Mezei Szabina

Először is szeretném megosztani az olvasókkal, hogy miért is döntöttem az Erasmus+ program mellett. Első éves egyetemistaként nagyon sokat hallottam már az erasmus+ programról a diáktársaimtól és az egyetemi tájékoztatókból egyaránt. Néhányan pozitív élményekről számoltak be, néhányan pedig egyáltalán nem kedvelték, mivel nehéznek bizonyult a tantárgyak egyeztetése és elfogadtatása na és természetesen a vizsgák is. Úgy gondoltam, hogy még ha nehezebb is lesz, mivel tulajdonképpen két egyetemen kell teljesíteni egyszerre mindenképpen megéri. Új embereket ismerhetek meg, egy új kultúrát és ami a legfontosabb gyarapíthatom a szakmai tudásom. Tehát végül úgy döntöttem, hogy belevágok a nagy kalandba, már csak a megfelelő egyetem kiválasztása volt hátra. Hosszas gondolkodás után a Nyíregyházi Egyetem mellett döntöttem. A döntésemet leginkább az alapján hoztam meg, hogy a választott egyetemen is legyen hasonló szak a mechatronikához, hogy az ott teljesített tantárgyakat elismerjék itthon is. Talán az volt az egyik legnehezebb feladat, hogy a hatalmas tantárgylistából, amelyet a fogadó intézettől kaptam, kikeressem azokat a kurzusokat amelyek megfelelnek, és hasznosak a további tanulmányaimra nézve.

     Az egyetem kiválasztása után az egyetem erasmus koordinátorának a segítségével elkezdődhetett a jelentkezési procedúra. Ez sok papírmunkát és email írást jelentett, de minden fáradságot megért.

      2018 szeptember 1-én indultam Nyíregyházára autóval, hiszen négy és fél hónapra nem kevés csomagot kell vinni.  Csak az indulás napján döbbentem rá, hogy valójában mire is vállalkoztam: egy idegen országba tartok, ahol nem ismerek senkit, nem ismerem a várost és csak magamra számíthatok. Először picit félelmetes volt, de ahogy megérkeztem azonnal elszállt minden rossz érzés.  Az egyetem egyik kollégiumában volt a szállásom. A kollégium előtt már várt egy ottani diák, aki az oda érkező erasmus hallgatóknak segített bejelentkezni a szállásra és megmutatta melyik épületben lesznek az óráink.
És itt picit kitérnék a szállásra. Hát igen…örültem annak, hogy nem kell még a szálláskereséssel is foglalkozni, mivel az egyetem foglalta a szállást az oda érkező hallgatóknak. Amint már említettem az egyetem területén lévő kollégiumban volt a szállás külön szobával, a mosdó közös volt egy szomszéd szobával, viszont az emeleten csak egy közös illemhely volt és minden emeleten konyha. Első benyomásra nagyon tetszett az épület, de a szobák nagyon picik voltak, a konyhai berendezés sem a legmodernebb. Lehet, hogy valakinek ez nem jelent problémát, hiszen számos étterem  van az egyetem területén és a városban egyaránt, de nekem, aki szeret főzni, okozott némi kellemetlenséget. Természetesen ezek csak apró problémák, amelyeket mosolyogva fogadtam és néha jókat nevettünk, hogy egy viszonylag gyorsan elkészíthető étel megfőzése is hosszú perceket vett igénybe.

Az első hét ismerkedéssel és a város felfedezésével telt, majd a sok-sok tanulással töltött nap, de természetesen a szórakozásra is jutott idő.
Az egyetemen a tanárok és a csoporttársak is nagy örömmel és érdeklődéssel fogadtak. Mindenki kedves és segítőkész volt. Mivel magyar kurzusokat vettem fel, ezért az ottani hallgatókkal jártam órákra és ugyanazoknak az elvárásoknak kellett megfelelnem mint ők.  Természetesen minden tanárnak más elvárásai voltak a félév során, de mindenről megfelelő tájékoztatást kaptunk. A Nyíregyházi Egyetemen is a Neptun rendszert használják, így nem volt nehéz a vizsgák felvétele és év közben is küldtek üzeneteket a tanárok a feladatokkal kapcsolatban. 
Nagyon sokat tanultam a tanórák és a gyakorlatok alatt egyaránt. Volt szerencsém részt venni egy műhelylátogatáson is, ahol betekintést nyerhettem a gépészmérnöki szakma rejtelmeibe.
A tanulmányi kirándulásokon kívül más programokat is szervezett az egyetem, annak érdekében, hogy jobban megismerjük a várost, az embereket és a kultúrát. Ellátogattunk a Sóstói gyógyfürdőhöz és Tokajba is ahol bór különlegességeket kóstolhattunk és megtudhattuk, hogy hogyan is készül az igazi tokaji bór. Ezen kívül szervezett az egyetem „nemzetközi főző napot” is, amelynek célja, hogy az oda érkező külföldi hallgatók bemutassák a kedvenc nemzeti ételüket. Nagyon érdekes volt hiszen kóstolhattam magyar, török, lengyel ételt, de még tradicionális angolai ételt is.

            Nem csak az egyetem által szervezett programokon és kirándulásokon vettem részt, hanem az újonnan megismert barátokkal is sok közös programot szerveztünk. Sajnos a csoporttársakkal nem alakult ki szoros kapcsolat, de az erasmusos diákokkal annál inkább. Mivel az egész erasmus csapat egy folyósón lakott, így alkalmunk nyílt egymás kultúráját és szokásait megismerni. Ugyanakkor egy nagyon jó lehetőség volt a nyelvtanulásra is, hiszen különböző országokból érkeztünk, tehát a közös nyelv az angol volt. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy életre szóló barátságok születtek. Felejthetetlen élményeket éltünk át együtt, amelyeket soha nem feledek.

2019.02.28.