Reisz Zoltán

Reisz Zoltán vagyok,  III éves Gépészmérnöki hallgató a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen marosvásárhelyi karjáról.  Ha ezt a beszámolót olvasod akkor biztosan érdekel az Erasmus és a vele járó élmények és esetleg kisebb nehézségek (ami igazából nem nagyon kunszt)!

Amióta egyetemista vagyok azóta mind gondolkozok az Erasmus+ programról. Mindig is szerettem a kihívásokat és az ezzel járó élvezeteket. Csak gondolj bele fizet valaki azért, hogy kirándulj és szórakozz egy fél éven vagy akár egy éven keresztül. Amennyi élményt szereztem az Erasmus során a fél év alatt azt meg sem közelíti az otthon eltöltött két év az egyetemen. 

Sokat nem kellett gondolkozzak, hogy hova menjek, mert nem volt annyira hosszú a választási lista (sajnos). De azt tudtam nem akarok Magyarországra menni! Miért? Magyarországra bármikor könnyedén elutazhatsz mivel közel van és egyszerű elmenni odáig. Valami többre vágytam messzebb akartam menni ahol nem beszélnek magyarul ahol tudok más nyelvet tanulni, mivel “Annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz„! Gondoltam egyedül kell majd menjek de szerencsére Sanyi is mondta, hogy szeretne jönni, így hát azért még sem voltam egyedül.

Papírmunka az van de így vissza gondolva nem volt azért az annyira szőrnyű, az irodában sokat segítettek, inkább a tantárgy választással és a Learning Agreementet összeállítani volt nehéz. De ha Dortmund akartok menni szívesen segítek abba. 

Nem is tudom hol kezdjem, Sanyival ketten hajnali ötkor a buszon ülve mentünk a repülőtérre, emlékszek nagyon be voltunk zsongva. Amikor megérkeztünk a repülőtéren vártak az Erasmus Body-k (Sam és Johnny, minden Erasmusos diák kap egy ilyen Body t aki segít bemutatni az egyetemet. Nekünk egész fél évben segítettek a vizsga időszakban főleg), ők lettek az első barátaink. Ők mutatták meg a szobáinkat, sajnos Sanyival nem kerültünk egy lakásba sőt egy utcába sem, de így vissza gondolva akkor rosszul esett, de aztán megbarátkoztunk a helyzettel és nem volt gond. Másnap bemutatták az egyetemet és már aznap kezdődött is a buli!

Csak képzeljétek el 37000 diák tanul a TU Dortmundon, minden félévben pedig több mint 500 Erasmusos diák

érkezik az egyetemre, így eltudjátok képzelni mennyire szuper élmény volt!

Az első egy hónapban (szeptember) intenzív német kurzuson vettünk részt, nagyon kedves tanárnőnk volt. Napi 5 órát foglalkozott velünk egy hónapon keresztül, sokat tanultunk abban az egy hónapban. Ami német rám ragadt azt annak az egy hónapnak köszönhetem. Sajnos németül nem nagyon tanultunk meg mivel az órákon kívül nem nagyon beszéltünk németül. Persze ez a mi hibánk volt!

Az első hónapban még nem érkezett meg mindenki, mert akkor még nem volt tanítás csak az intenzív német kurzusok folytak, de már akkor is 250 körüli Erasmusos volt ott. 

Ebben a hónapban nagyon sokat buliztunk, heti kétszer minimum, haha. Nagyon sok emberrel megismerkedtünk, tipikusan a buli az ismerkedésről szólt. Mindenki mondta azokat a szavakat amelyeket tudott a másik nyelvén. Nagyon jó közösségünk alakult ki. Nagyrészt a spanyol lányokkal lógtunk. 

Októberben megérkeztek a lakótársaim, az egyik srác Matheo Olaszországból jött, Alejandro pedig Spanyolországból. Nagyon jó fejek voltak, az első naptól talált a szó. Ahol én laktam abban a blokkban csak Erasmusosok voltak, mindig volt amit csinálni.  A Campuson minden bentlakás negyedében volt egy bár ahol minden héten volt buli. Az úgy kell elképzelni, hogy keddtől csütörtökig minden este volt ahova menni bulizni ha akartál. 

Na meg persze októberben el is kezdődött a tanítás is, eleinte kicsit bajban voltunk mert óriási volt az egyetem és nem tudtunk melyik terem hol van, de ebben segítettek a Bodyk! Megközelítőleg akkor volt az egyetem területe mint Vásárhely központja, saját “metrója” volt (ami igazából a levegőben járt). Három tantárgyam volt németül és kettő angolul. Őszintén megvallva a német órákon sokat nem értettünk,  de a végére már annyit fejlődtünk , hogy már az alap dolgokat félig értettük.  Learning Agreementünkbe kiutazás elött minden tantárgyat beraktunk amit csak láttunk, hogy fog egyezni. Amikor kimentünk akkor mondták meg melyik tantárgy melyik félévben lesz és ez szerint adtunk le és vettünk fel tantárgyakat. Nekem a kedvenc tantárgyam a robotok alapjai tantárgy volt és a műanyag feldolgozás, mivel ezek voltak angolul és érthető volt. Volt gyakorlati óránk ahol gépeket mutattak be. Az egyetemen szó szerint gyárak vannak ahol a diákok tudnak tanulni és dolgozni.  A tanítás nagyon vagány, minden elektronikusan történik, az az minden teremben van egy vetítő és azzal mutatják be a tanárok az anyagot. Minden lecke fent volt az interneten és nem volt kötelező egy óran sem a jelenlét. Ott akár bejárás nélkül is elvégezhető az egyetem.  Minden esetre nekem nagyon tetszett, mivel vizsga elött nem azzal töltöttünk el két napot, hogy anyagot kerestünk amiből tanulni tudjunk. Ott azért másabb volt a tanár diák viszony, mivel óriási az egyetem és akár 200 diák is lehet az órán és így a tanárnak sem könnyű, hogy egy jó viszonyt kialakítson a diákokkal. A vizsgázás hasonlított az itthonihoz, meg volt a dátum, fel kellett vedd a vizsgát és kellett menni vizsgázni. Mivel nekünk nem volt elérhető a vizsga felvételi oldal, ezért minden vizsga elött bekellett menni a titkárságra, ott várni fél órát és beiratkozni, úgy, hogy leadtunk egy nyilatkozatot.  A német tantárgyaknál megengedték, hogy angolul vizsgázzunk, ez azért nagy segítség volt. Kicsit kevés volt az idő a vizsgán, de nehezen belefértünk.

Ami elég rossz volt nekünk de igazából egy ekkora egyetemen érthető az az, hogy ha valamit akartunk kérdezni vagy valami papírt elvenni, lakbért fizetni, akkor órákig kellett sorba álljunk, időpontot kérjünk.

Kiutazás elött, amikor volt a jelentkezés, akkor volt olyan opció, hogy kérvényezzük, hogy rakjanak minket bentlakásba. Am Gardenkamp utcában voltak ezek a bentlakások, több épület is volt. Én egy háromszobás lakásban voltam amiben még volt két fürdő, konyha, terasz. Óriásiak voltak a szobák. Felszerelt konyha meg minden. Hetente jöttek takarítani. Mondjuk az ára nem volt olcsó, 320 Euró volt, de megért minden egyes centet! 15 percre volt az egyetem menzájától ahol 2,50 euróból egy jó ebédet adtak (ami olcsóbb mint a Sapin).  

Persze az Erasmus nem csak a tanulásról meg a buliról szolt. Nagyon sokat utazgattunk, nem sorolom fel az egészet de amit ki kell emelnem az Berlin, Amszterdam és Brüsszel meg még sok szép helyen jártunk. Az utazás elég olcsó és egyszerű, a Flixbusnak naponta vannak járatai akárhova, csak ki kell nézni a dátumot és menni. Inkább a szállás ami kicsit drágább ha elmész valahova, de egyszer élünk! 

Azt még kell tudni, hogy év elején meg kell venni a Semester ticket-et amivel nagyon sok helyre el tudsz jutni és azokban a városokban is ingyen használhatod a közszálitást. 

Az Erasmus minden pillanatát élveztem, életre szóló barátokra találtam, már tervezgetjük, hogy nyáron valahova elutazunk együtt. Amúgy minden évben Horvátországban van egy Erasmusos fesztivál ahova a világ minden tájáról mennek diákok, oda terveztünk menni de a vírus miatt azt is lefújták. 

Ha szereted a kihívásokat és szeretnél egy igazi nagy egyetemi közegbe kerülni, kipróbálni milyen is egy Campuson élő egyetemista élete és persze szeretsz utazni akkor Dortmund a te helyed! 

2020.10.06.