Menyei Botond

Menyei Botond a nevem, és a Sapientia EMTE harmadéves fordító és tolmács szakos-pedagógia képzős hallgatójaként egy félévet Budapesten tanultam az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (továbbá ELTE) az Erasmus cserediákprogramnak köszönhetően.

Hogy mit is jelentett ez számomra? Kihívásokat, csodálatos felfedezéseket Budapestről és az egyetemi világról, magáról a világról, az életről és önmagamról. Természetesen nehézségek is voltak, de egy sem legyőzhetetlen.

Nagyon jó életlecke egy ilyen tapasztalat egy egyetemista számára. Az önállósodáshoz való segítséghez, személyiségfejlesztéshez egy szóban sikeres felnőtté váláshoz kiváló támaszt nyújthat. Természetesen ehhez azonban szükség van az ösztöndíj elnyeréséhez is. Ehhez nem kell más mint egy jó média és akarat.

Budapest egy nagyon szép város, és fontosnak tartom, hogy egy külhoni magyar megismerhesse a mai magyar hivatalos határokon belüli életet. Az ELTE Magyarország legjobb egyetemei közé tartozik, és ez nincs másként a Bölcsészettudományi Karának szempontjából sem. A Fordító- és Tolmácsképző Tanszék ezen belül önálló tanszékként helyezkedik el.

Nagyon magas színvonalon történik az oktatás itt, és ami még megemlítendő, hogy nem alapképzésen zajlik, mint Marosvásárhelyen, hanem mesterin. Ez mit jelent egy Marosvásárhelyről „erasmussal érkező” cserediák számára? Hát azt, hogy az alapképzésen mellékesen folyó alapozó nyelvészeti tárgyakat külön fel kell vennie más tanszékeken (pl. Germanisztika, Anglisztika, Magyar Nyelvtudományi Intézet, stb.). A fordító- és tolmácsképzés az ELTE-n 1973 óta működik. Tanáraim is nagyon örültek, mikor hallották, hogy itt fogok tanulni. Ami még érdekes, hogy a tanszéken működik önálló hallgatói képviselet, amiből nálunk az egész marosvásárhelyi karon egy van. Ők is szervezték a képen látható eseményt, mely a nálunk létező fordítós összerázónak felelne meg. Természetesen a sapis fordító szakunkkal is éppúgy meg vagyok elégedve, csakhogy itt megfigyelhettem egy más ehhez hasonló tanszéket is. Ahogyan az is más volt, hogy Budapesten külön könyvtárral is rendelkezett a tanszék, mely a képen is látható.

Pedagógiai képzősként egy más karra is ellátogattam hetenként órákra. Ez az ELTE Pedagógia és Pszichológia Kara volt, ahol a Modern eszközök a pedagógiában kurzust hallgattam. Ezen kívül megfigyelhettem miként zajlik az oktatás a magyarországi gimnáziumokban órai látogatások alatt.
Budapestet bejárni és megismerni igazi élmény volt. Az itt eltöltött idő segített abban, hogy megannyiszor újragondoljam életem, megteljek önbizalommal, eldöntsem, mit is akarok igazán az életben. Ehhez a cserediákprogram kiváló háttérkeretet is nyújtott, hisz az anyagiak mellett érezhettem a befogadó egyetemen is egyfajta különleges státuszt, hiszen mindig megértésre találtam.

A legnehezebb dolgok a lakáskeresés, elindulás, beilleszkedés voltak számomra. Természetesen ez csupán személyes megélés, átívelhetők ezek akadály mentesebben is. Egy ilyen kirándulás sok intéznivalóval jár, hiszen a hallgató nem jelenhet meg csak úgy a másik intézményben, valahol kell lakjon, stb. Mikor bevállaltam az egészet nem tudtam elképzelni mennyi mindennel jár az, hogy egy ilyen utazás megvalósulhasson.

Mindenképpen az átélt nehézségek talpraesettebbé tettek, úgy érzem.
Megvoltam az én kis itthoni életemmel, annyi gond nem is volt a fejemen. Nem volt, hiszen még nem éltem annyira önálló életet. Mert itthon közel voltak a szülők, minden ismerős volt. Budapesten azonban az ismeretlen, az új miatt a teljes életem át kellett alakuljon: felelőség tudatosabbnak kellett lennem, de ugyanakkor a nagyobb szabadság is jól jött. És úgy is megállapíthatnánk, hogy e két jegyben különbözik egy felnőtt élete egy gyerekétől.

Bentlakás (azaz ahogy ott nevezik: kollégium), albérlet vagy egyéb lakási típus...? Bármi is lenne, de ha valaki normális anyagi keretek között szeretne elhelyezkedni, azaz egy kicsit oda is szeretne figyelni a zsebére is, azt ajánlhatom, hogy a lakás problémát mihamarabb oldja meg, és nagyon figyeljen erre. Rengeteg fejtörést okozhat. Emellett természetesen az egyéb adminisztratív ügyeket is alaposan kell kezelni. Az ügy talpraesettséget kíván meg. Aki ennek eleget tud tenni, annak akár gyerekjáték is lehet az egész. Aki meg nem, azzal könnyen megtörténhet, hogy jól megedződik ilyen szempontból.

Első heteim Budapesten „futkározásokkal” teltek. Az egyetemi rendszer sokban különbözik a miénktől. Míg náluk nagyrészt a hallgatók állítják össze azt a listát, hogy a bizonyos félévben milyen órákra szeretnének járni, nálunk, mint tudjuk ez nincs így. Sorra vettem az összes tárgyamat, amelyre itthon kellett volna járnom a félév során, és egyeztetve tanáraimmal megkerestem azok megfelelőit Budapesten. Így állítottam össze az órarendem. Az ELTE-n már a negyedik tanítási hét folyt, és nekem még mindig volt egy olyan órám, amelyre azon a héten kezdtem el járni. Természetesen, ha újra kéne kezdenem az egészet, valószínű, hogy első héten mindent el is intéznék... de ez egy kicsit arról is szól, hogy találd fel magad a teljes ismeretlenben. Mindenképpen az órákkal meg vagyok elégedve, nagyon komoly tanáraim voltak.

A Budapesti Erdélyi Gyülekezetnél találtam szállást végül, csupán néhány nappal a megérkezésem előtt. De szerencsére a hely nagyon jó volt.

Összegzésként buzdítani szeretnék minden egyetemistát, hogy ha lehetősége van egy cserediák tapasztalatra, és kedve is támad hozzá, adjon egy esélyt ennek, próbálkozzon legalább. Én mindenképp úgy érzem, hogy ez segített nekem, és most már teljesen komolyabban is állok hozzá az egyetemhez.

2017.02.22.