Simó Renáta

Erasmus+ tanulmányi ösztöndíj-élmény. Új én? Igen, így is mondhatjuk.
2018/19-es tanév első féléve, Budapest, Szent István Egyetem, Tájépítészeti kar.

Kezdjük mindjárt a legelején, még itthon. Sok-sok papírmunka… de nem kell parázni, ha idejében neki fog az ember, akkor könnyen össze tudja gyűjteni őket. A legfontosabb dolog mindenképp a tantárgyak elfogadtatása. Ezt semmiképp se hagyd utoljára, mert kezdődik a vizsgaidőszak, mindenkin eluralkodik a nyár hangulata, és az egyeztetés a tanárokkal nem túl zökkenő mentes.

Az első nehézség, amibe ütköztem, hogy döntenem kellett arról, hogy milyen nyelven végzem a félévet. Angol vagy magyar, vagy angol, vagy inkább magyar…? (Igen, ennyire nehéz volt). Számomra nem volt egyértelmű, mivel az angol nem az erősségem. Köszönhetően ismerőseimnek, barátaimnak, rengeteg bíztatást kaptam, hogy alábecsülöm magam, és képes vagyok angolul tanulni, és, ha nem most, akkor mikor fogom leküzdeni ezt a félelmemet, mikor fogok kilépni a komfortzónámból?… Igen, itt kezdődött az új én. Angolt választottam. Már most megemlítem, hogy nem bántam meg!

A kiutazással és lakáskereséssel nem voltak különösebb problémáink. Az V. kerületben találtunk szállást, minden ott volt a közelünkben, és a buszkora sem kellett 5 percnél többet várni. Talán ez hiányzik a legjobban a számomra. Ezek a többes számok, amikben írtam, a páromat és engem jelentenek. Szerencsés helyzet a miénk, mivel együtt vágtunk bele az Erasmus+ programba, így együtt tudtunk rengeteg új élményt szerezni, és a kapcsolatunkat is mélyíteni. Egymást és magunkat is jobban megismertük, olyan helyzetekben, amikkel még eddig nem találkoztunk. Ismét újabb én.

Rátérnék az első napokra. Mivel idegen volt nekem Budapest, és az egyetem, és maga a tudat, hogy bár a város magyar, a diákok magyarok, a tanárok magyarok, és én is magyar vagyok, angolul kell értekeznem. Emiatt sokszor nem találtam a helyem, féltem, hogy nem értenek meg, hogy én nem értem meg őket… De talán attól féltem a legjobban, hogy kinevetnek, ha valamit nem jól értek, vagy nem jól fejezem ki magam, esetleg lepontozzák a dolgozataimat, mivel nem tudok választékosan és helyesen angolul. De a félév végére aztán eljutottam arra a szintre, hogy ezzel ne is törődjek, mert, ha megakarnak érteni, akkor megfognak, és valójában ez is történt. Nem vetették a szememre, hogy miért nem beszélem jól a nyelvet, és ez jót tett a személyemnek, mivel magamtól is rá tudtam jönni, hogy mennyire fontos, hogy tudj egy idegen nyelven kommunikálni, és a legjobb, ha ez az angol. Ismét újabb én.

Volt olyan tárgyam, talán ezzel fejlődtem a legtöbbet, ahol nem lehetett meghúzódni a padban, igen is ki kellett állj az osztály elé, és óráról-órára be kellett mutass egy projektet. Az elején szörnyű volt számomra, de a végére egészen belejöttem.

Mivel a titkárságon magyarul eligazodtam, persze ebből néha voltak félre értések, nehezen tudták megérteni az elején, hogy külföldi diák vagyok, annak ellenére, hogy az anyanyelvem magyar, de a végére már megjegyeztek maguknak, és mosolyogva fogadtak. A Neptun rendszerrel sem volt probléma, ők tényleg használják ezt a rendszert, és nem is olyan szörnyű. A tárgyfelvételben az volt a legjobb, hogy több tantárgyválasztási lehetőség volt, tehát azon kívül, amit sikerült itthon elfogadtatom, volt lehetőségem kedvem szerint kiválasztani még párat.

Ajánlanám, hogy semmiképp ne stresszelj be, ne okozz fölösleges fejfájást magadnak, időnap előtt ne készítsd ki magad, a két szessziót meg lehet bírni! Az ottani vizsgák nem arra mennek, hogy ki mennyit tud magolni, hanem hogy légy kreatív, és az egyik tárgyat hogyan tudok alkalmazni egy másik tantárgynál, tehát egymást kiegészítik. A tanároknak sem az a szándékuk, hogy megutáltassák ezt a félévet, hanem olyan tárgyakat oktatnak, főleg tervezési tárgyak, de voltak óráink, amivel kirándultunk Budapesten és környékén, amikkel az a céljuk, hogy maradjon a külföldi diák élményekkel és emlékekkel.
Amikor haza jössz, akkor majd tudsz fókuszálni az itthoni tárgyakra, akkor is, ha azok pótszesszióra maradnak, vagy főleg akkor.

Amit még ajánlanék, és sajnálom, hogy én nem tettem meg intenzívebben, hogy vegyél részt tájépítészeti, építészeti workshopokon, doktori védéseken, előadásokon, rengeteget lehet tanulni belőle. Ilyenekre itthon nincs lehetőség, ne mulaszd el!

És, amit tényleg mindenképp tegyél meg: ne felejts el szórakozni! Budapest az a város, ahol reggel 7-kor, de éjjel 3-kor is találsz valami eseményt, ha csak nem uralkodik el rajtad a lustaság. Óvakodj tőle! Nekem az egyik kedvenc tevékenységem a Margit-szigeten való reggel 7 órai szaladás volt, vagy a különböző vásárokon való nézelődés. Mindemellett jó szórakozásnak bizonyult designos kávézók felkeresése, utcai zenészek életérzésébe való bekapcsolódás, művészi kiállítások, amik néha túl elvontak voltak számunkra, és még sok minden más, ami ebbe a félévbe belefért.

Minden, amit láttam, hallottam, éreztem és tapasztaltam az az enyém, és ettől vagyok én, és ettől vagyok több, és ettől vagyok új.

2019.02.28.