Benkő Edina

Benkő Edina vagyok informatika szakos diák és második egyetemi évem első féléve alatt voltam a párommal, Makkai Mátyással Erasmus+ program keretein belül Budapesten, az Óbudai Egyetem Neumann János Informatika Karán. Mátyás is velem együtt tanulja a Sapientián az informatikát.

A mobilitásunk 03.09.2018-tól 18.01.2019-ig tartott. Augusztus 30-án utaztunk ki repülővel. A pakolási előkészületeket már hetekkel előtte elkezdtem, hiszen a csomagjaink nagy részét a Budapesten élő Mátyás nagynénje és férje vitték ki, és ugyancsak ők keresték számunkra az egyetem szomszédságában levő albérletet.

A repülő akkor még Kolozsvárról indult, ezért oda Mátyás szülei vittek ki. Akkor voltunk mindketten életünkben először repülővel, miután leszálltunk elmentünk a csomagjaink után, akkor még nem tudtuk, hogy nem tudunk elmenni a lakásunkba, mert az ott lakó még nem költözött ki, ezért azt az éjszakát ott kellett töltenünk a rokonoknál, de már másnap szerencsésen beköltözhettünk, és óriási nagytakarítás vette kezdetét, hiszen mindent kikellett takarítani, ahhoz, hogy betudjunk költözni. Mindezek után kezdetét vette a nagy bevásárlás, hiszen felkellett töltenünk a hűtőt és egyéb más dolgokra is szüksége volt a lakásnak.

Az elején egyáltalán nem voltunk tisztában a közlekedés módjával, ezért bele kellett rázódnunk, de 2-3 hét alatt már szinte zökkenőmentesen eltudtunk jutni bárhova a Google Térkép segítségével.

Megérkezésünk után pár nappal kezdetét vette az egyetem is. Az első hét orientációs hét volt, bemutatták ez egyetemet és az ottani rendszert, kiosztották az ottani Neptun kódjainkat. A második héttől kezdődően meglett az órarendünk, amely egy katasztrófa volt sajnos, hiszen szinte minden óránk hétfőn volt, és nem elég hogy egy nap volt, még egy órában is zajlottak. Tudatosult bennünk, hogy ezt sajnos így lehetetlen lesz végigcsinálni, mert egyszerűen képtelenség volt ennek a véghezvitele, ezért nagyon gyorsan új tantárgyak keresésébe kezdtünk. Szinte minden tantárgyat le kellett cserélnünk, mert nehezen felelt meg mindegyik sorra az elvárt kritériumoknak: ne legyenek egy időben, találjon az itthonival, fogadják el itthon és a mi képzettségi szintünkön legyen. Ezért emailek írásának sorozata vette kezdetét, hiszen mindenkit újra értesíteni kellett a tantárgy változtatásokkal kapcsolatban. Közben úgy tudtuk megoldani az egészet, hogy 5 itthoni tantárgynak a 7-ből sikerült megfelelőt találni, amelyet el is fogadtak, viszont kettőből itthon kell vizsgáznunk a pótvizsgaidőszakban. Az ottani rendszer borzasztóan lassan működött, csak október közepe-vége fele vált biztossá a tantárgyak módosítása és a Neptun rendszerben való felvétele. Addig nagyon bizonytalan voltam, és izgultam amiatt, hogy ellesz-e ez intézve kellő képen és nem adódnak problémák, de mikor felvették már megnyugodtam és tudtam, hogy csak annyi van már hátra, hogy ezek mind sikerüljenek.  
A végleges tantárgyak között voltak angol és magyar nyelven levő tantárgyak is. 2 tantárgyat tudtunk az anyanyelvünkön tanulni, hármat pedig angolul. Számomra az angol nyelv nem ment a legjobban, ezért hátrányban voltam az angol társainkhoz képest. Nehezebben zárkóztam fel és időbe telt, amíg sikerült szinte maximálisan megérteni az órán elmondottakat, sok otthon befektetett munkát igényelt az, hogy napirenden tudjak lenni az anyaggal, mert nem volt elég az angol nyelvű tárgyakból csak az, amit órán hallottam, otthon hétről hétre értelmeznem kellett az anyagot, hogy ne maradjak le a megértésben.  Szerencsémre, amíg eljutottunk a vizsgaidőszakig, addig elég jól fejlődött a megértésem, ezért sokkal könnyebben ment már akkor a tanulás.

Nagyon hamar elkezdődtek a vizsgák, már november végén vizsga hangulat volt. Rengeteg projektet, dokumentációt kellett határidőre elkészíteni, amelyek természetesen beleszámítottak a végleges jegyünkbe. Ezt követően jöttek az utolsó parciálisok, majd a nagy vizsgák. Nagy szerencsénk volt, hiszen Karácsony előtt már minden eltervezett vizsgánk sikerült, ezért januárra már csak egy elméleti vizsgánk maradt hátra. Ezért az a hónap elég kecsegtetőnek ígérkezett, viszonylag szabad programmal, amely lehetőséget adott elbúcsúzni, utoljára programokat szervezni a gyönyörű Budapesten.

Félév közben rengeteg programunk volt. Minden hétre igyekeztünk jobbnál jobb programokat kitalálni. Hetente volt egy közös bevásárlás, és egy délután, amikor főztem előre egy hétre, hogy ne kelljen minden nap azzal foglalkozni, csak elővenni és megmelegíteni. Megpróbáltatások előtt álltam, hiszen kint tapasztaltam meg a főzés varázslatos erejét, és a háztartás menetét, mert addig nem tudtam főzni, és még nem éltem együtt senkivel sem, úgy hogy az egész háztartás az én nyakamban volt, igaz hogy 5 évet éltem előtte kint lakásban, a szülőktől távol, de ez úgyis másabb volt, különlegesebb volt. De az én véleményem szerint jól teljesítettem, és nem okoztam csalódást senkinek sem.

Mindkettőnknek erre az erasmus-os időszakra esett a születésnapja, ezért igyekeztünk a másiknak olyan meglepetést adni, ami életre szóló. Az én születésnapomon, a világ legszebb kávéházában vacsorázhattam, amelynek New York Cafe a neve, azzal, akit nagyon szeretek. Mátyás születésnapjára én is igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni. Ezért az én meglepetésem egy éjszaka volt a Dunán. Egy hajó szállóban foglaltam szobát nekünk, gyönyörű és teljes mértékű kilátással, hiszen látható volt az ablakból a Margit-híd, a parlament, a Széchényi-híd, a Gellért-hegy, és a kivilágított Budapest. Az estét egy vacsorával zártuk egy olyan étteremben, ahol korlátlan ételfogyasztás van fix összegért.

Az általunk meglátogatott helyek közé tartozik a János-hegy, ahova libegővel mentünk fel, voltunk bent a parlamentben is, bérelt autóval a Margit-szigeten, ebédeltünk a Gellért szállóban és voltunk a Gellért Gyógyfürdőben is. A lehető legtöbb színházat is meglátogattuk, háromszor voltunk az Operett színházban, egyszer a Madách színházban, Thália színházban, Víg színházban, Nemzetiszínházban. Többször is voltunk hajókázni, voltunk cirkuszban is. Minden gyönyörű utcát és helyet meglátogattunk, például a Deák Ferenc tér, Andrássy út, Váci utca, Disz tér stb.. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy körülbelül voltunk vagy 20-szor moziban. Rengeteget voltunk áruházakban és rengeteg ruhát vettünk, szinte kétszer annyi ruhával jöttünk haza, mint amennyivel elmentünk. Rendszeresen jártunk templomba is, felváltva a Szent Péter Bazilika és a Mátyás templom között.

Mivel sok hosszú hétvégénk volt, ezért az egyiken meglátogattuk a Budapesthez közel levő Ausztria fővárosát, Bécs-t. Ott egy éjszakát töltöttünk és Hop-on Hop-off busszal jártuk be a várost. Itt ünnepeltük meg másfél éves kapcsolatunkat is.

Az összes sikeres vizsga után, elmentünk Gödöllőre is a Sziszi kastélyba, amely ugyancsak egy gyönyörű élmény volt számomra.

Ezalatt a félév alatt, fontos volt számomra a testmozgás is, ezért igyekeztem kihasználni az ottani lehetőségeket és hetente eljártam Rubint Réka, neves fitneszedző alakformáló óráira, amelyek már most nagyon hiányoznak nekem.

Ezalatt a félév alatt kétszer voltunk itthon, és egyszer meglátogatott minket édesanyám, és Mátyás szülei meg testvére is. Többször megvoltunk hívva vasárnaponként ebédre Mátyás nagynénjéhez, hiszen mindig szívesen láttak minket.

Mindezen extra, szórakozási költségekre úgy jutott, hogy saját vállalkozásunk által keresünk, amelyet informatikai tudásunknak köszönhetünk, ezért nem helyhez kötött.

Szerencsénk volt a haza úttal, mivel a szülők kocsival egy jó nagy adag csomagot eltudtak vinni, ennek ellenére nekünk is jó sok maradt, amit hazafele vonattal hoztunk.

Fájdalmas és szomorú volt az elválás, amikor haza kellett jöjjünk, ezért az ott levő utolsó hetünk alatt, minden kedvenc helyünkre elmentünk és elköszöntünk.

2019.02.28.