Somai Norbert-Attila - II. félév

Somai Norbert-Attila vagyok, másodéves informatika szakos hallgató a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karán. Még első éves tanulmányaim során elhatároztam, hogy Erasmus+ mobilitáson szeretnék részt venni, barátnőmmel együtt, és kiutazni Budapestre, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre, hogy a második évemet ott töltsem.

A kint eltöltött első félév után haza utaztam, lezárni a mobilitás első félévét, és elrendezni a fentmaradt papírokat a második félévre. Mivel az első féléves vizsgaidőszakot viszonylag hamar befejeztem, így volt időm itthon tölteni pár napot, mielőtt kezdődött volna a második félév. Immár repülővel utaztunk ki Budapestre, mivel nem kellett csomagokat vinni magunkkal, mivel minden fontos holmink már kint volt Budapesten. Így sokkal hamarabb megérkeztünk, alig volt egy óra a repülő út. A reptértől a szállásig több időbe telt eljutni, mint Marosvásárhelyről Budapestre.

A mobilitás második féléve február 10-én kezdődött el. Ekkor még nem volt ennyire elterjedt a koronavírus Európában. Ugyanakkor már a félév kezdetén befolyásolt egy-két dolgot. Normális esetben az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen az előadásokon is kötelező a jelenlét, ugyanúgy, mint a gyakorlatokon. Viszont most, a vírus hatására ezt eltörölték, hogy amennyiben valaki egy picit is rosszul érzi magát, maradjon otthon. Ekkor még nem igazán fogtuk fel, hogy mi is ez az egész, nem is gondoltam volna, hogy ilyen következménye lesz a vírusnak.

Megközelítőleg egy hónapot jártunk rendesen egyetemre, kontakt oktatásra, ami alatt nem észleltünk sok változást a vírus miatt, gondolom azért, mert Magyarországon ekkor még nem volt beteg, és Európában sem volt még annyira drasztikus a helyzet. Egyedüli különbség, mint már írtam, az volt, hogy nem írtak jelenlétet az előadásokon, amin mégis, azt is csak statisztikai jelleggel, és nem volt semmilyen következménye, ha valaki kimaradt.

Az oktatók már ezen hónap alatt is készültek egy lehetséges távoktatásra, sokan voltak, akik elkezdték stream-elni az előadásokat, ezzel is tesztelve a rendszert, hogyha szükség lesz rá, akkor már legyen működő képes minden.

Március 4-én, szerdán azonosították Magyarországon az első két koronavírusos beteget, majd egy hétre rá, március 11-én kaptunk egy levelet emailben, hogy a magyar kormány bevezette a vészhelyzetet az országban. Ez teljesen felborította a tanulmányainkat. Csütörtököt és pénteket rektori szünetnek rendelték el, és előre hozták a tavaszi szünetet is a következő hétre, hogy legyen idejük az oktatóknak felkészülni, átállni a távoktatásra.

Végül március 23-ától indult újra az oktatás, immár online, előadásokhoz Microsoft Teams-et, saját ELTE-s felületet vagy Youtube-ot használva. A gyakorlatok Microsoft Teams-en voltak megtartva. De olyan tárgyam is volt, amiből nem tartották meg az órákat, hanem videókban felrakták az anyagot vagy konzultációk voltak tartva és beadandókat kellett azok alapján elkészíteni.

Alig két hónapot tartott a távoktatás, mivel május közepén megkezdődött a vizsgaidőszak. Úgy gondolom, hogy ugyan úgy vannak előnyei is meg hátrányai is annak, ha nem kontakt oktatáson veszünk részt. Sok tárgyból enyhültek a teljesítési feltételek, nem voltak annyira nehezek a vizsgák vagy nem kértek annyit számon. Ugyanakkor közel sem tudtam annyira a tanulásra koncentrálni otthonról, amikor ott volt sok zavaró tényező körülöttem. Ez meglátszott utólag a jegyeimen is, körülbelül egy jeggyel csökkent az átlagom. Úgy gondolom ez nagy előnye a kontakt oktatásnak, hogyha ráveszi magát az ember, és bejár az órákra, akkor, ha már ott van, valami mégis ragad rá. Így, otthonról nem figyeltem annyira mindenre, nem tudott annyira lekötni a tanár, képernyőn keresztül. Továbbá nagyon nehéz volt számontartani, hogy miből, mi és hogy változott a követelményeket tekintve. Volt olyan pillanat, amikor azt éreztem, hogy nagyon el vagyok veszve ebben az online tanulásban.

A karantén feloldása után megpróbáltuk bepótolni a kimaradt időt, elmentünk az ELTE füvészkertbe, voltunk Normafán túrázni, meglátogattuk Visegrád várát, voltunk Tihanyban levendula mezőn és Balatonfüreden. Legvégül pedig elmentünk egy napra a budapesti Aquaworldbe.

A vizsgákon úgy gondolom, még így is az általam vártnál jobban teljesítettem. Két vizsgám volt, amit kétszer próbáltam meg, és csak másodszor sikerült (azért itt megjegyezném zárójelben, hogy az ELTE-n nem teljesen úgy van, mint otthon, általában 3x lehet vizsgázni egy tárgyból). A távoktatás miatt azt gondoltam, alig fognak sikerülni a vizsgáim, nagyon nehéz volt egyben tartani az egészet, és mindenre figyelni.

Összegzésként azt tudom mondani, hogy még így is, hogy a mobilitás kb. felét a pesti lakásban töltöttük, jól telt és nagyon tetszett kint tanulni Budapesten, az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen. Mindenkinek, aki ezt olvassa, csak ajánlani tudom, hogy ha van lehetősége, pályázza meg és próbálja ki, milyen egy félévet vagy egy évet egy más egyetemen tanulni, távol az otthonától.

2020.10.06.