Somai Norbert-Attila - I. félév

Somai Norbert-Attila vagyok, másodéves informatika szakos hallgató a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen marosvásárhelyi karán. Még első éves tanulmányaim során elhatároztam, hogy Erasmus+ mobilitáson szeretnék részt venni, barátnőmmel együtt, és kiutazni Budapestre, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre, hogy a második évemet ott töltsem.

Persze erre akkor még nem volt teljes mértékben lehetőség, egy 2016-os januári kari határozat értelmében, ami szerint a marosvásárhelyi kar nem fogad el mobilitás hosszabbítást, vagyis csak egy félévet maradhattam volna. Végül az Erasmus+ Bizottság elnöknője és az akkori Erasmus+ koordinátora segítségével sikerült elrendezni, hogy kint maradhassak egy teljes évet.

Miután megnyertem a pályázatot, csak akkor kezdődött a neheze: Temérdek papírmunka, és elintéznivaló. Legalább is akkor még így tűnt. Viszont rájöttem, hogy ha nem arra figyelek, hogy hű-ha, milyen sok dolog van, hanem elkezdem és egyenként kitöltöm és létrehozom a szükséges dokumentumokat, egész gyorsan véget ér a követelmények listája. Jövőbeli Erasmus+ Tanulmányi mobilitáson részt vevő hallgatónak csak azt tudom tanácsolni, hogy ne ijedjen meg a papír munkától, fogjon neki, és ha bármivel elakad kérjen segítséget a Kari Erasmus Koordinátortól, mert örömmel segítenek bármiben.

Mivel barátnőmmel, Evelinnel együtt töltjük kint az évet, úgy gondoltuk, hogy kényelmesebb lesz, ha keresünk egy kis garzont, albérletet, mint hogy bentlakásba menjünk. Persze, ebben az is közre játszott, hogy én nem is voltam oda annyira a bentlakás gondolatáért sem, valahogy nem tudtam elképzelni az egészet. Úgy gondoltam, bentlakásban nem lenne elegendő szabad helyem, és akkora szabadságom, mint egy albérletben. Lakáskeresésben segített unokatestvérem, Barni, aki kb. egy éve kint él Budapesten, és párja, aki magyarországi származású. 

Alig ért véget a kiválasztási procedúra meg a papír munka, viszont már azon kaptuk magunkat, hogy itt az idő, indulni kell. A kiutazásban Evelin mostohaapukája segített nekünk, ő vitt el minket és a csomagjainkat autóval. Amikor megérkeztünk Budapestre, akkor még nem vehettük át a lakást, mivel még nem végzett minden felújítással a tulaj, ezért Barniéknál szálltunk meg két éjszakát, majd ők vittek el, és mutatták meg, hol fogunk lakni az elkövetkező évben.

Beköltözést követő napokban volt még időnk, bejárni a környéket, mivel az egyetem csak következő héten kezdődött. Habár nemsokára újabb nehézségekkel szembesültünk: fel kellett vennünk a tárgyakat, amiket tanulni szeretnénk, és elkészíteni az órarendet. Ezt úgy lehet elképzelni, mint egy óriási sudoku: megvan, minden tárgynak, hogy milyen órák között, melyik tanár és hol tartja, és te ki kell válaszd, hogy hová is szeretnéd tenni az órarendedben, továbbá azt is érdemes figyelembe venni, hogy egyes tanárok rendesebbek, mint társaik (itt elnézést kérek tanáraimtól: „Akinek nem inge, ne vegye magára”). Miután elkészült az órarend, megpróbáltam felvenni Neptunban a kurzusokat, viszont voltak olyanok, ahol már be voltak telve a helyek. Ilyen esetben az ottani Erasmus+ koordinátor segítségét kértük, aki létszám fölött be tudott tenni a kurzusokra, majd ezt követően beszéltünk a tanárokkal, hogy ne legyen gond belőle. Elmondhatom, hogy nagyon megértőek és emberségesek voltak velünk szemben, szóval minden simán ment.

Ezt követően kezdődtek az előadások, a szemináriumok és a labor órák. Amit még tudni kell, hogy az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen nem csak a gyakorlatokon, hanem az előadásokon is kötelező a jelenlét, katalógust vezetnek és amennyiben meghaladod a megengedett hiányzások számát, ami általában 3-4 de igazából tárgy függő, akkor nem engednek vizsgázni. Ebből kifolyólag volt pár unalmasabb előadásunk is, amit már alig vártunk, hogy véget érjen.

A gyakorlatokat tekintve nagyon tetszett az, hogy nem az idősebb előadók, hanem fiatalabb, az oktatott tárgy területén dolgozó/jártas emberek tartották őket. Úgy gondolom, hogy ezzel sokkal jobb tanár-diák viszonyt lehet fenntartani, továbbá az aki a szakmában dolgozik jobban is érti a dolgokat, és mivel fiatalabb, ezért még érti a ,,diákok nyelvét”.

Nagyon gyorsan eltelt a szorgalmi időszak, és elérkezett a vizsgaidőszak. Jóval hamarabb, mint az otthoni egyetemen, még december közepén, karácsony előtt elkezdődtek a vizsgák. Decemberben négy vizsgával próbálkoztam meg két nap leforgása alatt (3-1), amiből az első három egész jól sikerült, viszont az utolsó elégtelen lett, a Valószínűségszámítás és Statisztika. Mivel a vizsgáim nagy részét elrendeztem karácsony előtt, ezért kevés maradt januárra. Később még kétszer újra próbálkoztam a Statisztikával, nem több sikerrel, mint első alkalommal, végül itthon teljesítettem a tárgyat.

Nagyon örülök, hogy úgy döntöttem, részt veszek az Erasmus+ tanulmányi mobilitás programban, rengeteg tapasztalatot szereztem a Budapesten eltöltött félév során. Már várom, hogy februárban visszamehessek és elkezdhessem a hosszabbítást, a második félévet.

Végezetül egy, szerintem nagyon fontos dolgot szeretnék kiemelni, amire megtanított még ez az egész, a jelentkezéstől a hazaérkezésig: Megfelelő mennyiségű akarattal, ambícióval és szorgalommal bármi elérhető.

2020.02.27.