Sebő Zsolt

Véget ért a fizikai mobilitási hét, nagyon sok jó élménnyel gazdagodtunk. Részünk volt kipróbálni a hosszútávú vonatozást, Budapesten szétnézni, gyárakba látogatni, amivel bővítettük szakmai tudásunkat és legfőképpen ismerkedni más országokból érkezett diákokkal.

Elsősorban mesélnék az utazásról. Az utazásnál kihasználtuk a „Zöld utazás” lehetőséget, ami azt jelentette, hogy vonattal, busszal vagy közös autóval mehettünk. Én a vonatozást választottam, mivel az volt a legkönnyebben megoldható és elég kényelmes utazási módszer. Az út persze nem indult zökkenőmentesen, induláskor a vonat késett 80 percet, a határig sikerült lefaragja az idejét 60 percre. De a magyar oldalon a határnál kisebb incidensbe került egy nő, akinek gondjai voltak a személyigazolványával. Egy óra várakozás és semmittevés után a nőt és a kisérőjét leszállították a vonatról és mehettünk is tovább. Innen már zökkenőmentes volt az út Kecskemétig. Mikor odaértünk taxival elmentünk a szállásra és eltettük magunkat másnapra.

A fizikai hét kezdődött egy formális megnyitóval, ahol megkaptuk a nyakba akasztósainkat és megismerhettük személyesen dr. Béres Gábor tanár urat. A megnyitó után körbevezetett a GAMF kampuszán, és elmagyarázta melyik épületben mit csinálnak. Betekintést kaptunk a diódalézer központjukba, ahol nagyon felszerelt eszközök voltak, amiket el is magyaráztak, hogy miként és mire használják. Ezután egy kicsit ismerkedtünk az Inventor tervezőprogrammal, amit a hét során használtunk. Következett egy kis szabadidő, utána pedig egy kecskeméti túra, megnéztük a főbb látványosságokat a városban. A nap zárásaként megvendégeltek a Három Gúnár étterembe, ahol lehetőségünk volt ismerkedni az ott tartózkodó társainkkal.

A második napon elkezdődtek az elméleti órák, amiken bevezettek minket a hajlított lemezek megtervezésébe. Délután pedig kis kikapcsolódásként elvittek minket Budapestre, ahol ellátogattunk a Citadellába, és megnéztük a budai várat.

A harmadik nap volt a legérdekesebb nap, ahol meglátogattunk két gyárat. Először az ElringKlinger cégnél voltunk, ahol kellemes fogadtatásban részesültünk. Megfigyelhettük, hogy hogyan gyártják a hővédő lemezeket különböző alkatrészekre. Továbbá betekintést kaptunk miként képesek előállítani egy műanyag oldalpanelt egy személyautóba. A látogatást pedig folytattuk a Mercedes-Benz kecskeméti gyárában. Belépéskor már éreztük, hogy ez nem lesz mindennapi élmény, mivel a kapunál fémdetektorokkal átvizsgáltak pont úgy, mint az ott dolgozókat. Beérve a gyárba hangyának éreztük magunkat, mivel felettünk haladtak el a 30-40 tonnás daruk, vagy akár a legnagyobb, ami 70 tonna volt. Megnéztük, hogy miként állítják elő alumíniumból az adott paneleket különböző modellekre. Nagyon sokat tanultunk a Mercedesnél, mivel az, aki körbevezetett minket, nagyon értette a szakmáját, így gyakorlati tudást is át tudott adni nekünk, ami egy nagyon fontos aspektusa a szakmának. Távozáskor kaptunk egy kis ajándékot, lehetett választani egy mercedeses sapka és egy golyóstoll között, mivel jókor voltam jó helyen így a sapkát választottam, amit azóta is rendszeresen használok.

A negyedik napon még voltak elméleti órák és kiscsoportokra oszoltunk és elkezdtük megoldani a feladatot, amit kaptunk. A lényeg az volt, hogy kaptunk egy munkadarabot, és meg kellett tervezzük azt és annak előállítási procedúráját. Erre készítettünk egy bemutatót.

Az utolsó nap kezdődött a bemutatókkal, ami gördülékenyre sikerült, és elbeszélgettünk a kisérő tanárokkal a bemutatókról. Ezután jött a diplomakiosztó és egy szendvicsezés a hazaút előtt.

Zárásként meg szeretném köszönni ezt a lehetőséget, mivel nagyon sokat tanultunk és bővítettük ismereteinket, mint szakmai szempontból, mint pedig kultúra meg szociális szempontból is. Nagyon jól telt nekem ez a program, szívesen részt vennék rajta meg egyszer, ha úgy adja a sors. A végére csatolok pár képet a hétről.