési időszakban – egyszer-kétszer olcsóbb növényvédő szerrel lekezelve – más növény nem lesz a környéken. Ez óriási előnyt jelent más, nem génkezelt szójaparcellákon termesztett növényekkel szemben, mert megnő a terméshozam. Nem hullnak el gyommagok, ezért a következő évben a talaj gyomfertőzöttsége sokkal kisebb, s ez jelentősen csökkenti a termesztési költségeket is.

– Valószínű, hogy más növények termesztésénél is használnak génmódosított hibridfajokat.

– Igen. Megemlíthetném a kukoricatermesztést. A kukoricabogár és a kukoricamoly jelentős gazdasági károkat okoz, hiszen az első kirágja a növény gyökerét, az utóbbi pedig megakadályozza a virág beporzását. E két veszélyes kártevőre egy baktériumból olyan gént vittek be a kukoricába, ami serkenti egy bizonyos fehérje termelését, ami a két kártevő elleni toxin által megvédi a növényt. Ez óriási gazdasági előnyökkel jár. A rizs termesztésénél is használnak génmódosított fajtákat. Közismert, hogy a világon több millió ember alapélelmiszere a rizs. Ez kimutathatóan hosszú távon vakságot okozhat. A tudósok kikísérleteztek egy olyan genomot, ami béta-karotint, A-vitamint, B-vitamint tartalmaz, kiküszöböli a rizs hiányosságát, és azoknál, akiknek a kizárólagos rizsfogyasztás esetén előállt volna a betegség, ez már nem okoz gondot. Ez a három példa konkrétan igazolja, hogy a géntechnológia alkalmazása az emberiségre nézve is előnyös.

– Az ember mesterséges beavatkozása, főként a géntechnológia terén, előre láthatatlan veszélyekkel is járhat, talán ezért is dolgoztak ki az alkalmazására vonatkozó szabályokat.

– Nem titkolom el, hogy a kivizsgálásból kiderül, van olyan is, ami bizonyítja, hogy ezek a növények veszélyesek lehetnek az élővilágra, a környezetre és károsan hathatnak az élő szervezetekre. A helyzetet a következőképpen kell mérlegelni: a történelem során mindig visszafogottabban viszonyultunk az újításokhoz. Az első védőoltásokat Pasteur magának adta be, eleinte a röntgensugarak használatától is idegenkedtek az emberek. Hozzáállás kérdése. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a géntechnológia alkalmazása nem okozhat gondot. Mert mi lesz akkor, ha álbeporzás vagy természetes mutáció révén keletkeznek olyan növények a spontán flórában, amelyek ellenállóak lesznek mindenféle beavatkozással szemben? Erre is van példa. Az előbb említettem, hogy a glifozát mindent kiirt. Ma már a szakirodalom nyilvántart hat olyan szuperfajt, amelyek erre rezisztensek. Ha elszabadulnak ezek a gének a természetben, adott helyzetben kezelhetetlenné válnak, és olyan tények elé állítják az embereket, amelyekre még nincs megoldás. Ez olyan, mint az orvostudomány esetében azok a betegségek, amelyek kezelésére még mindig nincs orvosság. Ha reálisan közelítünk a géntechnológia alkalmazásához, az a véleményem, hogy ezeket nem kell negatív hozzáállással kezelni. Ezek új tudományos vívmányok, amelyeknek van előnye és kockázata is. Azt kell megnézni, hogy melyek azok az eljárások, amelyek biztonságosak, és a kockázatokat a minimálisra lehet visszaszorítani.

– Ezek szerint vannak olyan helyzetek, amikor jogosan, máskor pedig szabályellenesen alkalmazzák a technológiát?

– Igen, hiszen a szójánál be van tiltva a génmódosított fajták használata, míg a kukoricánál nincs. A nálunk termesztett 3 millió hektár kukorica nagy része ilyen fajtákból áll. Nálunk van egy előnye a kukorica esetében, hogy a kukorica két rokona a spontán flórában nem található meg. Az álbeporzás valószínűsége nagyon kicsi, de felelőtlenség lenne kijelenteni, hogy ez nem jelent veszélyt. Vannak veszélyek, de eredmények is. Ezért kell az előbbieket a további kutatásokkor higgadtan mérlegelni, és kezelni. Mert a növekvő számú lakosság élelmiszer- és ipari nyersanyagkészlete fogyóban van, ezért lehet, hogy majd 20 év távlatából kiderül: a géntechnológia tiltása bűn volt.

– Ebből a megközelítésből úgy tűnik, hogy értelmetlen a génmódosított növények használatának szabályozása.

– Az esetleges veszélyek képezhetik jogi döntések alapját. Ezek mellett nagy valószínűséggel óriási a gazdasági háttér. Az a cég, amely levédi a génmódosított terméket,gyakorlatilag világmonopóliumot alakít ki. A gond az, hogy nem a fajtát védik le, hanem a genomot, és az spontán módon is átvihető olyan növénybe, amely gazdasági előnyöket nem eredményez, de kimutatható. És akkor ebből akár jogvita is lehet, aminek következtében a genomot levédő cég

hatalmas összegű kártérítést igényelhet a génmódosított növényt

„véletlenszerűen” termesztőtől. Így etikai oldala is van az ügynek. Megtörtént esetekről is szól a szakirodalom. Az Amerikai Egyesült Államokban farmerek esetében, akiknek semmi közük nem volt génmódosított termékekhez, de a pollen által megfertőződött a növény, ezt kimutatták a vizsgálatok, és óriási botrány lett emiatt. A másik vetülete a kérdésnek a kereskedelmi érdek, ami a nagyobb politikai csoportosulások közötti gazdasági versenyhelyzetből adódik. Konkrétan: az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti harcról van szó. A gond az, hogy míg az EU elzárkózik a génmódosított növények termesztésétől, addig az EU-n kívüli országokból származó importtermékekben megtalálhatók ezek: a szójapogácsában, a hústermékekben benne vannak. Amerikában 10 millió hektárnál nagyobb területeken termesztenek génmódosított növényeket, mert a gazdasági követelmény, a technológiai fejlődés lehetővé teszi, hogy a folyamatban felmerült gondokat orvosolják. A korlátozásban nem reális, ésszerű tiltás van, hanem inkább az a dac, amivel az EU, akár ellenreklámozási céllal is, a nem EU-ország termékével száll harcba.

– A gazdasági érvek mellett az sem világos, hogy a génmódosított növények fogyasztása káros-e vagy sem az ember egészségére?

– Ezzel a kérdéssel magyarországi kutatók, Pusztai Árpád, Bardócz Zsuzsanna is foglalkoztak, akik egy évvel ezelőtt Marosvásárhelyen az általunk szervezett agrártudományi konferencián plenáris előadást tartottak ennek a kockázatairól. A 2012-ben rendezett konferencián pedig egy másik elismert kutató, Dudits Dénes a génmódosított termékek használatának szükségességéről értekezett. Az eredmények azonban nem voltak olyan meggyőzőek, hogy egyértelműen ki lehessen jelenteni, káros-e az emberi szervezetre vagy sem a génmódosított növények fogyasztása. A gond az, hogy nincsen viszonyítási alap, hiszen a mindennapi táplálkozásunkkor is bejut a szervezetbe valamilyen módosított növényfajta vagy hústermék. Ezért nem lehet megállapítani, hogy valamelyik növény fogyasztása kimutatható kóros elváltozást okozott volna az emberi szervezetben.

– Mit hozhat a jövő ezen a téren?

– Bízom abban, hogy a kutatások igazolni fogják, a további vizsgálatok megoldják, hogy ezeknek a biztonságos termesztése ne keltsen félelmet abban a termesztő közegben vagy a lakosságban, akiknek nincs megfelelő szaktudások, és minden erről szóló információt rémhírként kezelnek, azt gondolják, hogy óriási a gond. Gyakorlatilag minden nemesített növényt az ember mesterséges beavatkozásával hoztak létre. Belátva, hogy milyen előnyökkel járhat ez a technológia, úgy gondolom, el kell fogadni a technológia alkalmazását. A kutatók számára pedig igazi szakmai kihívásnak számít, hogy az ebből származó, fent említett hátrányokat kiküszöböljék, és nagymértékben biztonságossá tegyék a termékek fogyasztását.

Forrás: e-nepujsag.ro

Rólunk írták