Hammas Attila

Egy nehézkesen induló, viszont egy remek, élményekkel gazdag Erasmus tanulmányi mobilitásról tudok beszámolni. A mobilitás keretén belül lehetőségem volt egy fél évet Budapesten, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanulni. Csupán a kiutazás előtt volt egy-két nehézség, mint például a tantárgykeresés, tárgy egyeztetés, pecsétek és aláírások összegyűjtése, illetve hasonló ilyen papírmunka. Sajnos ezek a kiutazás előtti teendők listája viszonylag az utolsó pillanatra lett kipipálva. Maga a szállás lehetőség keresése és megtalálása nagyon hamar ment, az mondhatni hamarabb megvolt, mint a tantárgyak végleges listája.

A bentlakást, azt nyáron kerestem. A szobatársam javasolt egy bentlakást, ami viszonylag közel volt az egyetemhez, sajnos e-mail-en keresztül nem sikerült egyeztetni, és mikor odamentem személyesen, akkor mondták, hogy nagy a túljelentkezés így nem igazán tudnak fogadni. Semmi baj, érdeklődtem máshol is, és kaptam egy másik kollégiumot, ami nem volt a legközelebb az egyetemhez, viszont itt volt olyan személy, akit még a Sapin ismertem meg első éven, akivel a félév során szobatársak is voltunk. A kollégium pedig nagyon új volt. A szárny, ahol laktunk, az nemrégiben volt felújítva, valamint a többi szárny, az jelenleg van felújítás alatt.

Révén, hogy a kiutazás előtti teendők egy kicsit elhúzódtak, én lemaradtam az úgynevezett „Orientation Week”, röviden „OW”, eseménysorozatról, és csak az első tanítási nap előtti éjszaka érkeztem meg Budapestre. Késő este érkeztem meg a szálláshelyemre, ahol meleg fogadtatásban volt részem, körbe vezettek, megmutatták mit hol találok, valamint megismertem a lakrész másik 2 lakóját is. A következő reggel 6:45-ös ébresztőmre ébredtem, majd megterveztettem az útvonalat, és akkor realizálódott bennem, hogy ha időben az egyetemre akarok érni, akkor 15 percem van kijutni a villamos megállóhoz. Gyorsan elkészültem, kisiettem a megállóhoz és ezzel kezdetét vette a félév során többnyire végig kísérő tendencia: az utolsó 50 méterben egy forgalmas átjárónál pirosat kaptam és végig nézhettem, hogy a villamos ajtói becsukódnak, majd szép lassan kigurul a megállóból.

Az egyetemen az első hetek voltak a nehezebbek, míg megismertem a járást, hogy hogyan kapom meg a tantermeket, az órarendet, és míg bekerültem az ottani Moodle rendszerbe és a megfelelő Teams csoportokba. A félév során sok olyan tantárgyat vehettem fel, amiket itthon nem tanulhattam volna. Az egyik nehézség a tantárgy keresésben, hogy míg alapképzésen évente van 14-18 tantárgy, amihez lehet keresni megfelelőt, addig mesterképzésen összesen van 15-18 tantárgy. Révén, hogy én 3-ik félévben mentem ki, csupán 5 tantárgy volt, amihez kereshettem megfelelőt. Ez nehézkesnek bizonyult, mert a több tantárgynak megfelelő kurzus az nem a megfelelő félévben indult. Ennek ellenére szerintem én rengeteg új tudásra tehettem szeret a mobilitásom alatt.

Természetesen a félév végéről nem maradhat el a szessziós időszak sem. Révén már egyszer tapasztaltam egy előző mobilitásomon, hogy szesszió elején nagyon kell figyelni, mert legtöbbször elkapkodják a vizsgaidőpontokat, a BME-n ezt annyira nem éreztem. Egy tantárgy esetén volt, hogy a vizsga dátumok nagyon hamar elfogytak és csak a „pót”, illetve a „pót-pót” jelölésű vizsgákra maradt hely. Sajnos azokra való jelentkezésre egy minimális pót költség is járt, de ezen kívül nem kellet egyéb vizsgáért vagy ügyintézésért fizetnem. Mondjuk azt is fontos említeni, hogy ezen a kurzuson egyszerre majdnem 200 hallgató járt, míg a többi tárgyat, amire bejártam, átlagban 30-40 hallgató vette fel. Viszont ezt sokan mesélték, főleg azok a hallgatók, akik ott tanulnak, vagy nem ez az első félévük a BME-n, hogy a vizsgaszesszió az náluk úgy kezdődik, hogy a vizsgajelentkezés előtt leülnek és várják a jelentkezés megnyitását és igyekeznek lefoglalni a dátumaikat. A vizsgák legtöbb része az hasonlóképpen, mint a Sapin, egy gyakorlati/projekt részből, illetve egy elméleti részből épült fel. Egy pár tantárgy kivételével a hangsúly a projekten, illetve az évközi tevékenységen volt. A szemeszter alatt inkább az évközi munkák voltak nehezebbek. Az évközi számonkérések, azok előre jól meghatározott időpontokban voltak (már az első óra után lehet tudni, melyik tantárgyból mikor lesz az évközi számonkérés, és csak nagyon kivételes esetben változott ez a dátum). A zárthelyi számonkérésékre, avagy a ZH-k vagy kisZH-kra való készülés, az nem volt ördöngös, főleg, hogy hónapokkal előre tudod, hogy miből és meddig kell felkészülj. A tanároknak mind voltak jegyzetei, ahol le volt írva az anyag, amit tudni kell, illetve az előző COVID-os éveknek köszönhetően, voltak az online órákból megmaradva videós segédanyagok, ahol az órák és a szemináriumok rögzítve voltak. Ez is megkönnyítette a felkészülést hisz, ha volt olyan rész, ami nem volt világos, akkor újra lehetett hallgatni. Ami még más volt az itthoni megközelítéshez, hogy ezek a zárthelyik nem hordoztak túlságosan nagy súlyt magukkal a végső jegyben, azaz ezek csak az aláíráshoz voltak elegendőek, vagy ha beszámítottak a végső értékelésben, akkor csak maximum fél pontot emeltek, vagy rontottak azon. Az adminisztratív ügyintézés az egyetemen ugyancsak Neptunon keresztül történt; mindenre megvolt a megfelelő kérvény, amit be kellet küldeni, majd, ha azt elfogadták akkor lehetett menni személyesen is a fő titkárságra, ahol sorszám húzást, illetve egy kis várakozást követően, kiadták az igényelt dokumentumokat.

Persze az egyetem mellett sok más tevekénységre volt lehetőség. Ugye, én lekéstem a OW-t viszont összeségében ez nem volt olyan nagy veszteség, hisz a BME-n egy nagyon aktív Erasmus Student Network, röviden ESN, csapat van, akik a vendéghallgatók számára rengeteg tevékenységet és eseményt szerveztek. Kezdve a heti rendszerességgel megszervezett „PubEvening” nevű rendezvénnyel, ahol minden héten szerda délután elmentünk egy kis kocsmába vagy valamilyen bárba, ahol lehetet ismerkedni a többi külföldi diákkal. Nekem a szerdai napom volt a leghosszabb az egyetemen így én általában egyenesen az egyetemről mentem el ezekre a kocsmázásokra. Vagy ugyanott volt a „MovingDinner” nevű esemény, ahol 2-3 fős csapatokba szerveződve egy 3 fogásos vacsorának (előétel, főfogás és desszert) az egyik részét elkészítettük, illetve megvendégeltünk 2-3 másik csapatot, majd mentünk tovább más csapatokhoz a többi fogás elfogyasztására. A MovingDinner annyira sikeres volt ebben a szemeszterben, hogy idén nem 3-szor rendezték meg, mint eddig, hanem megszervezték egy 4-ik spéci alkalommal januárban a vizsgaidőszak közepén is, ahol már sokan a hangulat meghozása érdekében forraltborral fogadtak. Persze a vacsora után általában összegyűltünk a Fügében, ahol találkoztunk a többi csapattal is, és megtudtuk, hogy a többiek mit főztek és mit ettek más csapatoknál. Emellett persze volt sok más ilyen kis esemény, amit az ESN-esek szerveztek nekünk, mint városnézés, kis túra a Normafához, vagy falmászás, illetve kulturális tevékenységek, mint múzeum látogatás. Azonban voltak nagyobb események is, mint az UVParty vagy FlagParty ahol több száz Erasmusos diák gyűlt össze és együtt egy fergetegesett buliztunk. Illetve legalább havonta egyszer szerveztek egy nagyobb kirándulást vagy a szabadba egy túra formájában vagy valamelyik városban (mint Szeged, Eger, Debrecen), amikor elmentünk várost nézni. Annak ellenére, hogy kezdett lehűlni, novemberben elmentünk egy közös Paintball-os programra is. Ez számomra nagyon érdekes volt hisz, én itt paintball-oztam először, és nem csak egy kis csapat gyűlt össze, hanem több mint százan voltunk. Ezeken a tevékenységeken rengeteg új embert és kultúrát volt alkalmam megismerni.

Természetesen nem csak új személyekkel találkoztam, hisz alapképzésről még sok embert ismerek, akik kiköltöztek Budapestre. Többek között ott volt a régi szobatársam, meg egy pár szaktársam, akikkel ugyancsak sok közös élmény tudtunk összegyűjteni. Csak hogy megnevezzek egy párat: gokártozás, kocsmázás, vízi pipázás, társasestek, meg házibulik vagy közös Fifa-zások. Ugyancsak rajtuk keresztül megismertem egy társaságot, akikkel heti rendszerességgel jártunk focizni a Városligetbe. Sokszor, ha hideg, ha enyhén csepergett, akkor is kimentünk egyet játszani.

A kollégiumi élet sem volt eseménymentes. A társaság nagyon befogadó volt, illetve ellégé megbarátkoztam a szomszédokkal is. Itt is volt egy pár hétvégi mulatozás vagy közös játék est meg kiruccanás.

Most így visszanézve azt tudom mondani, hogy jó volt, megérte. Annak ellenére, hogy már sokadjára voltam kint Budapesten Erasmus+ pályázattal, most is voltak új tapasztalatok, látnivalók, amiket még nem láttam. Mondhatni ez egy teljesen más kaland volt. Mikor előszőr voltam kint úgymond egy teljesen új környezetbe kerültem, ahol egy kulturálisan színes társaság része lehettem, valamint a társalgási nyelv az angol volt. Ezzel ellentétben, most nem csak új van, hanem régi is. Vannak, akiket már itthonról is ismertem. Bárkinek ajánlom a programot, próbálja ki, sok veszteni valója nincs vele, és egy emlékekkel gazdag nyári kalandban részesülhet, amiről a végén elmondhatja, hogy hű de jó volt!