Kardos Tamás

Az ERASMUS+ mobilitási programnak köszönhetően a 2017-es év nyarát Magyarországon, Pakson tölthettem a PAVILL Paksi Villanyszerelő kft cégnél. Utolsó éves hallgatóként szerettem volna elmélyíteni és gyarapítani tudásomat szakmai területemen belül, amihez ez a mobilitás tökéletes lehetőségként kínálkozott. A szakmai fejlődés mellett fontos szempont volt előttem az a tény is, hogy ezt az időszakot külföldön kell töltenem. Mivel a négy év során a Velux programmal megtapasztalhattam a külföldi élet ízét, ami során egy félévet Dánia fővárosában tanultam, tudtam, hogy ez a mobilitás élményekben és tapasztalatokban gazdag időszak lesz számomra. Ezért kíváncsisággal és izgatottsággal vettem tudomásul azt a hírt, amikor közölték, hogy pályázásom sikeres volt, már csak egy fogadó intézményt kell keresnem.

Bár utolsó éves diákként energiám nagy részét az államvizsga dolgozatom kötötte le, hosszabb keresgélés után sikerült megegyeznem a paksi PAVILL cég főnökével a két hónapos nyári gyakorlatomról. Miután az egyetem is jóváhagyta a papírokat, utolsó követelményként az államvizsga megvédése állt még előttem, amit sikeresen teljesítettem, így örömmel nézhettem a nyár elé. Szállásom ugyancsak szerencsésen alakult, mivel egy rokonom Pakson lakott, aki lakásán szívesen biztosított számomra külön szobát. Eddig több alkalommal is jártam Magyarországon, de Pakson még nem voltam és a városról se volt sok fogalmam, kivéve az a két szó, amely szerintem mindenki fejében megfordul a város neve hallatán: Paksi Atomerőmű. Amint az az érkezésem után hamar kiderült, ez a magasztos, talán veszélyesnek tűnő létesítmény igen meghatározó tényező a város életében, akár az is mondható, hogy tőle függ a város. Nehezen tagadható tény, hogy Paks fejlődését legnagyobb mértékben az atomerőműnek köszönheti, amely évtizedek óta vonzza a különböző szakembereket, mérnököket, munkásokat. Már mosolyogva fogadtam a város létesítményeinek hivatalos neveit, amikből ritkán hiányozhatott a Paksi Atomerőmű kifejezés.  

Gyakorlatom már az érkezésem utáni napon megkezdődött, amikor a főnökkel megbeszéltem a további részleteket, illetve elmagyarázták a biztonsági előírásokat és követelményeket, amiket be kell tartani. Amint azt már tudtam, a cégnél különféle villanyszerelési munkálatokat végeznek szerte a városban és közeli településeken. Az első feladatom egy átalakítás alatt lévő műhelyben volt, ahová dugaszoló aljzatokat, kapcsolókat, égőtesteket kellett kiépíteni és felszerelni. Itt ismerkedtem meg kollégáim egy részével, akik nagy örömömre velem egy korosztályúak voltak, így hamar összebarátkoztunk. Az elején csak kisebb feladatokat kaptam, amik mellett végig figyelemmel kísértem a munkájukat és rengeteg kérdést tettem fel. Minden nap tanultam valami újat és kis idő múlva én is el tudtam végezni a feladatokat. A következő helyszín egy panellakás volt, amelyet ugyancsak átalakítani, felújítani kellett villamossági szempontból. Ezen kívül dolgoztunk még egy épülő cukrászdában, pékségben is, ahol hasonló feladatok vártak ránk. Egy-egy ilyen projekt több napot, néha egy hetet is felvett, attól függően, hogy hányan végeztük a munkát.

A legnagyobb projektre augusztus közepén lettem kihelyezve, amely projekt eltartott a gyakorlatom végéig: a helyi Aldi bevásárlóközpont felújítása és átalakítása. Amint azt a munkatársaimtól megtudtam, ez a bevásárlóközpont 9 éve épült, de gyenge bevétele miatt pár év után bezárt. Most azonban új potenciált látnak benne, ezért újra ki akarják nyitni, persze bizonyos fejlesztések elvégzésével. Az itt végzett feladatok már összetettebbek voltak, ezért még többet tudtam tanulni a villamossági területen. Először a kapott bekötési rajzot, kábellistát és villamossági tervet kellett tanulmányozzuk ahhoz, hogy a kitűzött feladatokat el tudjuk végezni. Le kellett ellenőrizzük, hogy a már meglévő eszközök és végpontok a megfelelő módon vannak-e bekötve az elosztószekrénybe, meg van-e szakadva valahol a kábel, vagy éppen a jó kábeltípus van-e használva. Éppen az utolsó feltétel miatt volt több gondunk, mert sok esetben újból ki kellett húzzuk a kábelt annak ellenére, hogy hibátlanul volt bekötve és az eszköz működött, csak éppen a kiírásban már másféle kábelt igényeltek. Ez idő alatt megtanultam hová milyen típusú kábelt szokás használni, megismerkedtem a különféle kábeltípusokkal, dugaszoló aljzatokat kötöttem be, belső világítást építettünk ki, sőt a parkolóban használt kandeláberek felszereléséhez és bekötéséhez is hozzájárultam.

Délutánonként a városban járkáltam, próbáltam minél többet megismerni, felfedezni belőle. Így hamar rátaláltam a közelben lévő művelődési központra, ahol többek között filmeket vetítenek, színházi előadásokat tartanak, rendezvényeket szerveznek. Emellett szabadtéri sportpályára is bukkantam, ahová szívesen eljártam edzeni és szaladni.  Egy ilyen felfedezőúton bukkantam rá egyik hétvégén a helyi puliszkafesztiválra, mely nagyon kellemes meglepetés volt számomra, részben azért is, mert a szervezők a Tolna Megyei Erdélyi Magyarok Egyesületének tagjai voltak és a rendezvény keretén belül erdélyi néptáncokat, népdalokat mutattak be. Jó érzés volt látni, hogy igyekeznek a népi hagyományokat „külföldön” is megőrizni és továbbadni. Hasonlóan értékes kulturális élményben volt részem egy augusztusi hétvégén, amikor a Bugacpusztán megrendezett Ősök napjára látogattunk el. Számomra ez eddig ismeretlen rendezvény volt, amit a Magyar Turán Alapítvány szervez, témája pedig a magyar ősök és fontos történelmi személyiségek köré épül. Ide nem csak a Kárpát-medence minden részéről, de Törökországból, sőt Ázsiából is érkeztek fellépők és látogatók, megelevenítve az ősi magyar szokásokat és viseleteket, nagyszabású felvonulás, seregszemle, kézműves vásár és bemutatókon keresztül. Egy másik jelentős esemény az augusztus 20-i nemzeti ünnep volt, amit először ünnepelhettem Pakson koncertekkel, táncbemutatókkal és egyéb kulturális programokkal, amelyeknek elengedhetetlen befejezése volt az ünnepi tűzijáték.

Igyekeztem hétvégente más városokat is meglátogatni, így jártam például a közeli Kalocsán, amely bár kis város, annál nagyobb történelmi múltra tekint vissza. Manapság leginkább a kalocsai néptánc, illetve kalocsai minta miatt híres, azonban Kalocsa, mint érsekségi város már kevesek számára ismert. Pedig az évszázadokon keresztül az ország fontos egyházi és vallási központja volt, ezt jelzik a főtéren levő számtalan egyházi épületek, illetve maga az érsekségi palota. Ez utóbbinak könyvtári gyűjteménye volt számomra igazán érdekes, mivel rengeteg évszázados könyv sorakozik a polcokon, amiket folyamatosan restaurálnak és digitalizálnak. Emellett a porcelán gyárba is ellátogattam, ahol a híres kalocsai mintás csészéket, dísztárgyakat készítik, és láthattam az egész gyártási folyamatot, kezdve a minták kézzel való festésétől a porcelán kiégetéséig.

Természetesen a két hónap alatt új barátokat is szereztem, főleg a munkatársak közül, akikkel munkaidőn kívül is találkoztam, és különféle rendezvényekre, bulikra jártunk el. Így jutottam el egyik hétvégén a Szekszárdon szervezett Szüreti Fesztiválra, ahol koncerteken vettünk részt, vagy mentünk el egy másik alkalommal a Szelídi-tóra, kihasználva a meleg nyári délutánokat. Úgy gondolom, hogy a mobilitásom alatt úgy szakmailag, mint kulturális szempontból gazdag élményekben volt részem. Örvendek, hogy lehetőségem volt betekintést nyerni a villamossági szakterület ezen részére is, és olyan tudásra, képességekre szert tenni, amelyeknek a jövőben bármikor hasznát vehetem. Azáltal, hogy ezen a szakmai gyakorlaton részt vettem, sikerült elmélyítenem és gyarapítanom praktikai ismereteimet, számomra ismeretlen helyeket felfedeznem és új barátokat szereznem.

2018.01.10.