Szabó Anna

Már évekkel az egyetemkezdés előtt tudtam biztosan, hogy amint alkalmam lesz Erasmus+ösztöndíjra pályázni, azonnal élek a lehetőséggel. Így hát második félév elején beadtam a jelentkezésem, amit sikeresnek bíráltak, úgyhogy átküzdöttem magam a féléven, vonatra pattantam, és tizenkét óra zötyögés után megérkeztem Budapestre. Alig negyven kilós lány, akit mindenki tizenöt évesnek néz, egyedül álmai városában, kihívásra készen. Első munkanapom előtti hétvégén, körbejártam a fél belvárost, csak, hogy könnyebben felfogjam, hogy ez most tényleg velem történik. Aztán kaptam egy hívást a mentoromtól: Naphegy tér 1, 10:30-kor. Fogadó intézményem a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Államtudományi és Közigazgatási Karának Vezető- és Továbbképzési Központja. Komolyan hangzik? Az is! Így hát felkészültem testben, lélekben, és persze útvonal tervekkel felszerelkezve és elindultam a Naphegy térre. Első nap. Ismerd meg a munkatársakat, járd körbe az épületet, tudd meg, hogy mivel foglalkozik a kabinet, valamint legyen leszögezve, hogy mi lesz a feladatod! Pipa.

A munkatársaim egytől-egyig rendkívül kedvesek voltak. Már első nap biztosítottak arról, hogy bármiben számíthatok a segítségükre, azonban a legkellemesebb meglepetés az volt, hogy teljesértékű munkatársként kezeltek az első pillanattól kezdve. Az épület nagyon szép volt, a környék is csendes, kellemes, így minden adott volt, ahhoz, hogy jól érezhessem magam és teljes energiával tudjak neki látni a feladataimnak. A kabinet legújabb projektjében, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatóinak fejlesztését és továbbképzését hivatott végezni, így az én feladatom is ennek a projektnek a segítése volt. Továbbképző workshopokon vettem részt, neves előadók társaságában;valamint különböző témákban kellet anyagokat gyűjtenem, és ezekből egy-egy előadást összeállítanom az induló képzésekre. Emellett részt vehettem értekezleteken, ezáltal még több betekintést nyerhettem a kabinet működésébe. Összességében elmondhatom, hogy csodás emberekkel dolgozhattam együtt, olyanokkal, akik sok mindent letettek az asztalra karrierjük során, és az akadálymentes együttműködés mellett értékes kapcsolatokat tudtunk kötni egymással. Valamint megtisztelő feladat volt egy ilyen komoly és neves intézetben hasznos munkatárs lenni.

Persze a munka mellett jutott idő bőven a kikapcsolódásra is. Kirándulások, városnézés, kulturális programokon való részvétel, valamint szórakozás a barátokkal, ismerősökkel. Szabadidőm nagy részét városnézéssel töltöttem, próbáltam betelni Budapest határtalan szépségével, emellett élőben nézhettem a huszadikai tűzijátékot, de ellátogattam a Petőfi Irodalmi Múzeumba is. Habár a képek nem tudják átadni azt a hihetetlen boldogságot, amit a kint töltött két hónap jelent számomra, de apró betekintést nyújtanak ebbe a kirándulásba.

Azoknak, akik Budapestre készülnek Erasmus+mobilitásra, azt tanácsolom, hogy mindenképp ragadják meg a lehetőséget, és élvezzék ki minden percét! Nyilván hozzá kell szokni, hogy ott sosincs csend és nyugalom, ellenben a pörgős, eseményekkel teli, nagyvárosi életnek is megvannak a szépségei! A tömegközlekedési járművek állandó társak a kalandban, a szebbnél szebb, régi épületek végig kísérik minden lépésünket, és minden nap belebotlunk egy kedves mosolyba, egy érdeklődő emberbe. A munka és a tanulás mellett nyugodtan lehet szórakozni, de mindig jó megtalálni, minden napban a legapróbb örömöt is!

Ezzel a két hónappal egy régi álmom vált valóra, valamint rengeteg új lehetőség nyílt előttem, ami az Erasmus+program nélkül nem válhatott volna valóra. Köszönöm!

2018.01.10.