Aszalos Szilvia-Erzsébet

A nevem Aszalos Szilvia-Erzsébet, IV. éves kertészmérnöki hallgató vagyok a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karán. Végzős lévén, engem az államvizsga kutatásom elvégzése bíztatott arra, hogy részt vegyek Erasmus+ mobilitási programban, mivel kaukázusi invazív gyomokból növényi vírusok kimutatása új generációs RNS technológiával a témám, melyhez a kísérletet a Gödöllőn található Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban lehet sikeresen véghez vinni. Nem mellesleg, alapszakon ez volt az utolsó lehetőségem, hogy tanulmányi mobilitásra menjek egy fél évet, hát éltem vele és 2021 márciusában a még tomboló világjárvány ellenére jelentkeztem a programba.

Az elején akadt némi papír munka, amit szinte észre sem vettem, annyira beleéltem magam a kutatás izgalmába. Gyorsan eltelt a nyár, mire szeptemberben végre elkezdhettem a mobilitásomat. Az oktatás kezdete után 2 héttel utaztam csak ki, mivel közben az itthoni egyetemen összejött a tanulmányi kirándulás Görögországba (amire már régen befizettem csak a Covid miatt elhalasztották), de nem volt ebből gond, mivel időben egyeztettem a kinti Erasmus koordinátorral és a tanárokkal. A szállásom Gödöllőn volt a MATE kollégium egyik 8x1 ágyas apartmanjában, ahol nagyon kedves lakótársaim voltak, sokat segítettek nekem. Az egyikük biotechnológus mesteri szakon végzett idén és éppen a Covid vakcinákat kutatta, így sok érdekes információt tudtam meg tőle. Nagyon megszerettem a várost, legfőképpen a Királyi Kastély miatt, amelyben névadóm (Sissi- Ausztria császárnéja) egykor élt. Számos alkalommal ellátogattam ide kikapcsolódni, lehetőségem volt korabeli ruhákba öltözni és ezt meg is örökítették, valóra váltva ezzel gyermekkori álmomat. A Királyi Kert gyönyörű, számos különleges növényfajjal ismerkedtem meg ott, többek között azzal a több 100 éves Amerikai mamutfenyővel, amelynek állítólag Sissi rendszerint elpanaszolta a bánatát. Továbbá egy csodás parkon kellett nap mint nap átsétálnom, ahhoz hogy a központba jussak. Innen sok érdekes fenyőtobozt gyűjtöttem, amelyeket az itthoni virágkötészeti tantárgyból készítendő adventi koszorú projektnél felhasználtam. Ehhez a közeli erdőből egy kellemes délutáni séta során szedtem Molyhos tölgy illetve néhány fenyő fajta hajtást is, így természetes alapanyagokból dolgozhattam. Tudni érdemes rólam, hogy az elmúlt 3 évben egyetem mellett virágkötőként dolgoztam, így hiányzott már az alkotás öröme.

Az egyetem, ahol tanultam, Budapesten a Villányi úton található, ide heti 3 alkalommal tömegközlekedéssel jutottam el (S80 személyi vonat a Keleti Pályaudvarig, M4 metró a Móricz Zsigmond körtérig, majd gyalog). A Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem (MATE, korábban SZIE- Szent István Egyetem) a XI. kerületben egy lenyűgöző Arborétumban található, melynek alapos megfigyelése segített a dendrológia herbárium elkészítésében és a vizsgára való felkészülésben. Voltak másod- és harmadéves kertész, illetve harmadéves élelmiszermérnökis tárgyaim egyaránt, mivel az itthoni tanterv nagyon eltér a kintitől. Ezen a téren talán nem volt szerencsém, mivel néhány tárgy most kivételesen nem indult, ezért módosítani kellett az LA-mat, illetve itthon is kellett teljesíteni néhány tárgyat. De kicsit sem bánom, mivel így sokkal több információhoz jutottam ebben a félévben itthoni társaimhoz képest. Külön izgalmas volt a borászat, amit angolul tanultam, ezáltal fejleszthettem idegen nyelvtudásomat. Nagyon tetszett a gyümöcsfaj- és fajtaismeret tárgy oktatásának gyakorlatiassága, mivel készíteni kellett egy fajtatársítási tervet, illetve Soroksáron a tangazdaságban is tevékenykedtünk. Segítettünk az alma betakarításában, aminek köszönhetően megismerkedtem mesteris hallgatókkal is, az egyikükkel azóta cseréltünk paradicsom és paprika magokat az otthoni kertészetből. Aznap megtapasztalhattam, hogy mi erdélyiek sokkal serényebbek vagyunk, ameddig én megszedtem 3 vedret, addig mások alig egyet, de a végén mindenkinek jutott egy kis „hála” almalé, ami igazán ízletes volt. Ökológiai gazdálkodás tárgyból pedig elmentünk Szigetmonostorra egy BioFarmra és besegítettünk a gyalogbab szedésben a zuhogó esőben. Meglepő volt számomra, hogy a budapesti fiatalságnak el kellett magyarázni ennek is a folyamatát. Nekem aznap viszont hatalmas élmény volt, hogy egy komppal utaztam át a Dunán gyalogosan, míg mellettem autókat szállítottak. Általánosan minden kinti tanáromról elmondhatom, hogy szakmailag felkészültek, jó pedagógusok, illetve külön értékeltem, hogy miután első órán jeleztem, honnan jöttem, igyekeztek a leadott anyagban kitérni erdélyi adatokra, vonatkozásra is.

A mobilitás során volt időm megtapasztalni az önálló élet ízét. Imádok főzni, itt volt alkalmam számos új receptet kipróbálni vagy éppen kreálni. Végre akadt időm egyetem mellett olvasni is, különösen a vonaton nyújtott kikapcsolódást a Büszkeség és balítélet Jane Austin tollából, illetve szesszióban a Titkos virágok kertje Cristina Cabonitól. Nem utolsó sorban kirándultam is sokat: Hősök tere, Gellért-hegy, Állatkert, Magyar Nemzeti Múzeum, Hunyadi kastély, Szt. Gellért Gyógyfürdő és Uszoda, Margit- sziget (itt láttam életem első fénykertjét, illetve a Bodor Péter zenélő kútjának mását), Zoo Café (itt fogtam életemben először kígyót), Budai Vár, Óriáskerék, számos bevásárlóközpontban Libri (Frei kávézóban jó móka olvasni, meg sem kell vásárolni a könyvet), Tropicarium, Sopronban a Ciklámen tanösvény (rengeteg szelíd gesztenyét szedtünk és ettünk a párommal, aki velem utazott ki és kint keresett munkát, hogy támogasson) és persze sok izgalmas szórakozó hely, különleges étterem is látogatásra került néha.

A vírushelyzet a szociális életben nem mutatkozott meg mobilitásom során, viszont a kutatásom a NAIK kapacitás hiánya miatt nem valósult meg. Én azonban hiszem, hogy minden okkal történik. Sokat tanultam úgy szakmailag, mint emberileg ez a félév során. A sors iróniája, hogy csupán utolsó héten derült ki, hogy volt még Gödöllőn Erdélyből lány, csak más szakon, kintlakásban élt és elkerültük egymást. De azóta sikerült megismerkednünk. Illetve Gödöllőn sok új barátot szereztem a Zöld Egylet egyik tevékenységének hála, ahol újraszalvétákat varrtunk, majd Karácsony előtt adományoztunk szegény gyerekeknek.

Mindenkit arra biztatok, hogy egyszer próbálja ki, milyen a mobilitás! Lehet, hogy adódnak nehézségek, de a megoldásuk során fejlődünk és a végén csak a szép emlékekkel maradunk.