Gal Éva-Erzsébet

A tavaly nyáron már részt vettem Erasmus+ szakmai gyakorlaton. Mivel a 2020-2021-es tanévet is online oktatásban kezdtük, úgy döntöttem, hogy kipróbálom a féléves változatot is, mivel mikor is lenne megfelelőbb az idő, mint online oktatás során. Mindenképp ki szerettem volna használni ezt a lehetőséget, mivel véleményem szerint nagyon jó tapasztalatokkal lehet gazdagodni, illetve sok új hasznos kapcsolatot is lehet szerezni egy ilyen út során.

A mobilitásomat 2021.01.30-án kezdtem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, Budapesten. Nagyon sokáig vaciláltam hogy mivel közelítsem meg a nagy várost, mivel nagyon szeretek vonatozni, de a corona miatt mégsem lehettem biztos abban, hogy a határokon mennyire lesz szigorú az ellenőrzés, illetve hogy mennyi időt vesz még pluszban igénybe az, hogy megállítják a vonatot stb. Szóval végül abban maradtunk anyukámmékkal, hogy a sok stressz elkerülése végett inkább elvisznek ők Budapestre. El kell ismernem, azért a határnál mégis kicsit bennünk volt a drukk, hogy most átengednek vagy sem, mivel pontosan senki nem tudta hogy mi az eljárás. Végül nagyon kedves volt a határőr és szinte kérdés nélkül utunkra engedett. Alig vártam már hogy végre megpillanthassam a Budapest táblát  és a sok stressz után végre kicsit megnyugodhassak hogy legalább ez a része le van tudva.

A sok otthoni pangás után már nagyon hiányzott a nagy város, úgyhogy boldogabb nem is lehettem volna amikor 30-án reggel megérkeztem. A beköltözés nagyon gyorsan ment, mindenki rettentő hatékony volt az új helyen. A szállásom az Adalbertinum Kollégiumban volt, Kelenföldön. Hamar új barátokat tudtam szerezni magamnak, igazi kis családdá kovácsolódtunk a mobilitásom végére, mivel a vírus miatt a nagy bentlakásban csak tízen laktunk a félévben, és egy szobában egyedül tartózkodtam. Szerencsés voltam , mert nem is került sokba és nem is volt távol Budapest belvárosától.

Mivel általában összevoltunk zárva, ezért megtudtam mutatni a lakótársaknak, hogy milyenek az erdélyi ízek, főztem nekik gulyást és lecsót, úgyanis volt egy modernül felszerelt konyhánk ahol időnk nagy részét töltöttük az esős napokon.

Az évfolyamtársaimmal is nagyon gyorsan meg tudtam találni a közös hangot, hamar befogadtak és úgy kezeltek, mintha mindig is közéjük tartoztam volna. Sokat dumáltunk az online térben. Bármilyen kérdésem volt, mindig segítettek. Félév végén találkoztunk is, eltöltöttünk egy kellemes délutánt a Margitszigeten.

Mit hallottam az ELTE-ről? Személy szerint az érkezésemig minden ismerősöm aki valaha is erre az egyetemre járt, váltig állította, hogy bár az oktatás a legtöbb karon nagyon színvonalas, a tanári gárda borzasztó szigorú. Hogy őszinte legyek, rettentően izgultam emiatt. Ám a bemutatkozó héten sorra jöttek a meglepetések. Minden tanár nagyon kedves és érdeklődő volt, alig hittem a szememnek, mivel ez nagyon nem volt összhangban azzal az információval, amit az ismerőseim által szereztem. Azt hittem, ez csak a kezdet és majd szépen lassan kimutatják a foguk fehérjét ahogy telik az idő, de ez sosem történt meg. Kivételesen kedves és kiváló szakemberektől tanulhattam a mobilitás során.

Miután elkezdődött az oktatás nagyon gyorsan teltek a napok. Sajnos a Covid-19 vírus miatt a face-to-face oktatást nagyon kis mértékben élvezhettük, csupán az első néhány hétben, és akkor is csak két tantárgyból. A tantárgyfelvétel viszonylag zökkenőmentesen ment, úgy a tanárok, mint a koordinátor nagyon segítőkészen állt a helyzethez. A felvett tantárgyak nagyon sok hasznos információval szolgáltak a félév során, a tanárok nagyon jól át tudták adni a tudásukat még az online oktatás akadályai mellett is. Sok hiányosságomat fejleszthettem a félév során, rengeteg olyan tudásra tettem szert, amire otthon nem tudtam volna, mivel nem voltam eléggé motivált, leginkább saját magam által. Az elején kicsit talán megterhelő volt az, hogy szinte minden napra akadt egy-egy házi feladat határidő, ám az első hónap végére belejöttem és már szinte fel sem tűnt, hogy mindig van valami tennivaló.

Az egyetem mellett a hétköznapok viszonylag egyhangúan teltek, mivel a lezárások miatt különösebben sok programot nem tudtunk magunknak rendezni. Mivel nagyon szeretem az építészetet, ezért sokat jártam a városban, felfedeztem olyan épületeket, amire a face-to-face oktatás mellett nem lett volna időm, így el kell ismernem, hogy ennek az oktatási formának is meg vannak a maga előnyei. Mivel nem ez volt az első alkalmam Budapesten, így a várost már nagyjából ismertem, de azért szerencsére felfedezni való mindig akadt az 5 hónap alatt. Sokkal gyorsabban telt el, mint arra számítottam.

Véleményem szerint, minden diáknak, akinek módjában áll, ki kellene használni az Erasmus+ által nyújtott lehetőségeket, mivel olyan tapasztalatokra és élményekre lehet szert tenni, amire valószínűleg sehol máshol. Az utolsó napon fájó szívvel hagytam magam mögött a várost, az egyetemet, az újonnan szerzett barátokat. Boldogított viszont a tudat, hogy az idei 2 hónapos szakmai gyakorlatomat is itt fogom tölteni a program keretén belül, egy érdekes fordítói kihívásnak nézek elébe. Végre a kedvenc témával foglalkozhatok a szakterületemen belül, mivel a későbbiekben is az orvosi szaknyelvek területén szeretnék elhelyezkedni és munkát találni.

2021.09.07.