Lukács Szabolcs

Lukács Szabolcs vagyok II éves Automatizálás szakos hallgató a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karáról. A másodév második felében voltam cserediák Magyarországon, a BME villamosmérnöki karon. A mobilitásom a koronavírus járvány idejére esett, ezért másképp telt, mint az átlagos Erasmus programok.

Tavaly év októberben kellett eldönteni, hogy szeretnénk-e menni erasmusozni. Akkor úgy gondoltam, hogy tanévkezdésig csak véget ér a koronavírus járvány és lehet kezdeni élőben Budapesten is a tanévet, végül a teljes tanév online zajlott le. A legfőbb indok arra, hogy belevágjak az Erasmusba az a koronavírus járvány miatti monotonitás volt, úgy gondoltam Budapesten mégiscsak több élményben lehet része az embernek. A másik célom pedig az angol tudásom fejlesztése volt, igaz, hogy a tantárgyaimat magyar nyelven vettem fel, de aztán sok új külföldi barátra tettem szert, akikkel angolul beszélgettünk. Nagyon megértőek voltak, hogyha angolul kicsit nehezebben tudtam kifejezni magam, viszont annál jobban értékelték, hogy van köztük valaki, aki tud magyarul, sok helyzetben jól jött ez Budapesten.

A sikeres pályázat után kellett intézni a papírokat, ami nem volt könnyű mivel e-mailen keresztül lehetett intézni, személyes találkozásra nem volt sok lehetőség, de végül minden papír meglett.

Február közepén utaztam ki Magyarországra autóbusszal. A szállásom egy apartmanba volt a budai részen, közel az egyetemhez. Egy 4 ágyas szobát foglaltam le, arra számítva, hogy másik 3 emberrel kell együtt lakjak de, az utazás előtt derült ki, hogy mások addig nem jelentkeztek abba a szobába, tehát viszonylag olcsón lakhattam egy külön szobába. Volt egy indiai lakótársam, a konyha és a fürdő volt közös vele, sokat beszélgettünk, megtudtam ismerni egy kicsit az ő kultúráját is.

Megkezdődött a második félév, már Budapesten. Az órák online zajlottak le, így sok lehetőség nem volt bemenni az egyetemre, párszor voltam bent papírokat intézni csak. Az első napokban viszont körbejártuk az összes épületet az ottani erasmus szervezet jóvoltából. Minden egyetemnek van ottani diákokból álló erasmusos szervezete, akik a külföldi diákokat segítik, programokat szerveznek. Nagyon sok programot szerveztek, az elején leginkább kirándulásokat a közeli városokba, túrákat, városnézést, mivel a vírushelyzet miatt bulikat még nem lehetett. Külön a BME-s diákoknak is voltak ismerkedéses rendezvények, túrázások, ott is nagyon sok embert meglehet ismerni. Nagyon jó alkalmak az ilyenek kilépni a komfortzónából, ismerkedni új emberekkel, ráadásul egy másik nyelven.

Márciusban rosszabbodott a vírushelyzet Magyarországon, ezért teljes lezárás volt, lényegében csak a boltok maradhattak nyitva és este 8-tól kijárási tilalom volt. Az akkori 2-3 hétben nem volt sok lehetőség kirándulásokra, bulikra, azt az időt próbáltam tanulásra, rokonlátogatásra kihasználni. Aztán a márciusi időszak után kezdett újraindulni az élet, szerre újra kinyithatott minden. Addigra kialakult egy kisebb csoport németekkel, franciákkal és ciprusiakkal, akikkel összebarátkoztunk és együtt mentünk, felfedeztük Budapestet. Kirándultunk Budapesten kívül is, elmentünk Egerbe bort kóstolni, Székesfehérvárra, Tatára, és végül a Balatonra is. A mobilitás utolsó egy – két hónapjára már a bulik is elkezdődtek, amikor már a járványügyi korlátozások is engedték. Ezek általában csak teraszos bulik lehettek, de nagyon jól telt az összes.

Az órákat Microsoft Teams felületen tartották, ami elsőre ismeretlen volt nekem, és még volt sok olyan dolog, amit csak hosszas utánajárás után kaptam meg, hogy milyen felületen is van. A legtöbb órán nem volt kötelező a jelenlét, a tanárok a felvételt elérhetővé tették később. Ez egyrészt jó volt, mert ha valamiről lemaradtam, akkor később ugyan úgy vissza tudtam nézni, másrészt az órák sokkal egyoldalúbbak voltak, sokszor még gyakorlaton is csak a tanár magyarázott. Egy ismerősöm, aki ugyancsak ott járt az egyetemen, mondta, hogy a parciálisok nagyon nehezek, sokszor nehezebbek is mint a végső vizsga, amit én is tapasztaltam később, akinek sikerül a parciális, annak általában már a vizsga is menni fog. A vizsgáztatás is online volt, itt viszont nem volt nagyon szigorú a megfigyelés vizsga alatt, inkább kevesebb időt hagytak és nehezebb, számolósabb tételeket. Azt tanácsolnám, hogy aki magabiztos az angol tudásában, az bátran angolul is felveheti a tantárgyakat angol nyelven is, a többi cserediák elmondása szerint, akik angolul tanultak akkor, sokkal könnyebb volt, a tanárok is megértőbbek, mert mindenki más angoltudással, más ismeretekkel megy, a magyar tantárgyak esetében már nem nagyon volt ilyen.

Az online tanítás egyik nagy hátránya volt, hogy a szaktársaimat is csak online ismertem meg, általában csak a tantárgyak kapcsán beszélgettünk online, tehát legfőképp a többi külföldi diákkal voltam és még pár régebbi ismerősömmel, akik Budapesten laknak.

Összességében nagyon jól telt az egész Erasmusos mobilitás, abszolút megérte belevágni, sok új élménnyel lettem gazdagabb, az angol terén is sokkal magabiztosabb vagyok már. Sok új barátot lehet szerezni szerte Európából. Ajánlom mindenkinek, egy nagyon jó lehetőség kilépni a komfortzónából, új élményeket szerezni. Jelenleg egy újabb Erasmus mobilitásra készülök, szakmai gyakorlatra a nyár folyamán.

2021.09.07.