Tar Sándor

Tar Sándor vagyok, harmadéves mechatronika szakos hallgató. Nemrég jöttem haza Németországból, ahol egy felejthetetlen fél évet töltöttem el. Úgy gondolom, hogy a legnagyobb életemet és személyemet formáló események közül ez az egyik, amit megemlítenék. 

Kezdeném is az elején, hogy mikor jutott eszembe külföldön erasmusozni. Két fő ösztönző dolog vett rá arra, hogy belevágjak egy ilyen kalandba. Az egyik: körülbelül egy évvel azelőtt amikor megkezdődött volna a mobilitásom, tanulgattam a német szavakat és a nyelvtant, azzal a szándékkal, hogy majd egyszer biztosan hasznát fogom venni hosszú és sikeres karrierem során. Ekkor jutott eszembe, hogy miért is ne tanulnám mindezt Németországban, hiszen milliószor gyorsabban és könnyebben menne a német elsajátítása, ha egy ilyen közegben csinálnám mindezt. A másik ösztönző faktor az volt, hogy ekkora már tudatosult bennem, hogy az egyik leghatékonyabb dolog amivel személyiség fejlődést lehet elérni, az az hogy belevágunk ismeretlenekbe. Olyan ismeretlenekbe, ami kihívást és kockázatot jelent számunkra. Minél nagyobbak ezen tényezők aránya annál inkább lesz sikeres és jelentős személyiségünk fejlődése. Tudtam azt, hogy egy Erasmus Németországban tökéletesen megfelel ezen elvárásoknak és belevágtam ebbe a kalandba, kihívásba. 

A tanárokkal való egyeztetés és a papírok intézése után, megkaptuk a visszajelzést, hogy nagyon szívesen fogadnak bennünket. Nagy volt az öröm, tudva hogy röpke idő eltelte után már cseppenünk is bele a nagy életbe. Külön megemlítésre méltó, hogy a kinti gépészmérnöki kar nagyon jó szervezéssel fogadja az erasmusos diákokat. Minden diákhoz volt elrendelve egy/kettő mentor, akik segítettek nekünk megtalálni a szállásunkat, bemutatni az egyetemet (hatalmas egyébként), a környezetet (üzletek, bárok, konditermek). Én szerencsésnek érzem magam mert két nagyon jó fej mentort kaptam, akik még a félév folyamán sokat segítettek nekem. Egyébként az összes németországi egyetemen van külön szervezet, akik csak az erasmusosokkal, nemzetközi diákokkal foglalkoznak. Ez is nagyon jó, mert szerveztek nekünk egy csomó programot: kirándulásokat, játékokat, bulikat stb stb. Amint megfigyeltem nagyon fontos a németországi egyetemeknek a külföldről érkező diákok, ezért mindenhonnan nagyon szívesen fogadják is őket. Indokomat később olvashatod. 

Minden félévben felajánlja az egyetem a külföldről érkező diákok számára egy ingyenes intenzív nyelvkurzust, ami minden szemeszter első havában van, ajánlom mindenkinek a részvételt aki szándékozik kimenni: nagyon lelkes, jó fej tanárok vannak. Egy hónap alatt annyit tanultam németül, vagy még többet, mint középsuliban heti kér óra alatt, plusz 7 kredit a sikeres vizsgázás után. Én választottam, megérte. Az egy hónapos nyelvkurzus után lehetett választani többféle németóra között is. Ezen németórák már egész félévben tartottak. Én választottam, sokat nem értem el vele(ez személyes vélemény, lehet, hogy neked aranyat fog érni), de valahol biztosan ez is hasznomra válik.

Az egy hónapos nyelvkurzus után következett a tanítás (szeptember – nyelvkurzus, októbertől tanítás). Mivel, hogy ez egy óriási egyetem, kaptam majdnem minden tantárgyamnak megfelelő tantárgyat. Az oktatás német és angol nyelven történik. Úgy figyeltem meg, hogy a tanárok akik tartják az előadásokat, ők a főnökök, velük kapcsolatba nem kerültünk, vagy csak nagyon keveset, és a munkát (projektek ellenőrzése, felmérők javítása stb.) akik végzik azok a mérnök hallgatók. Ők egytől egyig nagyon rendesek voltak, sokat segítettek. Nekik köszönhetem, hogy az a pár vizsga amire mentem sikerült. Az is lehetséges volt, hogy mivel a német nyelv szintem nagyon alacsony volt ahhoz, hogy kövessem az előadásokat kérhettem a mesteris fiút, hogy tartson plusz órát angolul. Nagyon rendesek voltak ezért is, mert német nyelvű vizsgatétel volt, és amit nem értettem jött és lefordította angolra. Eredmény: sikeres vizsga :D. Még nagyon sok dolog miatt tudnám részletezni, hogy miért voltak rendesek, de száz szónak is egy a vége.

Betekintést nyerhettünk az előadások kinézetébe, a lecke megértésének könnyítésére szolgáló anyagokba. Azt kell mondanom, hogy lenne amit tanuljunk ezen a téren. Az általam megfigyelt dolgok nagy része nem kerülne anyagiakba, hogy megteremtődjenek a Sapin is. Például az előadásokat kísérő diákat sokkal inkább figyelem megragadóbbnak találtam. Továbbá az összes tantárgyhoz van pdf a moodle-n, vagy esetleg fel van véve az óra, ami a vizsgákra való készülés alkalmával nagyon hasznos tud lenni. Volt ott az egyetemen rengeteg más segédeszköz is, például trabant sebváltó, motrok, reduktorok stb. stb.. 

A kintlétem alatt a dortmundi egyetem bentlakásában laktam. Többnyire nagyon vagány bentlakások vannak, egy kis szerencsével simán bekerülhetsz egy ilyenbe. Az áruk általában 300-350 euróig terjednek. 520 eurót kaptam havonta a programtól, ami nem volt elég a megélhetéshez, kb 700 euró kell havonta.  Novemberben aztán sikerült állást kapjak. Életem eddig legjobb keresete és legrebutabb munkája volt, de heti 2x7,5 óra munkáért havi 500 euró plusz megérte. Tehát szerintem ez az Erasmus tökéletes lehetőség a tanulás melletti pénzkeresésre is. 

A társaság akik között voltam szintén erasmusos diákokból állt. Nagyon jó kapcsolatokat sikerült kialakítanom párukkal, biztosan fogok még velük találkozni. Továbbá nagyon jó betekintést nyerhettem milyen jellemvonásokkal rendelkeznek más nemzet emberei. Nagyon jó benyomás alakult ki bennem a spanyolokról, olaszokról. Mind elképesztően barátságosak voltak.

A téli hónapok és március a vizsgázásról szólt. Nagyon könnyű volt a tantárgyfelvétel, szóltunk a koordinátorunknak és ő intézett mindent. Ők is nagyon kedvesek és rendesek voltak. A vizsgákra való készülés egyáltalán nem volt könnyű. Életemben ennyit nem használtam fordítót. De a sok tanulásnak köszönhetően sikeresen le tudtam rakni pár tantárgyat és sikeresnek könyveltem el a félévet. 

Németországban az egyetemek többsége ingyenes. Csak egy úgynevezett semester ticket-t kellett venni az év elején (igaz ez 300 euró volt), de cserébe bármivel utazhattunk a tartományban. Személyes kedvenc dolog amit megemlítenék az a H-Bahn, egy vasút a levegőben, amivel lehetett utazni az egyetem területén belül. Az egyetem az nagyon profin felszerelt, és csodálkoztam is, hogy hogy van minderre pénze. Aztán összefutottam egy félig magyar, és félig egyiptomi mérnökis fiúval, aki megválaszolta pár kérdésem. Ezekután rájöttem, hogy kint az egyetem egy teljesen más rendszer mint amit itthon is megszokhattunk: a rengeteg mérnökis diák aki kutat és projekteket alkot az egyetemnek dolgozik, az egyetem pedig eladja ezen fejlesztéseket. Mivel a társadalom Németországban öregedő jellegű, és fontos számukra, hogy fenntartsák ezt a rendszert nagyon szívesen fogadnak külföldről érkező diákokat. Éppen ezért ha szeretnél menni Erasmusozni, akkor nagy valószínűleg mehetsz is. 

A legfontosabb konklúziók amiket levontam a kint létem alatt

Bár nagyon vagány volt ez a félév Németországban, hagyott visszataszító benyomást magáról. Mivel rengetegen költöznek oda, mindannyiunkban felmerült a kérdés, hogy laknánk-e ott. Erre egyértelműen válaszolta mindenki hogy nem. Nekem a legnyomósabb indok maga a társadalom: rengeteg bevándorló, keveredés meg összevisszaság jellemezte azt. Még azt gondoltam mielőtt még kimentem volna, hogy igen, egy komoly pedáns társadalomban cseppenek bele. De ez egyértelműen megcáfolódott. 

A másik észrevételem, aminek nagyon örvendek, hogy leszűrődött bennem, és amit a legfontosabbnak is tartok az az, hogy mindig is volt bennem egy alacsonyabb rendű érzés, hogy nincs a székelyekben meg az a potenciál ami a sikerességet, az előrehaladást biztosítja, mint ami a németekben megvan. Egy kis idő elteltével rájöttem aztán, hogy ez egyáltalán nem igaz. Amikor láttam, hogy bőségesen elég az az alap amit a Sapientian kaptam arra, hogy felvegyem a versenyt a kinti anyaggal. Meg informálódva más forrásokból is, hogy mennyi csodabogár szülöttje volt/van nemzetünknek abszolút megcáfolta a kezdeti elképzelésemet. Mindezt azért jegyeztem meg, hogyha valakiben esetleg még hasonlatos gondolatok lennének, mint bennem amilyenek voltak, akkor vesse el azokat, és ne gondolja azt, hogy a hátrányban volna, vagy a külföldre való letelepedés lenne szükséges az előretörésre. 

Ez a hat hónap amit kint töltöttem el eleget tett az elvárásaimnak, sőt... Találkoztam bőven nehézséggel is, ami formálta is rendesen személyemet. Tehát eredeti célom is beteljesült. Rengeteg barátot, tudást, tapasztalatot szereztem Európáról, a nyugat országi emberekről. Egyértelműen kijelenthetem, hogy tényleg ez a kint eltöltött hat hónap volt életem legnagyobb élménye, kalandja, kincse.

Még vagy két, három oldallal többet kellett volna írnom, hogy tényleg egy részletes beszámoló legyen. Ha valamilyen kérdésed van, csak írj :).

2020.04.08.