Mátéfi-Takács Eszter

Az Erasmus+ egy különleges lehetőség és élmény volt számomra mindenféle szempontból. Most gondolj csak bele: mikor adódik olyan lehetőséged, hogy külföldön tanulhass és még fizetnek is érte? Már akkor, amikor beiratkoztam az egyetemre kommunikáció és közkapcsolatok szakra, tudtam, hogy ki szeretném próbálni az Erasmust és megragadom a lehetőséget, hogy külföldön tanulhassak.  De nemcsak tanulásra volt lehetőségem: a szabad időmben jártam a várost, barátokkal találkoztam, új embereket ismertem meg, kirándultam és volt időm bőven gondolkodni a jövőmről is.

Határozottan állíthatom, hogy az eddigi egyetemi féléveim közül ez volt az egyik legizgalmasabb. Az egyetemek közül az Eltére esett a választásom, mert a magyarországi egyetemek közül az egyik legerősebb, legszínvonalasabb felsőoktatási intézmény. A tanárok nagyon felkészültek, kedvesek és tisztelettel bánnak a diákokkal. Az egyetemi közösség is nagyon befogadó, sok új barátot szereztem és órák után gyakran szerveztünk közös programot a csoporttársaimmal. Az órák nagyon célratörőek és gyakorlatiasok voltak, ami pedig a legjobb, hogy olyan tantárgyakat vehettem fel, amik tényleg közel állnak az érdeklődésemhez. Nagyrészt médiával kapcsolatos tantárgyaim voltak, de tanultam beszédtechnikát, írott sajtó gyakorlatot és brand építést is. Sok érdekes feladatot kaptunk az órákon, ezek közül az egyik legemlékezetesebb, amikor februárban kitört az orosz-ukrán konfliktus, kiküldtek minket az utcára, hogy megkérdezzük az emberektől, hogy mennyire tájékozódnak az eseményekről és mi a véleményük a háború kitörésének okairól. Ez egy igazi riporter feladat volt, mivel telefonnal videóra is kellett vennünk a beszélgetéseket.

Az ELTE egy óriási egyetem, rengeteg karral, szakiránnyal és külföldi diákkal. Ez színessé teszi az egyetemet és ad egy nemzetközi hangulatot. A Bölcsészkaron, ahova én jártam jól felszerelt tantermek vannak, van egy hatalmas könyvtár, valamint egy olyan közösségi tér és kávézó, ahol a diákok órák után is szívesen eltöltik az idejüket. A rugalmas órarendnek köszönhetően jól be tudtam osztani az időmet, maradt időm tanulásra és szórakozásra is. Amikor februárban felköltöztem Budapestre, hamar hozzászoktam az új környezethez, nem éreztem magam elveszettnek, hanem élveztem a nagyvárosi nyüzsgést és azt, hogy sokféle új embert ismerhetek meg. De azért az is adott egy biztonságot, hogy már voltak barátaim a felköltözéskor és rokonaim is laknak ebben a nagyvárosban. Budapest mindig is közel állt hozzám, most pedig olyan részeire is ellátogathattam, ahol eddig sosem jártam. Sétáltam a Szabadság híd partján, a Margit szigeten, a Budai várban, a Kossuth Lajos téren és a Duna parton. Ellátogattam a Naplás tóhoz, kenuztam a Dunában, és körbe bicikliztem a Velencei tavat. Emellett volt lehetőségem kipróbálni egy vietnámi és egy török éttermet is, valamint számos olyan kávézót, amiről híres Budapest. Sok új ételt kipróbáltam és főzni is jobban megtanultam, hiszen az éttermek mellett azért igyekeztem saját recepteket is elkészíteni és ezen a területen is fejlődni. A pénzbeosztásban is szereztem tapasztalatot és hiszem, hogy a jövőben ez is hasznomra válik. Habár az ösztöndíj nem fedez minden költséget, ad egy biztos alapot a boldoguláshoz és mint tudjuk, aki a kevesebbet jól be tudja osztani, az a nagyobb pénzösszegekkel is bölcsen fog bánni.

Mivel eddig sosem laktam távol a családomtól ilyen hosszú időre, úgy érzem, hogy önállóbb és talpraesettebb lettem, megtanultam azt, hogy milyen, amikor magamról kell gondoskodnom, önállóan intéznem a dolgaimat és felelősséget vállalni magamért. A kollégium, ahol laktam modern és jól felszerelt volt, és ott is szereztem új barátokat. Habár egy kicsit messze laktam a belvárostól, nem bántam, mert a közösség nagyon jó volt. Az egyetem kb. fél órára volt a szállásomtól és minden nap tömegközlekedéssel mentem be a kampuszra. Amikor elkezdődött az egyetemi félév két hétig még online voltak megtartva az órák a Covid miatt, de fokozatosan minden korlátozást eltöröltek és márciustól már szabadon lehetett maszk nélkül járni az utcán. Az egyetemen is személyes jelenléttel folytatódott ezután végig az oktatás, ami nagyon felszabadító volt. Az egyetemi személyzet mindenben segített, a tantárgy felvételtől kezdve, a jegyek igazolásáig mindenben pontosan és megbízhatóan lehetett rájuk számítani. Emellett számíthattam az egyetemi mentor programra is, az egyetem biztosított minden Erasmusos diáknak egy mentort, aki minden felmerülő kérdésre és problémára megadta a választ, valamint segítette az egyetemi életbe való beilleszkedést.

A mentorommal nagyon jóban lettem és végig tartottuk a kapcsolatot a félév során. Az Erasmusos diákok közül is sokakkal összebarátkoztam, megismertem diákokat Hollandiából, Norvégiából, Oroszországból, Németországból, Franciaországból és Pakisztánból. Megtanultam értékelni még inkább a kulturális sokszínűséget és olyan emberekkel kapcsolatokat építeni, akik más kultúrából jönnek. A szabad időmben önkénteskedtem egy budapesti rádiónál, egy szakmai gyakorlat keretén belül pedig egy TV-hez is ellátogattam. Mindkét helyen nagyon jól éreztem magam, fejlődtem a szakmában és értékes kapcsolatokat építettem ki. Az évet nagyon jó tanulmányi átlaggal zártam, ezért úgy érzem, hogy ezen a területen is sikerült megállnom a helyem. Összességében véve nagyon hálás vagyok az Erasmus+ programért és azokért az emberekért, akik segítettek nekem, hogy megvalósíthassam ezt az álmomat. Még akkor is, ha rengeteg papír munkával járt, megéri a fáradságot!

Én mindenkinek ajánlom az Erasmus+ programot, legyetek bátrak és ne féljetek kilépni a komfort zónátokból, mert maradandó élményekkel, tudással és kapcsolatokkal lesztek gazdagabbak!