Szabó Gergely Loránd

Kivételes periódus volt az életemben ez a kéthónapnyi tanulás, tapasztalás, és ami legfontosabb, gyakorlatba fektetett elméleti tudás teljes folyamtának a megtapasztalása. Őszintén nem törekedtem a múltban arra, hogy ezt a pályázat megszerzését célként kitűzzem magamnak, félvén attól, hogy mennyi papírmunka, meg különböző, időt felemésztő dolgokkal kell foglalkozni azért, hogy megszerezhesd, de harmad év végére sikerült az Erasmus+-al kijutnom Budapestre, két hónap szakmai gyakorlatra. Konkrét elképzelésem volt és tudtam hova akarok menni és mit akarok csinálni éppen ezért már egyetem közben is lépéseket tettem annak érdekében, hogy a Garden Fasorfenntartó Kft.-nél tudjak dolgozni ebben az időszakban, és ez szerencsére sikerült is.

Pesterzsébeten laktam, rokonoknál, egy csendes külvárosi zónában, a munkahelyemtől való szomszédos kerületben. Ez a csendesség, meg természetközelibb környezet kompenzálta azt, hogy kicsit távol voltam a belvárostól, de programon kívüli felfedezőutakból egyáltalán nem volt hiány. De nem mellesleg fantasztikus plusz dolog volt az, hogy az egyik legszebb főváros utcáin nap mint nap dolgozhattam is, nem pedig “csak” szabadidőmben lófrálhattam.

Tudtam azt, hogy a fákkal akarok foglalkozni, némi ízelítőt is kaptam a félév alatt, hogy a faápolás, mint olyan mit foglal magába, a dendrológia órák keretein belül, de ennek ellenére sem tudtam azt, hogy mi várhat rám konkrétan, de a munkanapok egymásutánjában csodálatos volt megtapasztalni, hogy az elméleti órákon megtanult anyag, ami ezzel a szakirányzattal kapcsolatban meg volt neked tanítva, illetve mutatva, annak széles repertuálja tárul eléd. Nagyon jó munkaprogram mellett, nagyon sok munkakörben dolgozhattam. Megmutatták mind a mérnöki, mind a szakmai részét is az egész faápolásnak. Láthattam és elsajátíthattam a kezdetek és végkifejlet közötti munkafolyamatok abc-ét. Első hetekben csak kémleltem és figyeltem, hogy mit csinálnak a nagyok, hogyan fűrészelnek, irányítják az emelőkosaras kocsit, a darut, hogyan kell egy fának az egészségi állapotát megmérni a fakoppal, azt elemezni, majd döntést hozni a fa sorsáról, stb. Ezeket a napokon annyira érthető és értelmezhető információcsomagokat kaptam, amit nem sokkal később már én is gyakorlatba fektethettem és sikeresen elvégezhettem.

Precíz locsolás

Különösen tetszett a mondhatni kivitelezési rész, amikor az előbb említett kosaras kocsival kellett elvégeztetni, a meghozott döntés alapján kijelölt fa sorsát, ami vagy gallyazás (pl. űrszelvények vagy gyalogos felületen fölöslegesen lógó, zavaró ágak levágása), ifjítás (még egészségesnek mondható, de már adott koronát nem fenntartani képes fa erőteljesebb visszavágása) illetve általában veszélyforrás jelleggel minősítve, a fa kivágása.

A f

A fenti képeken egy kb. 20-25 méter magas fát vágtak ki egy maximálisan 30 méterre kinyúló kosaras kocsival.

És a maximum 30 méter, zöldben emberek láthatók, hangya léptékben

A kosaras kocsin végzett munka mellett a fakoppozás alatt is fantasztikus tapasztalatokkal gazdagodtam. Önmagában az a készség, hogy a világ mondhatni leghatékonyabb faápolás keretén belül használt, magyar tudós által kifejlesztett eszközt használni tudod, és helyes méréseket tudsz végezni, megadja az egész gyakorlatnak a mérnöki körvonalát.
Harmadik nagyon jó tapasztalatom az arborista munkakörhöz tartozik, ami előbb említett munkák, kötéltechnikával végzett kivitelezése, amely általában olyan fákon alkalmazott, amelyeket a kosaras kocsi nem tud kellő képpen megközelíteni. Elképesztő szakmai tudást, és jó pár óra gyakorlás ígénybevétele után tudja az ember elsajátítani ezeket a technikákat, mert a szépsége mellett rendkívül veszélyes is: láncfűrésszel kell működni egy fa tetején (pl. 25 méter magasan), egy kötélen lógva, nem a legszerényebb párosítás. De akinek hajlama van ehhez, egyből megszereti.

      Próbálok felmászni kb. 10 méter magasba                                             És amikor a profik gallyazzák a fát

                                                                                               (jobb oldalon, az ág  szélén az arborista)

Ezek mellett voltak egyéb munkák is, érdemes volt a márkák, gyártók világába is belemélyedni, hogy fogalmad legyen hogy melyik gép mit miért csinál, melyik jobb, melyik rosszabb. Semmiképp sem szabad nem leragadni a részleteknél, mert a jövőre való alapozáshoz manapság véleményem szerint nem elég a tudás, mert azt eszközök is bőven alá kell támasszák. Erre is bőven volt lehetőségem a cégnél, ami rendkívül hasznos volt.
A befejezés előtti rész végére idézni szeretném Lukács Zoltán szavait, amit megérkezésemkor mondott és úgy érzem hogy nagyon hasznos volt, tökéletesen összefoglalja a fentebb leírottak nagy részét: “Egy utazás során lehetsz utas, aki mindenre figyel, hall és megtapasztal utazás közben, de lehetsz táska is, ami ugyanúgy részese  az utazásnak, csak az megelégszik azzal, hogy végig semmit nem tapasztalva, eljut a célhoz!”. Azt vallom, és úgy érzem jobb volt utasnak lenni és nem csak a kötelezőt végigcsinálni, hanem tudni és megtanulni azt a munkát elvégezni, mert ekkor nem kelsz fel reggel mindig úgy, hogy már megint kezdődik a robot.
 Ha azt az irányzatot, amit te kifüggesztesz magad elé, elméletben törekedsz arra, hogy minél jobban elsajátítsd és gyakran eszedbe jut “Vajon szeretném-e, vagy vajon jó lennék-e benne?”, az Erasmus+ program véleményem szerint az egyik legjobb alkalom és lehetőség arra, hogy mindezt megtapasztalhasd és ezt a magadnak feltett kérdéseket megválaszolhatod.

2018.11.15.