Molnár Krisztián

A nevem Molnár Krisztián és a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karán vagyok másodéves, informatika szakos hallgató. Még a Sapientiára való jelentkezés előtt azt terveztem, hogy külföldre megyek elvégezni a mesterit, és a budapesti Eötvös Lóránd tűnt a megfelelő választásnak. Azért jelentkeztem az Erasmus+ programra, hogy megtapasztalhassam, milyen Budapesten élni, és hogy milyen az ELTE Informatika Kara.

A koronavírus még a jelentkezéskor is javában dúlt, de az volt az elképzelésem, hogy a nyár végére legalább Magyarországon lejár. E helyett elkezdett Pesten is terjedni és újra fellángolni a járvány. A BKK (budapesti tömegközlekedési szolgáltató) időben intézkedett, és sikeresen késleltette a járvány további terjedését, viszont ami egy hibrid oktatásban töltött félévnek indult, teljesen online oktatássá alakult. A félév során csak néhány hétig jártam az egyetemre fizikailag, aminek én igencsak örültem, mivel így ugyanabban az időben levő órákat is felvehettem és teljesíteni tudtam.

Egyrészt mert nincsenek Pesten barátaim, másrészt talán a járványhelyzet miatt, nem tapasztaltam meg sokszor a pesti éjszakai egyetemista élet legjavát, viszont amikor sikerült, az mindenképp megérte. Mindennemű lehetőségből többet talál ott az ember mint Marosvásárhelyen és Kolozsváron együttvéve. Például egy jellegzetesen bulis környéken minden párhuzamos utcában megismertem egy-egy szórakozóhelyet, kávézót meg kocsmát.

Az ELTE, Pesthez hasonlóan, óriási, rengeteg kar, azokon belül számtalan szakképzés van. Ha valaki azon gondolkodik, hogy az ELTE-re menne Erasmusozni, akkor van egy tanácsom számára. Tantárgyfelvételkor nem vettem észre, és később nem volt releváns, de mint megtudtam, más szakról is fel lehet venni tantárgyakat, nem csak a saját szakodról. Ezt jó lett volna előre tudni, mert biztosan találtam volna érdekes tantárgyakat pl. a matek karon.

Egyébként az ELTE egy érdekes egyetem. Nem lehet ugyanazt a kis otthonos hangulatot megtalálni benne, mint a mi apró egyetemünkön. Mivel a szakképzések különböznek a kötelező tantárgyaikat tekintve, és mivel emiatt tantárgyanként minden félév elején csoportokra osztják a hallgatókat, minden előadáson és szemináriumon van lehetőség új emberekkel találkozni. Ez egyeseknek lehet egész kellemes, nekem viszont nem volt az, hiszen, senkivel sem sikerült összebarátkoznom. Azt kell mondanom, hogy az ELTE-n mind a diákokat, mind a tanárokat elég sznoboknak ismertem meg. A félév legelső óráján a tanár egy sztereotipikus magyar büszkeséggel kijelentette, hogy az ELTE Magyarországon a legjobb egyetem, és hogy a hallgatók büszkék kéne legyenek már azért is, hogy volt szerencséjük részt venni azon az órán. Ez a mindennapokban is észrevehető volt a hallgatók hozzáállásában.

Ennek ellenére nem tagadhatom, az ELTE-n rengeteg a lehetőség. Külföldi mobilitásos diákként nem volt lehetőségem belekóstolni, viszont aki ott tanul, az jelentkezhet tanársegédnek, akár gyakorlatvezetői posztra is. Ez lényegében annyit jelent, hogy az ELTE-n bevett szokás, hogy hallgatók tartják a gyakorlatokat olyan tárgyakból, amelyeket pár éve elvégeztek. Továbbá, rengeteg a sportlehetőség is, az ELTE sport kara hallgatóknak olcsó, esetenként pedig ingyenes  sporttevékenységeket szervez. Ez alatt lehet gondolni focitól kajakig bármire. Hallottam boxedzésről, sakkórákról is.; Én kajakozni voltam, viszont azt ugye csak addig lehetett szabadtéren végezni, amíg le nem hűlt az idő, és mint kiderült, a beltéri kajak egyszerűen edzőtermi edzést jelent, szóval többször nem mentem el.

Az oktatást összevetve az ittenivel azt tudom mondani, hogy az ELTE-n sokkal mélyebben vesznek át egy-egy témát, azaz (az informatika karon legalábbis) sokkal több az elmélet. Ennek persze van előnye, hiszen akinek nehezebben megy az info, annak van lehetősége az algoritmusokkal megbarátkozni, még mielőtt a fejére zúdítanák a programozónyelveket is, viszont mivel ezek az elméletek tapasztalatom szerint minden esetben az ELTE™ saját tanárainak teóriái, gyakran nem felelnek meg a valóságnak. Ez viszont már csak az én véleményem.

Pozitívumként azt hoznám fel, hogy rengeteg lehetőség adódik kirándulásra, illetve várost nézni. A Gellért-hegy különösen kiépített és nagyon sok szép tájat lehet felfedezni rajta. Ajánlom a sétát a filozófusok kertjében. Normafára is mindenképp érdemes elmenni, hiszen az út nagy részében csak buszozni kell, onnan viszont a kilátó egy kellemes 30–40 perces séta egy gyönyörű és csendes erdei sétányon. Azt tudom tanácsolni, hogy úgy számoljátok a visszautat, hogy a buszok kb 21–21:30-ig járnak. Nem érdemes őket lekésni.

Amit szintén megéri megnézni, az a Citadella; a Szabadság-szoborhoz hasonlatos szobor, a Gellért-hegy csúcsán. Itt is egy 30–40 perces, csak nehezebb sétára kell számítani. Viszont könnyebben elérhető, hiszen a Dunától alig egy 15 perces séta után máris felfele vezet az út.

Összességében az ELTE egy teljesen más tapasztalat, mint itt tanulni. Mindenkit arra buzdítok, hogy tapasztalja meg személyesen az előnyeit és hátrányait. Annak ellenére, hogy az én ott töltött félévemben talán több volt a negatív élmény, megélni a külföldi életet sajátos, és mindenkinek ajánlom, aki fejlődni szeretne és részese lenne egy másik világnak.

U.I.: kerüljétek az utcai kaját.