Kántor Zsolt

Az Erasmus+ programnak köszönhetően a 2016-2017-es tanév II. félévet Magyarországon, Budapesten töltöttem a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) villamosmérnöki karán. Nagyon sok pozitív élménnyel gazdagodtam. A tanárok remek munkát végeznek, tisztelettel bánnak a diákokkal és nyitottak a véleményekre, kérdésekre is készségesen válaszolnak, szakmájukat pedig kifogástalanul tudják. A kiadott feladatok teljesítését szigorúan megkövetelik, de egyes tantárgyaknál elnézőbbek is tudnak lenni, ha valami előre nem látható közbejött.
Oktatás és adminisztráció szempontjából nagy előny, hogy minden magyarul folyik, a dolog azonban kétélű: a magyar nyelvű tantárgyak esetén a tanárok sokkal alaposabb felkészültséget várnak el mint az angol nyelvű változatok esetén. Így, habár a cserediák anyanyelvén tanulhatja az anyagot, előfordulhat, hogy a tantárgy teljesítése szempontjából nehezebb dolga lesz. Nyilván ez azt is jelenti, hogy jobban el is sajátítja az anyagot, és ez a végső cél. Ugyanakkor anyanyelvükön a tanárok is többet tudnak segíteni.
Tanulás szempontjából a legnagyobb gondot az évközi zárthelyik jelentették, melyek miatt egy tantárgyat végül nem is tudtam teljesíteni. Amúgy ha az ember időben utánanéz, minden tantárgyhoz talál oktatási anyagot a BME oldalain, csak jó ha tudja a címtáras azonosítóját. Másik probléma a megfelelő tantárgyak azonosításával volt még az első hetekben, szerencsére ez megoldódott, de mindeknépp oda kell figyelni az adminisztrációra, mert az egyetem nagyon nagy, az ügyintézés sokkal személytelenebb.
A helyi diákokkal nem volt sok alkalmam kapcsolatba lépni, de a többi cserediákkal annál több időt töltöttem. A BME diákszervezete rengeteg eseményt szervez cserediákoknak, ezeket kihagyni nagy kár lenne. Így, volt lehetőségem megismerkedni diákokkal egész Európából, de még Mexikóból és Dél-Koreából is. A rendezvények közül külön kiemelném az Inter-dinnert és a közös nyelvtanulási estét.

Budapest, mint város már nevezhető világvárosnak, az élet soha nem áll meg benne. Az időjárása is kellemes, a mienknél enyhébb, de szelesebb. A közbiztonságról mondanak rémhíreket, de én nem tapasztaltam semmi negatívat. A közlekedés színvonalát össze sem lehet hasonlítani az itthonival; a kedvezményes diákbérlet gyakorlatilag elengedhetetlen, és mindenképp megéri még akkor is, ha amúgy az egyetemre gyalog is tudunk menni. Az éjszakai közlekedés lehetne valamivel sűrűbb, de még az is luxus az itthonihoz képest. Biciklizésre is van lehetőség, bicikliutak mindenhol vannak. Zöldövezetek is akadnak bőven.

Szállás tekintetében mindenképp olyat ajánlanék, mely fontos tömegközlekedési útvonalhoz (esetleg csomóponthoz) közel van.  Külön kiemelném a 4-es és 6-os villamosok útvonalát, melyek az egész belvároshoz és a legtöbb egyetemhez gyors hozzáférést biztosítanak. Szerencsémre a Móricz Zsigmond körtéren kaptam szállást, amely az egyik legjobban összekötött közlekedési gócpont, de amúgy viszonylag csendes. Én egy ELTE-s bentlakásban laktam, ahol már voltak ismerőseim, de sok cserediák kinnlakásban volt (nyilván többen osztoztak rajta). Az egyetem nem tudott bentlakást biztosítani, mivel ez általában tele van saját diákjaival. Az árakkal kapcsolatban nem vagyok igazán tisztában, én havi 26000 forintot fizettem egy elég egyszerű szállásért, de a remek társaság és a kiváló elhelyezkedés mindenért kárpótolt.
Az étkezést egymagam intéztem. Elég jó és olcsó étkezdék vannak az egyetem körül, de én végül nem vettem őket igénybe. Az árak tűrhetőek, ha ésszerűen költekezünk, az Erasmus ösztöndíj fedezi a költségeket.
Hazautazáshoz a vonatot választottam, ehhez azonban ajánlom a minél előbbi jegyvásárlást, a kedvezmény nélküli jegyek drágák és az út is hosszú. A buszjáratokon viszont nincs mindig hely, ha az utolsó pillanatra hagyjuk a jegyvásárlást.

Végezetül azt javasolnám minden kiutazni készülőnek, hogy a papírmunkát vegye komolyabban mint én. És vigyen mobiltelefont is, hogy legalább egy fotót tudjon készíteni.

2017.08.17.