Nagy Rebeka Nóra

Nagy Rebeka Nóra vagyok, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karának másodéves kommunikáció és közkapcsolatok, alapszakos hallgatója. A 2017/2018-as tanév első szemeszterét Budapesten tölthettem az Erasmus+ hallgatói mobilitás program keretei között. Az elkövetkezendő percekben életem egy kis szeletébe foglak bevezetni; pontosabban az elmúlt 4 hónapomról szeretnék mesélni, röviden…

Az egyetem kiválasztásánál céltudatosan szem előtt tartottam, hogy a média világában tevékenykednék, ezért választásom az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi karán, a kommunikáció és médiatudomány szakra esett.

Én alapvetően magyarországi vagyok. Veszprémből jöttem a Sapientiára és igazából erre a félévre „hazamentem” tanulni. Nekem az előzetes ismereteim segítettek a döntés meghozatalában; úgy gondolom, hogy az ELTE magyarországi viszonylatban a legszínvonalasabb felsőoktatási intézmények közé tartozik, és számomra fontos volt, hogy egyetemistaként szakmailag fejlődjek és ehhez jelentősen hozzájárult, hogy komoly és elismert szakemberek segítettek új ismeretek megszerzéséhez.

A kommunikációs tanterv nagy részben megegyezett a fogadó intézmény listájával, ezért szinte maradéktalanul tudtam teljesíteni a tárgyakat. Én otthonról jártam az egyetemre, ami napi 200 km vonatozást jelentett, de az órarend szerencsésen volt összeállítva: tömbösítették az előadásokat, ezért heti kétszer kellett csak Budapestre mennem. Az ELTE számos lehetőséget kínál; például a média tanszék közösségi oldalán találtam egy felhívást, miszerint lehetett jelentkezni az X-faktor főpróbáira. A sikeres megbeszélés és bejelentkezés után láthattam a műsorgyártási folyamatokat; számomra kivételes alkalom volt egy ilyen műsor színfalai mögé való betekintés.

A Bevezetés a kommunikáció- és médiatudományba nevezetű tantárgy keretén belül gyakran szerepeltek neves vendégelőadók. Több hallgatóval kellet csapatban dolgozni a szemináriumi feladat során. Egyszer a Forbes Üzlet rovatának főmunkatársa tartott előadást, aminek a végén feladatot is kaptunk: egy sikeres franchise vállalkozás történetét kellett megírnunk. A mi csoportunk egy e-sport bár történetét mutatta be. Az újságíró később az alábbi szavakkal véleményezte munkánkat: „Egy hangulatos, lendületes cikket olvastam, köszönöm! Jó a témaválasztás, szerintem nem minden nap jön velünk szembe.” Egy, a szakmában elismert személytől ezt sikerként éltem meg.

Elsősorban a tudatos pályatervezés és karrierépítés fontos lépéseként tekintettem az Erasmus+ által kapott lehetőségre. Az időt, amit nem a fogadóintézményben töltöttem, igyekeztem hasznosan kihasználni, ezért szakmai gyakorlati lehetőséget kerestem. Tudtam, hogy a harmadik félévben lesz Szakmai gyakorlat szakintézményekben nevű tárgyam, ezért a szakkoordinátorommal egyeztetve kerestem egyetemtől független helyszínt. A célom az volt, hogy olyan cégnél helyezkedjek el, amely nyitott arra, hogy az egyetem elvégzése után számomra helyet biztosítson; ezzel az elhatározással kerestem fel a Méz Rádiót.

A Méz Rádiót korábbról ismertem, hiszen a lakóhelyemhez közeli megyeszékhelyen található és ez a város elsőszámú kereskedelmi rádiója. Veszprém az életemben alapvetően központi szerepet tölt be, ezért számomra egyértelmű volt a választás. A stúdió elhelyezkedésének különleges varázsa van; a környék legmagasabb épületének (Veszprémi Húszemeletes) 19. szintjén található. Innen lélegzetelállító kilátás nyílik a környékre.

Örültem ennek a lehetőségnek, mert minden vágyam volt, hogy egy rádiós közeg tagja lehessek. Nagyon imponáló volt, hogy egy fiatalos csapat fogadott és már első megbeszélés során családias hangulatot éreztem. Tudtam, hogy ott a helyem. Amikor a gyakorlati státuszomról és a betöltött szerepemről tárgyaltam a stratégiai igazgatóval, akkor megbeszéltük, hogy a műsorszolgáltatás működésébe és minden háttérben zajló folyamatba betekintést nyerhetek. Az első alkalmak során megismerkedtem a műsorvezetőkkel, figyelemmel kísértem napi munkájukat. Mindannyian különböző technikákat alkalmaztak, ám alapvetően megtanítottak a hangrögzítő- és szerkesztőrendszerek használatára. A szoros együttműködésünk révén nagyon közel kerültem a társasághoz és ez részükről különböző eseményekre való meghívásokkal mutatkozott meg: III. Pannon Unifest, IV. Bakony Expo, Karácsonyi kitelepülés. Karácsony alkalmával hivatalos voltam az ünnepi fogadásukra, valamint a karácsonyi csapatépítő kikapcsolódásra is elhívtak, december 22-én pedig élő adásban is beszélhettem. Nagyon megtisztelve éreztem magam, hiszen a szakmában is elismerték a munkámat. Összességében a szakmai gyakorlatom várakozáson felül teljesített. Nagyszerű embereket és kivételes életpályákkal rendelkező egyéneket ismerhettem meg.

Ezen felül egyszer ellátogathattam a Veszprém Városi Televízió stúdiójába is. A felelős szerkesztő bemutatta a televízió székházát, és mesélt annak történetéről. A stúdió körbejárása során láthattam, hogyan lesz egy témából kidolgozott hír, valamint kik és milyen módon felelősek a műsorokért. A látogatás technikai részén kipróbálhattam magam hírolvasóként is.

Próbáltam mindig elfoglalni magam valamivel, hogy ne pazaroljam el az Erasmus+ által kapott lehetőségeket, ezért a szabadidőmet is úgy érzem nyereségesen használtam ki. Decemberben részt vettem a Huawei szervezésében megrendezésre kerülő Huawei Akadémia képzésén, mely során az éjszakai mobilfotózás rejtelmeibe vezettek be a szervezők. A rendezvényen az akadémia házigazdája egy fotográfus volt; vele és a többi résztvevővel körbejártuk a karácsonyi vásárok fényével fűszerezett fővárost. Ezen az eseményen is úgy érzem, hogy hasznos tapasztalatokat szereztem.

Természetesen a kirándulások részemről sem maradtak el. Sokszor jártam a Bakonyban, de a legemlékezetesebb az volt, amikor a családommal ellátogattunk Köpcsénybe (Kittsee). Ez egy falu Ausztriában, ahol a Hauswirth Konditor csokoládégyár található. Az ehhez tartozó csokoládéboltban rengeteg édesség volt; kerek csokoládé, szögletes csokoládé, hosszú csokoládé, rövid csokoládé, gömbölyű csokoládé, lapos csokoládé, tömör csokoládé, lyukas csokoládé, csomagolt csokoládé, meztelen csokoládé, egész csokoládé, édes csokoládé, keserű csokoládé, csöves csokoládé, mogyorós csokoládé, gyümölcsös csokoládém tejcsokoládé, likőrös csokoládé, és minden olyan csokoládé, amit csak készítenek a világon – ez a részlet nyomokban Gombóc Artúrt tartalmazott. Az utazásunk napján átmentünk a hármashatáron és visszafele megálltunk Győrben is az adventi vásárban.

Ígérem most már lassan befejezem…

Ahogyan a fentiekben is hangsúlyoztam; véleményem szerint ez a program kiváló alkalom egy olyan kapcsolati háló kiépítésére, amit a későbbiekben a munkaerőpiacon való elhelyezkedés során is lehet kamatoztatni. Rengeteg új ismerettel és élménnyel érkeztem vissza, ez akár Veled is megtörténhet! Nem kell félni belevágni valami újba, hiszen minden tapasztalattal csak te magad fogsz fejlődni. Ne feledd Babits Mihály szavait:

„Valahogy csak lesz, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogy sem lett volna.”

A határok ne szabjanak gátat az érdeklődésednek és a vágyaidnak! A lehetőségek adottak, meg kell ragadni az alkalmakat és élvezni az életet.

Ezúton szeretném megköszönni azoknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre a mobilitásom:

·         Szabadi Szidóniának, akinél az elején pályáztam és elkezdtük a programot.

·         Kilyén Borbálának, akivel nagy nehézségek árán a tanulmányi szerződést sikeresen lezártuk.

·         Keresztes Zsófiának, aki átvette a koordinátori feladatokat és segített a jegyek elismertetésében.

·         Farkas Noéminek és Balaci Sándornak, hiszen a fogadóintézményben ők intéztek mindent.

·    És természetesen az egyetemi tanáraimnak, oktatóimnak, akikkel sikerült egyeztetni a tantárgyelismerés során a legtöbb órát.

·         Valamint utolsó sorban a tavalyi énemnek, aki vette a fáradtságot és leadta a jelentkezését…

2018.04.20.