Moréh Annamária

Azért mentem az ELTE BTK-ra, mert kíváncsi voltam milyen az ottani tanítási rendszer, hogy mit tanulhatok egy ténylegesen magyar kultúráról vagy akár más nemzetiségű fiatalokról, akik ugyancsak Erasmus+ programban vesznek részt.

A Damjanich utcai kollégiumban laktam, ki akartam próbálni milyen más emberekkel egy szobában lakni. Mint kiderült a két szobatársam ugyancsak erdélyi magyar lány.
Kedvesek voltak az első hetekben, és mivel egyikük már élt Budapesten, így ő volt, aki körbevezetett. Elmentünk a Terror házába, azokat a képeket, és hangokat melyeket ott láttam, és hallottam soha nem fogom elfelejteni annyira  mélyen meghatottak.

Megnéztük Budapest fontosabb látványosságait, nagyon érdekes és lenyűgöző volt minden, amiket meglátogattunk.
A parlament épülete nagyon tetszett nappal is, de a legszebb este volt, kivilágítva.

Az egyetemen rengeteg új embert ismertem meg. A mentorommal jártam körbe legelőször a BTK épületét. Nagyon kedves lány volt, aki segített amikor szükségem volt rá, és megmutatta mit is jelent ELTE BTK hallgatója lenni. Egy székely lánnyal már első nap összebarátkoztam, és többször is elmentünk felfedezni Budapestet.

Az volt különleges számomra, hogy a BTK maga több épületből tevődik össze, és az épületek mennyire visszaröpítenek az 1800-as évek elejére. A tanárok szigorúak voltak, és igenis megkövetelték, hogy tudjuk az anyagot, otthon is olvassunk. Szerettem az órákon levő interaktivitást. Végre angolokkal is beszélgettem, és nem csak azokkal akik iskolában tanultak meg angolul, ez nagyon sokat segített, mivel mindigis szerettem az angol nyelvet.

Ez volt a kilátás a hetedik emeletről.

Kultursokként ért, hogy a magyarok mennyire extrovertált emberek. Nagyon erélyesek és merészek az erdélyiekkel ellentétben.  Azt az egy dolgot bánom, hogy nem mentem be egy templomba sem, nem voltam egy Istentiszteleten sem.
Ha valaki azt kérdezné: szerinted vegyek részt az Erasmus+ programban?; azt felelném:- Ki ne hagyd, mert megbánod, nem is tudod milyen élményeket vonsz meg magadtól!
Minden kis kép el van tárolva a lelkembe, melyekre szívesen és gyakran emlékezem vissza.

Meg szeretném köszönni azoknak, akik rengeteg papírmunkával foglalkoztak, azért, hogy kimehessek a BTK-ra tanulni, és életem rövid részét Budapesten tölthessem, illetve azoknak a tanároknak is jár a köszönet, akik türelmesen tanítottak engem, és a többi hallgatót.