Nagy Júlia

Végzős hallgatóként kihasználva az utolsó Erasmus + pályázati lehetőséget, szakmai gyakorlaton vettem részt Magyarországon, Budapesten, az s73 Tervező Irodánál.

A gyakorlattal szembeni elvárásaim egyrészt a szakmai irányú fejlődésemmel, másrészt pedig élményekkel való gazdagodással és kissé talán a komfort zóna átlépésével, új helyek, emberek megismerésével volt kapcsolatos. Ezzel magyaráznám a cég kiválasztását is, mivel szerettem volna olyan helyen dolgozni, ahol egyaránt elméleti és gyakorlati tapasztalatot szerezhetek. Ez a kettősség nap, mint nap megjelent előttem, mivel irodában átnyálazott tervek délutánonként a városban sétálgatva valós budapesti terekként jelentek meg előttem.

A gyakornoki munkám napi nyolc órás irodai munkát jelentett, amelyben különböző projektek részfeladatait kellett megoldanom, mindig azt, amely a legsürgetőbb volt a határidő szempontjából. A mindennapi munkában előbukkanó problémák megoldásával rengeteget tanultam úgy szakmailag, mint a gyakorlati, számítógépes készségek terén, viszont a legfontosabb, amit elleshettem, és ami első perctől bámulatba ejtett az a tájépítészeti munkafolyamat rendszerezésével, megszervezésével kapcsolatos. Az egyetemi feladatok, projektek során elképzelhetetlennek tűnt az óriási adathalmazok átláthatóvá tétele, rendezése, s egyáltalán a szakma intézményes keretek közötti művelése.  Az államvizsga volt az első lépés a rendszerszintű gondolkodás felé. Ebben nyújtott óriási segítséget az s73, mivel náluk tizenöt év tapasztalatait láthattam összegyűjtve, rendszerezve s elsajátíthattam ezeket a tapasztalatokat.

A gyakorlat másik fontos tanulsága a szakmához kapcsolódó eljárások, különböző tervtípusok és az ezekhez kapcsolódó követelmények megismerése volt. Belepillanthattam abba, hogy milyen komplex szakma is ez valójában, mivel a tárgyalási készség, jogi ismeretekben való jártasság, és a többi szakterülettel való együttműködés éppoly fontos, mint a szakmai tudás.

A gondolat miszerint itthon szeretném ezt a szakmát folytatni a gyakorlat lejártával sem változott, annak ellenére, hogy úgy érzem, könnyebb dolgom lenne odakint, mégis a kint gyűjtött tapasztalatokat itthon szeretném kamatoztatni, mivel úgy érzem, hogy rengeteg feladat van itthon, s azáltal, hogy maradok, és itt dolgozom én is hozzájárulhatok környezetem fejlődéséhez.

A munkán kívül próbáltam minél több szakmai jellegű kapcsolatot teremteni a körülöttem és hasonló szakterületen dolgozó emberekkel ez által bővítve a látókörömet.

A gyakorlat erősségének érzem, azt, hogy a kint töltött idő alatt a munka mellett lehetőség nyílik megismerni a várost, a környezetet. A szabadidőmet a mobilitás első részében a budapesti tájépítészeti alkotások megismerésével töltöttem, mivel fontosnak éreztem, hogy a tanórán, munkában látottakat tapasztalás útján is megismerjem. Kihasználtam azt a remek lehetőséget, hogy az egyes már kivitelezett tereket az irodában tervként is megtekinthettem, sőt magától a tervezőtől érdeklődhettem a megoldásokról, mindemellett megnéztem más tervező irodák kivitelezett munkáit is. Ezek a “kirándulások“ részben a szakmáról, részben a város megismeréséről, ritmusának felvételéről szóltak. 

Az Erasmus+ szakmai gyakorlat sokrétű tapasztalatot nyújtott azáltal, hogy hozzásegített a szakmai jellegű fejlődéshez, betekintést nyújtott egy szerepkörbe s egy teljesen más világba, mint amiben itthon része lehet az embernek, mindazonáltal segített elköteleződni a szakma iránt, s kirajzolni egy jövőképet.

2018.01.10.