Sükei Emese

Az elmúlt félévem nagyon izgalmasnak és élménydúsnak mondható el. Az Erasmus+ program keretén belül ezt a félévet cserediákként tölthettem el Budapesten és ez számos élménnyel és tapasztalattal gazdagította az egyetemista éveim.
A kiutazás előtti papírmunka, a nagy izgalom, hogy mint is lesz majd ott, milyen lesz a kollégium, a szobatársak, az egyetem...főleg az egyetem, hisz kislány korom óta arról álmodoztam, hogy majd egyszer igenis a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen fogok tanulni és ez a vágyam most végre beteljesülhetett, tették teljessé a kiutazás előtti néhány hetet.
Azért is döntöttem amellett, hogy kollégiumba költözöm, mert még sosem voltam kollégista és úgy éreztem, ez lesz a megfelelő alkalom ilyen tapasztalatokat szerezni. Az Ajtósi Dürer sori Kollégiumba lettem elszállásolva, ahol már első nap nagyon barátságos környezet fogadott. Bár tisztaság és felszereltség szempontjából a szoba eléggé hidegzuhanyként ért, de a kedves és segítőkész emberek gyorsan megszerettették velem azt a helyet. Még aznap este kiderült, hogy a szobatársaim is erdélyi lányok, szóval ez máris enyhített picit a felszínre tolakodó honvágyon. Nagyon jól összebarátkoztunk és nagyon sok kalandban volt részünk együtt. Összességében nagyon örülök, hogy úgy döntöttem, kollégiumba költözöm. Ráadásul a kollégium nagyon közel volt a mindig mozgalmaz központhoz, szóval, ha ki szerettünk volna ruccanni valahová nagyon közel volt minden.

Az első hét regisztrációs hét volt, ahol felkészülünk a tanítási időszakra és az orientációs elsőként találkozunk más hallgatókkal, főképp külföldiekkel. Ekkor segítségemre volt a mentorom. Az ESN ELTE lelkes csapata sürűn szervezett programokat  nekünk, így egyszerű volt az ismerkedés. Sokat tanulhattunk egymás kultúrájáról, természetéről, szokásairól. Csodálatos dolog az, amikor közelebbről megismerhetünk valakit, aki egy teljesen más kultúra képviselője. Mindenki nagyon nyitott volt és jó kis barátságok alakultak ki a félév során.

A legjobb ESN-es kirándulás, amin részt vettem a bécsi karácsonyi vásárra volt. Bécs központja nagyon elvarázsolt és a karácsonyi vásárok hangulata, illati, színei, egyszerűen mesébe illőek.

Természetesen igyekeztük kiaknázni a Budapest adta lehetőségeket és felfedezni minél többet a városból, színházba járni, és különböző kultúrális eseményekre, amikor időnk csak engedte a félév során. Beteljesült egy másik álmom is: élőben láthattam a Budapesti Operettszínházban a Rómeó és Júlia musicalt – azt az érzést nem tudom szavakba önteni. Emellett pedig még arra is maradt időm, hogy a nagy szenvedélyemnek, a táncnak hódolhassak, így tényleg minden teljes volt.
Ám úgy gondolom itt az ideje a nehezebb dolgokról is beszélni. Az egyetem minden addigi elképzelésem felülmúlta. Az Informatika kar épülete a Duna-parton helyezkedik el, szóval minden egyes nap úgy kezdődött, hogy átvillamosoztam a Dunán, ami lélegzetelállító látvány, főleg, ha süt a nap reggel.

A tanórákon azt tapasztalhattam, hogy nagyon magasak az elvárások, jól „meg kellett szenvedni” a jó jegyekért.

A félév során írt ZH-kon a tanárok aprólékosan megkövetelték úgy az elméletet, mint a gyakorlatot. Úgy érzem, sokat fejlődtem ennek köszönhetően, úgy professzionális szinten, mint kitartás terén. Néha úgy éreztem, megfolyt a sok határidő, az egyik ZH a másik után, de nem volt lehetetlen küldetés teljesíteni. És végérvényben elégedett lehetek az elért eredményekkel.

Számomra az a kérdés fel sem merül, hogy megérte-e megpályázni a programot és kint lenni Budapesten egy félévet, hiszen rengeteg új dolgot tanultam meg a világról, emberekről és persze magamról is.

Bárki, aki azon gondolkodik, hogy belevágjon-e egy hasonló mobilitás programba, annak csak ajánlani tudom, hiszen egy nagyszerű lehetőség a tanulásra, ismerkedésre és a fejlődésre.