Madaras Lidia

A mobilitás előtt nagy izgalommal és várakozással tekintettem a külföldi tanulmányi programom elé. Számos előkészületre volt szükség, beleértve a papírmunkát, szállásfoglalást, és az utazási terv elkészítését. Reménykedtem, hogy a program során nemcsak szakmai tudásomat bővíthetem, hanem új kultúrákat és embereket ismerhetek meg. Időbe telt mindennek utána nézni és megirni a jelentkezésem, viszont rajongtam az örömtől, mikor megtudtam, hogy felvettek. Innen kezdődött viszont a nehezebb része a készületeknek: tantárgyak megfeleltetése, szállás keresése, bürokrácia.

Szerencsém volt, mivel a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemre jelentkeztem, és ott rengeteg tantárgy közül választhattam. Az itthoni tanárjaim pedig kedvesek és segítőkészek voltak, igy nem telt sok időbe elrendezni a tanterv kérdését. Minden tantárgyamnak találtam megfelelőt a fogadóegyetemen is, igy már a készülés legkockázatosabb része meg is volt. Szállással már nem volt ilyen gyors a folyamat, év végefele jelentkeztem az egyetem bentlakásába, viszont választ csak Februárban lehetett kapni. Figyelmeztettek viszont, hogy Erdélyieknek nem nagy az esélye bejutni, inkább a messzebbről ideutazó diákoknak tartják fennt a helyeket, hogy a vízumjaikkal tudjanak segiteni. Mikor megkaptam az elutasitó levelet tehát elkellett kezdenem kintlakás után kutatni. Ezen a területen a legtöbb sikerem Facebook oldalakkal volt, ahol az emberek kitették, ha volt üresedés a lakásukban. Végül két másik erdélyi egyetemistával találtam egy lakást a VIII. Kerületben, ahol egy külön szobám volt pont a város szivében. Minden közel volt, az egyetem 20 percre villamossal. Kellemes meglepetés volt Budapest tömegközlekedésének a modernitása. Sosem vártam villamosra vagy buszra több, mint 5 -10 percet, és pont Márciusban hoztak be egy új törvényt, amivel lecsökkentették 2000 forint alá a diákok havi bérletét. Ez minden járműre vonatkozott, sőt a Hungary Pass-szel még egész Magyarországon is lehetett vonatozni.

Az első hetem nagyrészt ismerkedésről szólt. Az ELB (Erasmus Life Budapest) szervezete rengeteg rendezvényt szervezett egész féléven keresztül a hozzám hasonló új diákoknak. Összerázó hét első napján pedig az egyetemen  is tartottak egy bemutatót a szakról, ahol megismerhettem a többi Erasmus-os tanulót, már csak mesterisek voltak Informatikából. Körbevittek a campus-on és kaphattam egy kostolót az ottani életből. Egész héten ismerkedő rendezvények és bulik voltak szervezve számunkra. Az ELB card kb. 3000 forint volt egy évre, és segitségével sok kedvezményben részesülhettem, például ingyen belépővel a Morrisons 2 klubba, ami bár nem a legjobb bulihely, minden hétfőn Erasmus éjjelt tartott, ahol csak 50 cent volt egy sör. Ezen a héten sikerült megismernem egy csomó diákok, akik mind különböző országokból jöttek, így egy nagyon diverz baráti körünk alakult ki, akikkel később egész a hazautazásom napjáig tartottam a kapcsolatot. Az ELTE-n gondolkozó diákoknak azt mondhatom, hogy ne féljenek, hogy sokkal nehezebb lesz, csak mert egy nagyobb egyetem, vagy nagyobb város, stb. Én eleinte tartottam, hogy nem fogok átmenni a tantárgyok feléből, viszont ez a félelem motivált, hogy mindig bejárjak órákra és tanuljak. Nem állítom azt sem, hogy könnyű lesz, feltétlenül sok munkával fog járni, de lehetőség van bármilyen tantárgyat felvenni, nem számít, ha nincs meg rá az előkövetelmény. Azt ajánlom, hogy olyan tantárgyakat is válassz a kötelezők mellett, amiket itthon nincs lehetőség felvenni, ha még befér az órarendedbe. Emelett pedig az órarendeted te állithatod össze. Hála a diákok nagy számának, több csoport közül is választhatsz, amelyik idő legjobban megfelel neked. Azt viszont megjegyezném, hogy a tanitási módszerek különböznek néhány dologban, például a legtöbb tantárgyból egész féléves munka van, nem a szesszióbeli jegy a döntő, hanem az év közben végzett gyakorlat, így tényleg sok effortra van szükség. Cserébe a szesszió szerintem sokkal könnyebb volt, nem volt sok anyag. Emelett az ELTE-n volt lehetőség (20 euró/félév) bármilyen sportkurzust felvenni. Én például karate-ra jelentkeztem. A szakkoordinátorom egész félévben segitőkész volt, bármivel fordulhattam hozzá. A legfontosabb dolog, hogy ne félj segitséget kérni senkitől, ha tanártól, ha a többi diáktól.

A mobilitásom minden volt amit elképzeltem, és még több. Nem is tudnám leírni, mennyire örülök, hogy minden aggodalom és nehézség ellenére eldöntöttem, hogy részt veszek. Azt ajánlom mindenkinek, hogy ne hallgasson a félelmeire, vagy mások figyelmeztetésére, mert sokkal könnyebb lesz, mint amit a fejedbe kigondoltál. Hajlamosak vagyunk túlozni, viszont a tanárok ott is megértőek, mindent megtesznek, hogy segítsenek, csak kérni kell. Számos szervezet van alapítva azzal a céllal, hogy segítsenek ezt a legjobb féléveddé tenni. A diákok pedig úgyanúgy egyedül vannak egy új országban, mint te, és mindenki csak szeretne barátkozni és élményeket szerezni.

Azt tudom mindenképp tanácsolni a mobilitáson szerzett tapasztalaim szerint, hogy ha jelentkezel, mindenképp vegyél részt minden órán, készítsd el a házikat, merj kérdezni, merj hozzászólni idegenekhez, megfogod látni, hogy a legtöbb ember barátságosabb, mint hitted. Nézz meg minél több mindent, utazz, használd ki a lehetőségeidet, és egy új emberként térhetsz így majd vissza.

Én nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem. Sok nehézség is volt, de nekem nem változott meg a véleményem miszerint ez a pályázat az egyik legjobb lehetőség, ami az Uniós fiataloknak megadatik, és én mindenkit buzgón bíztatok, hogy válallja a kockázatokat és jelentkezzen erre a kalandra.