Jakab Etele

A nevem Jakab Etele és a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi karán vagyok harmadéves, informatika szakos hallgató. Még a Sapientiára való jelentkezés előtt azt terveztem, hogy külföldre megyek elvégezni a mesterit, és a budapesti Eötvös Lóránd tűnt a megfelelő választásnak. Azért jelentkeztem az Erasmus+ programra, hogy megtapasztalhassam, milyen Budapesten élni, és hogy milyen az ELTE Informatika Kara.

A félév során az oktatás fizikailag folyt, aminek én igencsak örültem, mivel így sok új tanárral és diákkal találkoztam, lehetőségem volt több szakmai meglátást és ismeretet hatékonyan átvenni.

Ennek a helyzetnek azért is örültem, mert nincsenek Pesten barátaim, másrészt talán a járványhelyzet miatt, nem tapasztaltam meg sokszor az egyetemista élet legjavát, viszont amikor sikerült, az mindenképp megérte. Mindennemű lehetőségből többet talál ott az ember, mint Marosvásárhelyen és Kolozsváron együttvéve.

Az ELTE, Pesthez hasonlóan óriási, rengeteg kar, azokon belül számtalan szakképzés van. Ha valaki azon gondolkodik, hogy az ELTE-re menne Erasmusozni, akkor én mindenképpen ajánlani tudom.

Egyébként az ELTE egy érdekes egyetem. Nem lehet ugyanazt a kis otthonos hangulatot megtalálni benne, mint a mi apró egyetemünkön. Mivel a szakképzések különböznek a kötelező tantárgyaikat tekintve, és mivel emiatt tantárgyanként minden félév elején csoportokra osztják a hallgatókat, minden előadáson és szemináriumon van lehetőség új emberekkel találkozni. Ez egyeseknek lehet egész kellemes, nekem viszont nem volt az, hiszen, senkivel sem sikerült összebarátkoznom. Ez annak is volt köszönhető, hogy különböző évfolyamokról vettem fel tantárgyakat, aminek tetejébe angol és magyar nyelven tartott órákat is látogattam.

Az ELTE-n mind a diákokat, mind a tanárokat elég közvetlennek ismertem meg, több tanárral is közvetlenebb kapcsolatot ki tudtam alakítani. A félév során többször is kértem segítséget és tanácsot személyesen és online is, és mindig a segítségemre voltak. Kicsit talán a diákokat éreztem passzívnak, mivel én próbáltam sokat kérdezni és kommunikálni, de ezzel sokszor egyedül voltam.

Az ELTE-n rengeteg a lehetőség, nekem nem volt lehetőségem belekóstolni, mivel elég sokat kellett tanuljak, de folyamatosan szembesültem a különböző rendezvényekkel, és aki ott tanul, az jelentkezhet tanársegédnek, akár gyakorlatvezetői posztra is. Ez lényegében annyit jelent, hogy az ELTE-n bevett szokás, hogy hallgatók tartják a gyakorlatokat olyan tárgyakból, amelyeket pár éve elvégeztek.

Továbbá, rengeteg a sportlehetőség is, az ELTE sport kara hallgatóknak olcsó, esetenként pedig ingyenes sporttevékenységeket szervez. Ez azért is lehetséges, mert az egyetem által kibocsátott diák igazolvánnyal rengeteg kedvezmény lehet kapni, legtöbbször egészen ötven százalékig. Ez alatt lehet gondolni focitól kezdve, az úszáson át egészen a kajakozásig bármire. Hallottam bokszedzésről és sakkórákról is. Én legtöbbszőr úszni voltam, többek között a Tüske csarnokot és az új Duna Arénát is kipróbáltam, de december folyamán egy hónapig jártam konditerembe is.

Az oktatást összevetve az ittenivel azt tudom mondani, hogy az ELTE-n nem vesznek át olyan mélyen egy-egy témát (az informatika karon legalábbis). Az előadásnak leginkább az a szerepe, hogy adjon egy kis betekintés az aznapi témába, és a gyakorlat is egy hasonló szellemiség szerint történik a kódolás esetén, persze a tanárok saját szakmai stratégiájuk függvényében. Volt olyan, aki velünk együtt írta a kódot, volt, aki megírt egy feladatot, de a másodikat ránk hagyta és volt olyan is, aki az óra elején tartott egy mini előadás az aznapi újdonságokról majd kiadta a feladatot és járkált fel-alá, várva a felmerülő kérdéseket és válaszolva azokra.

Szerintem ez a felfogás nagyon jól működik, mert az informatika nagyon mélyre tudna menni, nem csak egy egész tantárgy, de annak egy napi témájában is, nem beszélve arról, hogy talán a legváltozékonyabb és instabilabb tudományterület. Ezzel a felfogással nem esünk abba csapdába, hogy szükségtelenül mélyre ássuk magunkat, hanem inkább minél több dolog létezéséről értesülünk és kapjuk meg az alapismeretket, és akit érdekel, az majd úgy is jobban beleássa magát.

Nekem hét darab tantárgyam volt, öt magyarul: telekommunikációs hálózatok, számítógépes grafika, big data architektúrák és elemző módszerek, konkurrens programozás és Szoftvertechnológia, továbbá két angol tantárgy: compilers és fundamentals of theory of computation II.

A telekommunikációs hálózatok tantárgy során megismerkedtünk az internet felépítésével, működésével, azzal, hogy nap mint nap milyen követelmények és tényezők szerint működik. Gyakorlaton olyan alkalmazásokat írtunk, amik az internetes kapcsolat során is használt technikák segítségével kommunikálnak egymással és küldenek oda vissza adatokat.

A számítógépes grafika tantárgyból megismerkedtünk a grafikai elemek matematikájával, a grafikus megjelenítő rendszerek típusaival és szabályaival. Gyakorlaton pedig különböző alakzatokat hoztunk létre és jelenítettünk meg.

A big data tantárgyból megismerkedtünk az extrém nagy adathalmazok feldolgozásainak különböző technikáival és módszereivel. Gyakorlaton pedig az ezen adathalmazokat kezelő különféle nyelvekkel és programokkal foglalkoztunk.

A konkurens programozás tantárgyból arról tanultunk, hogy osztott rendszerekben hogyan lehet elkerülni a konfliktusokat és fölülírásokat az adatok és folyamatok szintjén is. Gyakorlaton pedig főként a Java ezen bővítményeivel és szintaxisaival dolgoztunk.

A szoftvertechnológia tantárgyból arról tanultunk, hogy miként lehet csapatban dolgozni és megismerkedtünk azokkal az ipari standardokkal, amiket fontos követni a siker érdekében. Gyakorlaton pedig egy hármas csapatban kellett lefejleszteni egy adott kritériumrendszer szerint megfogalmazott offline játékot.

A compilers tantárgyból megtanultuk, hogy miként lehet lefordítani egy ember által megírt programot olyanra, ami lefut egy számítógépen, ez milyen szabályokat és keretrendszereket igényel. Gyakorlaton pedig a félév során megírtunk egy ilyen fordító programot.

A fundamentals of theory of computation II tantárgyból mindenféle matematika tételekről és megközelítésekről tanultunk az informatikával és számítástechnikával kapcsolatban. Gyakorlaton pedig ezekkel a tételekkel próbáltuk bizonyítani és oldottunk meg feladatokat velük.

Egy olyan pozitívumot is felhoznék, hogy Budapesten rengeteg lehetőség adódik kirándulásra, illetve várost nézni. A Gellért-hegy különösen kiépített és nagyon sok szép tájat lehet felfedezni rajta. Budapest tele van szabadtéri sportolásra is alkalmas terekkel, mint a Margit sziget vagy a Normafa. Ezen kívül rengeteg múzeum is van, mint például a Szépművészeti vagy a Nemzeti Múzeum.

Amit szintén megéri megnézni, az a Citadella; a Szabadság-szoborhoz hasonlatos szobor, a Gellért-hegy csúcsán. Itt is egy 30–40 perces, csak nehezebb sétára kell számítani. Viszont könnyebben elérhető, hiszen a Dunától alig egy 15 perces séta után máris felfele vezet az út.

Összességében az ELTE egy teljesen más tapasztalat, mint itt tanulni. Mindenkit arra buzdítok, hogy tapasztalja meg személyesen az előnyeit és hátrányait. Számomra talán a legfontosabb az volt, hogy megtanultam egy jóval nagyobb milliós világvárosba is boldogulni, felvenni a város ritmusát és megoldást találni a váratlan helyzetekre.