Hammas Attila

Az Erasmus tanulmányi mobilitás keretén belül lehetőségem volt egy félévet Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanulni. Így utólag visszanézve ez egy remek lehetőség volt kilépni az úgynevezett komfort zónámból és új tapasztalatokat szerezni.

Mint minden új kalandnak, az első lépései voltak a nehezebbek: egyeztetni a tantárgyakat, ugyanakkor odafigyelni a különböző határidőkre, meg egy kis papír munka. Majd a kiköltözés utáni első pár hét, míg megszokja az ember az új környezetet, és alkalmazkodik.

Nekem úgy adódott, hogy nem kaptam bentlakást az egyetemtől, ezért azt is kellett keresni, szerencsére az utolsó pillanatokba került egy apartman. Szerintem talán jobb is volt így, ugyanis, mikor megérkeztem egy nagyon színes társaság fogadott. Ezáltal egy kis ízelítőt kaphattam több kultúrából. És közelebb is volt, mint az egyetem egyes bentlakásai. Ugyanakkor a pályaudvar is közel volt ezért a tömegközlekedési opciókból se volt hiány. Viszont sokszor, ha nem kellett sietni, akkor gyalog jártam a várost, vagy akár hajóval közlekedtem.

A másik feladat, amivel szembesültem, amikor kimentem, az ottani tárgyfelvétel. Kiderült, hogy egy-egy tantárgy nem indul, s ha mégis akkor rengeteg órarendi ütközés adta elő magát, amit orvosolni kellet. Szerencsére az ELTE az egy nagy egyetem, és sok diák jár oda így rengeteg csoport közül lehetett választani, viszont egy-egy tárgyról azért le kellet mondani, és helyettük mást keresni, vagy a nem előre eltervezett nyelven felvenni. Szerencsére az ottani Erasmus koordinátor nagyon segítőkész volt, és segített ebben, hiszen az elő követelmények miatt javarészét fel se tudtam személyesen venni. Miután felvettem a tárgyaimat, rengeteg lehetőségem volt elveszni az első hetekben. Ugyanis a kurzusaim több épületben voltak szétszórva és mindig kellett keresni a következő tantermet. Olykor-olykor rossz órára mentem be, először azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen ügyetlen, de azért többször megesett, hogy mikor bejött a tanár és bemutatózott, valamint elmondta, hogy milyen tárgyat fog tanítani, sokan felálltunk és elhagytuk a termet, mert nem oda kellett menjünk. Az ottani diákok is nagyon kedvesek voltak, ha nem találtam valamelyik termet, akkor segítettek megkeresni azt, és megnyugtattak, hogy év elején ők se mindig kapnak meg minden termet elsőből.

Ami az egyetemet illeti, mikor mások meséltek az egyetemről, nagyrészt jó véleményeket hallottam róla, én viszont nem voltam lenyűgözve, valószínűleg ennek a főbb oka lehet az, hogy én helyeztem az elvárásaimat túl magasra. A másik gondom az az oktatási stílus, ugyanis az ELTE-n inkább elmélet helyezi előtérbe. Ugyanakkor egy-egy tárgyból az volt az érzésem, hogy a gyakorlat el van hanyagolva, így nem volt semmi, ami ellensúlyozza az olykor száraz elméletet, amelyről olykor, a reggeli órákban, inkább szívesben aludtam volna még egy órát. Ennek ellenére azért akadtak belevaló tanárok is, inkább fiatalabbak, akik épp doktoráltak, vagy éppenséggel dolgoztak máshol is az oktatás mellet, ugyanis ők odaadassál tanítottak, valamint az elméleti órákra gyakorlatiasabb mindennapi példákat csempésztek. A dolog, amitől az elején féltem az az volt, hogy nem fogom megérteni azokat a tárgyakat, amiket angolul vettem fel. De hamar megnyugodtam, hisz azokat is az ottani tanárok tanították, és ők se használtak olyan magas szintű angolt. Ezenkívül szerencsére az ELTE Informatika Karán még tanultak régi ismerősök is, valamint egy líceumi volt osztálytársam, és úgy adódott, hogy az egyik tantárgyunk közös volt, így neki köszönhetően hamar belé rázódtam az ottani életbe. S néha együtt kimentünk a városba esténként és mutatott egy pár jó helyet, vagy adott egy két tömegközlekedési tippet.

Az egészből azért nem maradhatott el a móka se. A tanulmány időszak elején, míg nem kezdődtek a zárthelyik, vagy a házi feladatok rengeteget jártunk ki a városba szórakozni, valamint a hétvégei kirándulások, ahol a lakótársakkal elindultunk felfedezni előbb a központot, a főbb látványosságokat, majd meg egyszer-egyszer elhagytuk a fővárost is, vagy akár az országot is, igaz csupán egy röpke egy órára, mikor Esztergomba voltunk át mentünk Szlovákiába is. Mindezek mellet még rengeteg rendezvény volt szervezve az Erasmusosok számára. Buliktól elkezdve, kulturális rendezvényekig. Rengeteg lehetőséget adtak arra, hogy új emberekkel ismerkedjünk meg. Ezenkívül még voltak a házibulik, amiket az apartmanba tartottunk, vagy amikre elmentünk. Még olykor-olykor film esteket is tartottunk a nappalinkban.

A szesszió sem volt túl könnyű. Az év során a sok elmélet összegyűlt. Rengeteg definíciót és tételt, valamit a bizonyításaikat, kellet megtanulni. Amit alaposan vissza is kértek. Sok tantárgy esetén nem volt elég megérteni a lényeget, hanem a minden kicsi részletét be kellet tanulni, ez viszont nekem nem volt könnyű. A vizsgaidőszak az nem volt egyáltalán rövid, gyakorlatilag december elejétől január végéig tartott a közepén egy kis karácsonyi és újévi szünidővel. Ugyanakkor a vizsgaidőpontokat előre jól ki kellett gondolni és időben felvenni, mert az ottani Neptun rendszerben ezek le vannak korlátozva.

A nehézségek ellenére is kijelenthetem, hogy ez a tanulmány mobilitás nagyon is megérte. Bejártam Budapestet, rengeteg új embert ismerhettem meg, valamint sok kultúrával volt alkalmam találkozni. Összességében egy remek félév volt, amely során rengeteget láttam, és tapasztaltam.

2019.02.28.