Borsos Bálint

A kiutazás

            Lejárt az egyetemi éveimnek harmadikja valahára és szaktársammal aki végig utitársam volt már alig vártuk az indulás napját. Mikor eljött a nap nagy álmokkal és elvárásokkal ültünk fel a Budapesti buszjáratra. Egész éjszaka utaztunk, már ott barátokat szereztünk. Elzsibbadt végtagokkal megérkeztünk a buszállomsára ahonnan villamossal juttunk el a szálláshelyünkre. Első benyomásként nem volt a legkomfortosabb bentlakás, de azóta próbálnak javítani rajta hisz restaurálás alatt van az épület. De elhelyezkedésileg számunkra mondhatni tökéletes volt, hisz közel volt az Óbudai Egyetemhez ahol a kutatásunkkal foglalkoztunk, továbbá a belváros is megközelíthető távolságra volt. A beköltözés után meg is tartottuk az első felfedező utunkat a Margit szigetre. Egyből elkápráztatott a város. Csak nőtt bennünk a csodálat és a hála, hogy tényleg itt lehetünk.

Az első munkanap

            Megérkeztünk az egyetem főépületébe ahol már a kapus szívélyesen fogadott. Nagyon hamar megtaláltuk az irodánkat ahol egy kedves hölgy fogadott minket. Az ő segítségével nagyon gyorsan átestünk a papírmunkán, továbbá a beléptető rendszerbe való beregisztráláson. A hivatalos procedúrák befejeztével feltérképeztük az amúgy nagyon komfortos irodánkat és környékét. Majdan az egyetemet kezdtük bejárni. Egy szomszédos kutató csoportnál volt lehetőségünk tanulmányozni humanoid robotokat és nagy precizitású sebészeti operálásra alkalmas robotkarokat. Itt több erasmussal érkezett doktori szintet tevő hallgatóval találkoztunk és ismerkedtünk meg.

A munka nem áll meg

            Teltek a napok és mi egyre jobban otthonosan éreztük magunkat az Élettani kutató laboratóriumban. Lóránd és jómagam is az államvizsgánkat kutattuk Dr. habil Kovács Levente szárnyai alatt. Általa megismerkedtünk az egyetem több kutató professzorával, számomra az egyik legmeghatározóbb találkozás Dr. Galambos Péterrel volt, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. Minden egyetemi munkanap után nekivágtunk a város megismerésébe. Az első hetekbe akadtak nehézségeink a tömegközlekedéssel, a lemerült telefonnal való tájékozódással de mindig egy jó kalandként éltük meg az adott helyzeteket. Így egyre jobban bővült a spektrumunkkal a városra nézve. Az interneten tájékozódtunk útikalauzok után így megismerve Budapest látványosságait. A mindennapi kalandtúra mellett próbáltunk hangsúlyt fektetni a kultúrálódásunkba, ezen okból kifolyólag látogattunk meg múzeumokat és mozikat is. 

Szakmai fejlődésem

            Az Óbudai Egyetem Élettani Kutató Laborjában eltöltött két hónap alatt úgy érzem nagyon sokat fejlődtem mind szakmailag mind a kutatásokra vetett szemléletmódban. Az államvizsgám szakmai olvasottsága nagyon sokat fejlődött az intézetben jelen levő tanárok segítségével, hisz ha kérdésem volt ők segítettek továbbá szakmai cikkekkel láttak el, amelyeket lehetséges ha itthon maradok sosem ismerek meg, ezáltal hátráltatva a tudásom gyarapodást. Továbbá úgy érzem nagyot változott a munkához való hozzáállásom. Amióta haza jöttem az Erasmus előtti önmagam dupláját dolgozom. Ezt betudom mind a tanárok ösztönzésének, mind a város hangulatának és a teljes önállóság szükségességének.

Személyiségem fejlődése

            Úgy érzem ezalatt a kéthónap alatt több átalakuláson mentem keresztül. Megtanultam önállósodni, rengeteg új barátra tettem szert több országból. Ezen emberek diverzifikált nézőpontja úgy érzem sokat fog segíteni majdan az életem során egy-egy probléma megoldásához hisz tanultam tőlük. Számomra nagyon fontos tényező, hogy a másik szakmám a Slam Poetry írásának művészete is sokat fejlődött hisz a magyar jelenkor irodalomának legnagyobb alakjaival találkozhattam.

A haza út

            Eljött az utolsó nap és tudtuk, hogy vége egy álomnak. Nem mondom azt, hogy könnyek közepette adtam le irodám kulcsát, de az biztos hogy hatalmas szívfájdalommal és hiányérzettel. Még el se mentem és már hiányzott. A mosolygós kapusok, a kedves titkárnők, a segítőkész tanárok akiknek mindig volt ideje ránk. Majd elhagytuk az épületet. Mikor felültünk a buszra Budapest integetett nekünk a peronról fehér zsebkendővel.

Összegzés

            Számomra ez egy nagyon tapasztalati lehetőség volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hisz ilyen szintű fejlődésen az otthoni komfort zónánkba szerintem lehetetlen keresztül menni. Ha tehetném én megint jelentkeznék, hisz tanulni nagyon szeretek. Mind szakmailag, mind baráti kapcsolatok terén, mind emberileg én úgy érzem több lettem. Néhol kevesebbel néhol többel, de biztos vagyok benne hogy ez a tapasztalás sokat fog segíteni az életem során!

2018.11.15.