Nagy Orsolya

Előző félévben lehetőségem nyílt az Erasmus + mobilitás program támogatásával Magyarországon tanulni. Egy hirtelen jött gondolatból lett egy fél éves utazás. Bátran állíthatom, hogy életem egyik legjobb döntése.

Kiutazás előtt, volt mikor vártam az indulást, volt mikor aggódtam, volt mikor visszafordítottam volna az időt, féltem. Aztán, egyszer csak az autóban találtam magam, tele csomagokkal, Debrecen irányába utazva. Ettől a perctől jött minden magától. Sikeres szobafoglalás, legjobb szobatársakkal való ismerkedés, egyetem felderítés.

A Debreceni Egyetem teljesen más, mint amit megszoktam itthon, Marosvásárhelyen. Az első héten az ügyes önkéntesektől segítségképpen térképet kaptunk az egyetem területére. Épületek, laborok, kollégiumok tornyosulnak mindenfelé, csendes parkokkal vegyítve,  a rengeteg távolabbnál távolabbról érkező diákokkal körbezsongva. Megrémítő, de ugyanakkor elképesztő érzés volt.

Az önkéntesek kísérték az első lépéseinket. Segítettek a kezdetleges papírmunkák véghez vitelében, a város, és a velünk egy időben érkezett Erasmusos hallgatók megismerésében. Azonban az ESN Debrecen ( Erasmus Student Network) munkája az első hét után sem ért véget. Hetente közös programokat szerveztek külföldi hallgatóknak, amelyeken tetszés szerint részt vehettünk. Általuk megismerhettük a hallgató társaink kultúráit, hagyományos ételeit, és természetesen mi is megmutathattuk a mieinket.

Közös kirándulásokat is szerveztek, játék esteket, karaoke esteket, illetve ilyenfajta szórakoztató programok mellett, jótékonykodhattunk is a segítségükkel.

Tanulás szempontjából minden segítséget megkaptunk, hogy gördülékenyen menjen minden. Ami nekem igazán fontos volt, hogy családias, barátias hangulat legyen, szerencsémre megvolt. Az épület, ahova jártam, kizárólag „pszichológus tanoda” volt. A „mindenki ismer mindenkit” hangulat megmaradt Magyarországon is. Mindezek mellett, nagyon segítőkészek voltak a tanárok is. Egy percig sem éreztük magunkat kívülállóknak, ugyanolyan diákok voltunk, ugyanolyan képességekkel. Persze, azért akadnak különbségek is: a diákok részéről a tanuláshoz való hozzáállás más, mint nálunk, tanítási technikák is újak voltak.

A félévet egyáltalán nem érzem elvesztegetett időnek, sőt, minden egyes történéssel tanultam valami újat. Eddigi tapasztalataim mellé besorolhatom, hogy egy újabb idegen városban helyt tudtam állni, barátokat tudtam szerezni, és fél évig otthonomnak tudtam nevezni. Tudat alatt megváltoztam, természetesen pozitív irányban, amelyet előnyömre tudok majd fordítani a közeljövőben.

Visszagondolva az elmúlt fél évre, annyira gyorsan eltelt. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, ugyanakkor mindenkinek, aki segített ezen az úton, és nem utolsó sorban a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karának, hogy biztosították számunkra az Erasmus + mobilitási programot, esélyt adva egy más országban élni, más egyetemre járni, új ismeretlen dolgokat felderíteni, önmagunkat megismerni. A

Azt gondolom, a rengeteg felejthetetlen emléket megköszönni nem is lehet elégszer.