Gedő László

Kedves olvasó!

Az Erasmus+ programról már hallottam, mielőtt az egyetemre jelentkeztem volna, és nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Több hallgatótól is véleményt kértem első évem során, és mindenki csak ajánlotta. Elmesélték élményeiket, s így nagyon felkeltették az érdeklődésemet, és úgy gondoltam, hogy ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy megismerjek egy új várost, új embereket, szokásokat, az ottani emberek gondolkodásmódját, illetve hogy megtapasztaljam az ottani tanítást. Így eldöntöttem, hogy megpályázom, mivel szerintem ez egy kihagyhatatlan lehetőség.

Az első kérdés az volt, hogy: “Melyik félévben menjek?”. Mivel 3 éves kurzuson vagyok, ezért nem volt túl sok lehetőségem, első éven, illetve utolsó félévben nem lehet menni, így maradtak a harmadik, negyedik és ötödik félévek. Ajánlom mindenkinek, hogy a félévet úgy válassza ki, hogyha egy vagy több tárgyat nem sikerül felvenni kint és/vagy teljesíteni, akkor legyen még lehetősége otthon egy következő félévben felvenni és lerakni, na meg az is jó gondolat, hogyha a következő évben, vagy félévben amikor fel lehet venni a tárgyat, az ne az utolsó félév legyen, hogy ne zavarja az államvizsgát sem. Így esett a választásom a harmadik félévre. A következő kérdés az volt bennem, hogy: “Hova?”. Több lehetőségem is lett volna: Törökország, Franciaország és Magyarország. Egyik fő célom az angol nyelv fejlesztése volt, ezért szerettem volna egy olyan országba menni, ahol kell használjam az angol nyelvet.  Később, egy kis érdeklődés után megtudtam, hogy Franciaországban azon az egyetemen, amelyre hely van hírdetve,  nem fogadnak, csak harmadéves hallgatókat. Franciaország tetszett volna a legjobban, de sajnos oda nem tudtam menni, és Törökország nem vonzott túlságosan, így maradt Magyarország. A város és egyetem választásnál nagyon fontos szerepet játszott az, hogy olyan helyre menjek, ahol a legtöbb tantárgyat itthon el tudom fogadtatni, így esett a választás Budapestre és az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre. Szerettem volna több tantárgyat is angolul felvenni, így fejlesztve az angol tudásomat, viszont sok tantárgy angolul nem talált, ezért csak egyet tudtam felvenni, a többi kurzus magyarul volt.

Eleinte izgultam, mert el sem tudtam képzelni, hogy ez az egész odakint hogyan fog történni, a jó, “kényelmes” és “biztonságos” itthoni egyetemtől, ahol már tudom a dolgok rendjét, ki kell menjek Budapestre, ahol még csak el sem tudtam képzelni a dolgok menetét. Már belevágtam, kellett menni és végezni a dolgomat.

Nagyon hamar kialakult minden, megtanultam, hogy hogyan lehet közlekedni, hol van az egyetemem, a bentlakásom, és már kellett is menni az első napra, ahol az ottani Erasmus-koordinátor mindent elmondott, hogy hogyan is vannak a dolgok. Hamar bele is rázódtam a pesti életbe. Nagyon sok Erasmus-os, nagyon jó hangulatú program volt, szinte minden héten volt szervezve valami, ezekből párat ki is használtam. Például volt szervezve az első hetekben egy találkozó, amelyen a szervezőket leszámítva csak Erasmus-os diákok vehettek részt. Teljesen ismeretlen emberek közé kerültem, az angol volt a közös nyelv, hirtelen azt sem tudtam, hogy mit hogy kéne csinálnom, de nagyon ügyesek voltak a szervezők, nagyon jól kitalálták a programot, hogy hogyan ismerkedjünk meg a legtöbb emberrel. Így megismertem több nemzetiségű embert is, például dán, japán, török, német, francia. Mindenki nagyon életvidám és energikus volt, nagyon jó volt ezek között az emberek között lenni. Az Erasmus-os programok mellett, a budapesti turistáskodás is nagyon kellemes volt, hajókázni, megnézni a város minden látványosságát, például az országházát, a bazilikát, fény villamost.

Budapesten nagyon sok magas hely van, ahonnan olyan kilátás tárul az ember elé, hogy nem talál szavakat és ezt a kilátást még szebbé teszi, hogyha este tekintjük meg a várost.

A város egyik nagy látványossága a margitszigeti szökőkút. Hatalmas élménnyel gazdagodtam, miután meglátogattam a zenélő szökőkútat, mivel még nem láttam hasonlót. Ezt az ember csak akkor érti meg, miután kimegy este a Margit-szigetre, megcsodálja és élvezi, ahogyan magával ragadja a hely hangulata.

Nagyon sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam. Ez a félév tágította a látásomat, úgy érzem, hogy rugalmasabb emberré váltam, könnyebben fogom tudni kezelni a jövőbeni nehézségeket, megismertem a kinti oktatási rendszert, Budapestet és az Eötvös Lóránd Tudományegyetemet.

Meg szeretném köszönni az Erasmus+ bizottságnak, hogy lehetőséget adtak egy félévre, hogy kint tanulhassak Budapesten, a családomnak, a barátnőmnek, a nagyszüleimnek, hogy mellettem voltak és mindig számíthattam rájuk, a budapesti rokonaimnak, hogy segítettek elindulni, és végig szívesen láttak vendégül, a barátaimnak, akik bíztattak, valamint a tanáraimnak és az Erasmus-koordinátoraimnak, akik tanítottak és segítettek!

2018.03.05.