Sikó Ruben

A mobilitás kezdete és az első benyomások

július 6. és szeptember 7. között Erasmus+ szakmai mobilitáson vettem részt Budapesten, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Már a program előtt is kíváncsi voltam arra, milyen lesz egy hosszabb időszakot egy másik városban tölteni, új munkakörnyezetben dolgozni, és közben egy nagyobb valós fejlesztési projektbe bekapcsolódni. Elsősorban szakmai tapasztalatot szerettem volna szerezni Magyarországon, de azt is reméltem, hogy önállóbb leszek, jobban megismerem Budapestet, és a kollégáimmal közösen olyan élményeket szerzek, amelyekre később is emlékezni fogok.

A kiutazást a szokásos szervezési teendők előzték meg. El kellett intéznem a mobilitáshoz szükséges dokumentumokat, meg kellett terveznem az utazást, össze kellett készítenem mindazt, amire a több mint két hónapos időszak alatt szükségem lehetett, és a szállással kapcsolatos részleteket is tisztáznom kellett. Bár egy hosszabb távollétről volt szó, ami igényelt némi odafigyelést, komolyabb problémákat nem okozott.

Budapestre érkezve először elfoglaltam a szállásomat, majd megkaptam az egyetemi belépéshez szükséges belépőkártyát. Az első napokban megismerkedtem a helyszínnel, a napi munkarenddel és azokkal az emberekkel, akik a projektért feleltek. Kedves, segítőkész fogadtatás várt, ezért hamar otthonosan kezdtem mozogni az új környezetben. Természetesen kellett néhány nap ahhoz, hogy kialakuljon a napi rutin, de ez gyorsabban ment, mint amire számítottam.

A szakmai munka bemutatása

A mobilitás szakmai részében egy katonai célú térképalkalmazás fejlesztésén dolgoztam. A projekt egy részben webes rendszer volt, amelynél a felhasználói felület React és TypeScript technológiákkal készült, a háttérrendszer pedig Python alapú volt. Én személy szerint kizárólag a frontend fejlesztésében vettem részt. Ez jól illeszkedett a korábbi tapasztalataimhoz és az érdeklődési körömhöz, ugyanakkor a projekt összetettsége miatt több új helyzettel és megoldandó problémával is találkoztam.

Átlagosan napi körülbelül hat-hét órát foglalkoztam a projekttel. A munka nem abból állt, hogy mindenki külön-külön megkapott egy feladatot, majd a nap végén leadta az eredményt. Folyamatosan szükség volt arra, hogy átgondoljam az alkalmazás működését, egyeztessek a megvalósítás részleteiről, és összehangoljam a frontend feladatait a rendszer többi részével. Időnként online megbeszéléseken is részt vettem az otthoni csapattagokkal. Ezek segítettek abban, hogy mindenki ugyanazokat a célokat és elvárásokat kövesse, még akkor is, ha nem egy helyszínen dolgoztunk.

A mobilitás alatt két nagyobb fejlesztési feladat megvalósításában vettem részt. A saját munkám során React-komponensekkel, TypeScript-típusokkal és a felhasználói felület működéséhez szükséges állapotkezelési, illetve megjelenítési logikával foglalkoztam. Fontos szempont volt, hogy az elkészült felület ne csak működjön, hanem átlátható és később is továbbfejleszthető legyen. Egy térképalkalmazásnál különösen sok egymásra épülő állapotot és felhasználói műveletet kell kezelni, ezért egy látszólag kisebb módosítás is több komponens működésére lehetett és volt is hatással.

A munka egyik legérdekesebb része az volt, amikor egy-egy funkció mögötti logikát kellett pontosan végiggondolnom. A fejlesztés során nem ütköztem komoly, a projektet veszélyeztető nehézségekbe, de természetesen előfordultak logikai hibák a kódban. Ilyenkor vissza kellett követnem, hogy egy adott adat honnan érkezik, hol változik meg, és melyik komponens reagál rá. Ezek a hibák néha több időt vettek igénybe, mint maga az új funkció elkészítése, ugyanakkor éppen ezekből tanultam a legtöbbet. Sokszor nem az első megoldás bizonyult a legjobbnak, ezért át kellett alakítanom a gondolatmenetet, egyszerűsítenem kellett a kódot, vagy más módon kellett felépítenem a komponenst.

A TypeScript használata a gyakorlatban különösen hasznos tapasztalat volt. A típusosság miatt már fejlesztés közben több olyan hibát is észre lehetett venni, amely egy kevésbé szigorú környezetben csak futás közben jelentkezett volna. Persze még így is előfordultak futás közben jelentkező hibák. Ugyanakkor az összetettebb adatszerkezetek megfelelő típusainak kialakítása néha plusz gondolkodást igényelt. Meg kellett találnom az egyensúlyt aközött, hogy a típusok elég pontosak legyenek, de ne tegyék indokolatlanul nehézkessé a fejlesztést. Ez a tapasztalat abban is segített, hogy tudatosabban tervezzem meg a komponensek közötti adatátadást.

Bár a Python backend kódjába közvetlenül nem fejlesztettem, a frontend feladatok miatt szükséges volt megértenem, milyen adatokat kapunk a háttérrendszertől, és azokat hogyan kell megjeleníteni vagy feldolgozni. Így a saját területemen kívül is jobb rálátást kaptam a teljes alkalmazás működésére. Megtapasztaltam, hogy egy jól működő felhasználói felülethez nem elég csak a vizuális elemekkel foglalkozni: ugyanilyen fontos az adatok szerkezete, a hibás vagy hiányzó adatok kezelése, valamint az, hogy a felület megfelelően reagáljon a különböző felhasználói műveletekre.

Szakmailag azért tartottam értékesnek ezt az időszakot, mert nem egy elszigetelt gyakorlófeladaton dolgoztam, hanem egy nagyobb, már létező rendszerben kellett eligazodnom. Egy ilyen projektben figyelembe kell venni a korábban meghozott döntéseket, a meglévő kódszerkezetet és a többi fejlesztő munkáját is. Megtanultam, hogy nem mindig az a legjobb megoldás, amely önmagában a legelegánsabbnak tűnik, hanem az, amelyik érthetően illeszkedik a projekt egészéhez. A munka során fejlődött a hibakeresési módszerem, a problémák kisebb részekre bontásának képessége és az is, hogy pontosabban tudjam megfogalmazni, ha egy technikai kérdésben segítségre vagy egyeztetésre van szükség.

Mindennapok és szabadidő Budapesten

A munka mellett természetesen jutott idő arra is, hogy jobban megismerjem Budapestet. Több alkalommal elmentem várost nézni a kollégáimmal, sétáltunk, megnéztünk különböző városrészeket, és egyszerűen csak kiszakadtunk a napi fejlesztési feladatokból. Ezek a programok jó lehetőséget adtak arra, hogy a laboron kívül is beszélgessünk, és ne csak munkatársként töltsünk együtt időt. A közös élmények a csapat hangulatára is pozitív hatással voltak.

Budapest számomra egyszerre volt új munkakörnyezet és olyan város, ahol a szabadidőt is sokféleképpen lehetett eltölteni. A hétköznapok idővel kiszámítható ritmust kaptak: a nap egyik része a projektmunkával telt, utána pedig lehetőségem volt pihenni, sétálni vagy közös programot szervezni. A hosszabb kint tartózkodásnak köszönhetően nem csak turistaként láttam a várost, hanem valamennyire a mindennapi működését is jobban megtapasztaltam.

A két hónap alatt az önállóságom és az alkalmazkodóképességem is fejlődött. Egy másik, főleg új helyen a megszokott napi dolgokat is újra kell szervezni, és sok apró döntést saját magamnak kell meghoznom. Ezek nem jelentettek különösebb nehézséget, mégis hozzátartoztak ahhoz, hogy a mobilitás ne csak szakmai gyakorlat, hanem egy jó személyes tapasztalat is legyen.

Összegzés

Összességében a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen töltött Erasmus+ mobilitás hasznos és tartalmas időszak volt számomra. A katonai térképalkalmazás frontendjén végzett munka során a korábban megszerzett React- és TypeScript-ismereteimet valós projektben tudtam használni, közben pedig új tapasztalatokat szereztem az összetettebb felületek, az adatok kezelése, a hibakeresés és a csapaton belüli együttműködés területén. A két nagyobb feladat megvalósítása kézzelfogható eredményt jelentett, és jó érzés volt látni, hogy a saját munkám is hozzájárult az alkalmazás fejlődéséhez.

A szakmai fejlődés mellett sokat jelentettek a budapesti mindennapok és a kollégákkal közösen eltöltött szabadidő is. Úgy érzem, hogy a mobilitás végére magabiztosabb lettem a fejlesztési feladatok megközelítésében, és tisztábban látom azt is, mely területeken szeretnék még tovább fejlődni. A program tapasztalatait a későbbi tanulmányaim és munkám során egyaránt hasznosítani tudom. Örülök, hogy részt vehettem ebben a mobilitásban, mert szakmai tudást, önállóságot és olyan személyes élményeket adott, amelyek hosszú távon is megmaradnak.