Balázs Tamás-Béla

Az Erasmus tanulmányi mobilitás keretén belül lehetőségem volt egy fél évet Budapesten, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanulni. Régóta akartam volna kimenni egy Erasmus mobilitásra, mivel sok ismerőstől halottam sok jót erről a programról.

A kiutazás előtt volt egy-két nehézség, mint például a tantárgykeresés, tárgy egyeztetés, illetve hasonló ilyen papírmunka. Szállást szerencsere könnyen sikerült találnom, mivel egy ismerős ajánlotta a kollégiumot, ahol lakhatam a periódusom alatt, illetve sok új ismerősre is találtam, egyaránt régi ismerőssel is találkoztam ott levő periódusom alatt.

Sajnálatos módon nem kaptam helyet az egyetem bentlakásában, de ettől függetlenül még nem volt gondom azzal, hogy időben érkezzek az egyetemre, mivel egy elég jó ponton laktam az egyetemhez kepést ás könnyen meg tudtam azt közelíteni kevés időn belül. A leggyorsabb idő, ami alatt beértem az, ha 7:50-kor keltem és 8:15 órára mar bent voltam a teremben. Igaz az első jó par hét volt nehéz így egyetem szempontjából, illetve az órák megtalálásából, mivel vagy rossz szárnyban voltam, vagy rossz emeleten, illetve hibás teremben. Az idő múlásával szerencsere sikerült ezeket a hibákat korrigálni és az órarend nélkül is már sikerült szaladjak egyik teremből a másikba. Egyik hátulütője az volt az ottani rendszernek, hogy jó pár órám ütközött egymással, de mivel a tanárok jófejek voltak és azt nézték, hogy érdekelt a tárgy, elnézték, hogy nem vagyok jelen minden órán.

Az első napjaim az egyetemen igazából nem is tanulással történtek, hanem az egyetemnek az ESN szervezete egy hetes „orientation week”-et tartott nekünk az alig 350 Erasmus hallgatónak, aki jellenleg ott volt a BME-n. Ezek a programok tartalmaztak egy csomó ismerkedő játékot, városnézést, illetve egy érdekes InterDinner nevezetű találkozót, ahol mindenki a saját kultúrájából hozott ételt, italt, amit a többi hallgatóval megtudott osztani. A szervezetnek nem csak ez volt az egyetlen eseménye a szemeszter alatt, hanem minden hétre legalább három eseményt szerveztek, egyik legjobb esemény a MovingDinner, ami az első hét InterDinnerjenek a mozgósabb változata. Itt az volt a lényeg, hogy csapatokba szerveződtünk és mindegyik csapat egy bizonyos ételt kellett csináljon (előétel, vacsora, desszert), ezeket nagyjából a csapat hazájának a specialitása szokott lenni.

A vizsga időszakot az egyetemen egy kész eseménynek lehetett mondani, mivel a vizsga időpontokért szinte harcolni kellet, hogy legyen egy hely. Mivel egy tantárgynál elég sokan voltunk, ezért annyira sok helyet nem hirdettek meg a vizsgákra, és ha valaki nem volt elég gyors, már az első fél órában a vizsgahelyek beteltek. De szerencsére voltak olyan esetek, hogy épp vizsga előtt szabadultak fel helyek, és így lehetett menni még egy plusz dátumra is. A vizsgák, mint úgy az órák többségé nagyon elméleti, magolós ízű, sok ilyen igaz-hamis kérdéssel, ami mondhatni az anyag teljes betanulását igényelte es nem arra fokuszált, hogy a diák megértse és inkább gyakorlatba ültetve oldja meg az. Illetve voltak olyan kivételes órák, ahol a tanárok gyakorlatra fektettek hangsúlyt. Vagy hogy volt házi feladat, ami igazából egy projekt, amelyen egy fél éven keresztül dolgoztunk majd félév végén prezentáltuk. A szemeszter alatt inkább az évközi munkák voltak nehezebbek, mint például a ZH-k, kisZH-k, illetve az év végi projektek elkészítése és konzultációkra való készülődése sok időt es tanulást vett fel félévben és ezek voltak a feltételek az aláírás megszerzéséhez, egy dolog, amit furcsának tartottam az otthonhoz képest.

A félév alatt sok jó tapasztalattal bővültem, főleg azzal, hogy megismertem Budapest Pubjait a minden szerdán tartott Pub Evening által, illetve sok emlékezetes és emlékezet nélküli eseménnyel bővültem. A másik ilyen érdekes kocsmai esemény az a Pub crawl volt, ami abból állt, hogy egy este alatt egy jó pár kocsmán át járkáltunk, illetve temérdek csapatjátékot játszottunk. Az ilyen játékoknak vicces volt, hogy a csapatba, ahol voltam volt meg egy lány, aki eredetileg ugyanonnan származik, mint én és így volt egy kis esélyünk pár játéknál, hogy magyarul tudtunk kommunikálni a bekötött szemmel való pohárba dobásnál.

Ezeknek a programoknak hála sok más kultúrájú emberrel ismerkedtem meg, barátkoztam meg, illetve a kollégiumba, ahol voltam egy csomó új barátra leltem, akikkel sok felejthetetlen eseményt gyűjtöttünk össze. Kezdve a random éjszaka kozepen menjünk fel a Gellert hegyre, vagy a Halasz bástyájába való borozás éjszaka. Másik felejtetlen esemény mikor reggel 8-kor mikor más normális ember kell mi meg akkor terünk haza a varosból, mint aki ügyesen elvégezte a dolgát.

Összességben elég jó élmeny volt a kollégiumba, ahol voltam, először kicsit szkeptikusan néztem, hogy katolikus kollégium és, hogy szinte semmi élet nem lesz ott, de elég kellemes csalódás ért engem elsőre. A társaság nagyon befogadó volt es az első hét alatt összebarátkoztam mindenkivel, illetve elég sok bulikat is szerveztünk a félév alatt, ami a szomszédoknak néha nem annyira tesztet.

Az elején kicsit lehet furcsa volt ez az új környezett, de idővel megszoktam azt es egyáltalán nem bánom, hogy ezt választottam magamnak. Esélyt kaptam arra, hogy egy új helyet megismerjek, csomó új emberrel találkozzak es azon emberek kultúráját megismerjem. Meg sok embernek fogom ajánlani ezt a programot es lehetőleg meg jövőben tudok menni ilyen programokra, például meg nyáron egy szakmai gyakorlatot kipróbálni, hogy bővítsem az élmény listám sok jó dologgal a nyár alatt, ha mar úgyis ott lesznek az otthoni barátokkal együtt gyűjthetünk jó sok közös emléket es kepéket. Örültem, hogy Erasmus hallgató lehettem, remélem jövőben is lehetek az.