Buda Imola

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem hallgatója vagyok informatika szakon. Elsőéves voltam, amikor értesítettek arról, hogy nekem is lehetőségem nyílik más országban tanulni Erasmus+ program keretén belül. Mindenképp szerettem volna kihasználni ezt a lehetőséget, mert érdekelt az, hogy milyen lehet más egyetemeken a tanítás, főként az, hogy milyen lehet egy másik országban. Magyarországot választottam ki célpontnak, azon belül Budapestet. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre esett a végső választásom, ahol a saját szakomnak megfelelő szakra, programtervező informatikus szakra jelentkeztem két szaktársammal együtt.

Nagyon boldogan érintett minket, amikor megtudtuk, hogy mindhárman bejutottunk. Vártam és egyben féltem attól a naptól, amikor bepakolok és elindulok Budapestre, egy számomra majdnem teljesen ismeretlen városba, ahol egy másik egyetemen tanulhatok. Sokat tervezgettem, mit hogy fogok majd csinálni, izgatott voltam.

Az egyik szaktársam, aki szintén jelentkezett, egyben a barátom is volt, vele próbáltunk egy lakást találni, ahol lakhatunk a mobilitás alatt. Hosszas keresgélés után találtunk egy garzont, amit nagyon megszerettünk a hónapok alatt, és eljövetelkor már fájó, de mégis hálás szívvel hagytunk ott. A lakás egy ház egyik része volt, ennek megtalálásában a barátom egyik ismerőse segített nekünk. A 2. kerületben helyezkedett el a lakás, ami egy nagyon csendes, es szép hely volt, viszont nagyon messze volt a belvárostól, s egyben az egyetemtől is. Többnyire villamossal és metróval közlekedtünk, ha éjjel kellett utaznunk, akkor pedig metró- és villamospótló buszokkal.

Budapest budai részét jobban kedveltem, mint Pestet, mert sokkal csendesebb és nyugodtabb hely, viszont drágábbak a lakások, az élelem és a szórakozás is. A pesti részen nagyobb a nyüzsgés, sokkal több ember van az utcákon, de általánosan Budapesten nagyon sokan laknak és sok külföldi is megfordul, ennek értelmében lehetőség van arra is, hogy külföldi emberekkel ismerkedjünk és barátkozzunk.

Az ELTE-n abban a félévben az oktatás hibrid formában működött, ez azt jelentette, hogy a diákok egyik fele bejárhat a páratlan heteken és a párosokon online tanul, a másik fele pedig fordítva, így mindig maximum a diákok fele vett részt személyesen az órákon. Tehát soha nem volt kötelező bemenni az egyetemre, viszont az online héten semmiképp nem mehettünk be, a járványra vonatkozó szabályzat miatt. Az egyetem kb. 75 percre található a lakástól, amiben laktunk, ezt nagyrészt villamossal tettük meg, illetve kb. 15 percet gyalogoltunk a villamosmegállóig és a végső megállónktól az egyetemig összesen. Pár hét után lehetőségünk volt szavazni, hogy szeretnénk-e jelenlétiben részt venni az órákon vagy az online lehetőséget választjuk. Ha a nagy többség az online lehetőségre szavazott, akkor nem volt lehetőség személyesen bejárni az órákra, így a mobilitás második felében már csak online jelentkeztünk be az órákra, de így is nagyon tetszett nekem.

Más módszereket használtak a tanárok a tanításra, és más volt egy kicsit az anyag is, mint itthon. Mivel az itthoni egyetemen 60 hallgató lehet egyszerre egy évfolyamban a szakomon, az ELTE-n pedig 600, ebből adódóan érezhető volt a különbség abból a szempontból, hogy a tanárok hogy viszonyulnak a hallgatókhoz. Itthon sokkal családiasabb a közeg, a tanárok ismerik a diákokat és barátságosabbak kicsit, közelebbi viszonyt tudnak kialakítani velünk a létszám miatt, Budapesten viszont nem volt annyira erre lehetőség, ott egy kicsit hidegebbek és távolságtartóbbak a tanárok, de teljesen kedvesek és igazságosak voltak ott is. Nem gondolom, hogy feltétlen nehezebb volt az anyag a kinti egyetemen, én úgy érzem, hogy nagyjából ugyanannyit kellett tanulnom ott is, mint itthon.

A tantárgyakat a kinti egyetemen aszerint próbáltam felvenni, hogy itthon mik voltak a félévre vonatkozóan kötelezőek. Sajnos, egy tantárgyat nem sikerült felvenni, viszont három másikat felvettem előre, aminek nagyon örülök, mert így másodév második félévében nem kell újra teljesítenem azokat a tárgyakat. Összesen 8 tantárgyat vettem fel, ebből volt egy nagy kedvencem, amit egy nagyon jó előadótanár és gyakorlatvezető tartott.

Sok lehetőség volt szórakozásra is, moziba jártunk, úszni, buliztunk és az ott megismert barátokkal ültünk össze néha társasjátékozni vagy együtt ebédelni. Úgy érzem, életre szóló barátságokat alakítottunk ott ki.

Összességében, nagyon örülök, hogy kihasználtam ezt a lehetőséget, jól éreztem magam a mobilitás során. Az támogatásból, amit kaptunk, fenn tudtam tartani magam, aminek szintén örülök, mert megtanulhattam menedzselni a pénzügyi életem, ezen kívül sokat tanulhattam az élet minden terén és rengeteg számomra kedves emléket gyűjtöttem, és hálás vagyok azoknak, akik ezt lehetővé tették.