Babos Dávid

Iskolás koromban sokat vacilláltam, hogy hol végezzem az alapképzésem, itthon a Sapientián vagy Budapesten a Műegyetemen. Végül a választásom a Sapira esett, de egy ígéretet tettem magamnak, hogy fél évet a BME-n fogok tanulni. Ennek a célnak az elérésére tökéletesen megfelelt az Erasmus program. Szóval én így kerültem ki 5. félévemre Budapestre a Műegyetem temporális hallgatójaként.

Egy nagyon fontos szempont volt számomra mikor terveztem kiutazni, hogy tudjak a családi kényelemből kiválni és önállósodni, ezek mellett pedig meg akartam tapasztalni a kollégiumi életet, szóval úgy döntöttem megpróbálok a VIK-nek nagyon népszerű kollégiumába bekerülni, ami nem más, mint a Schönherz Kollégium. Sajnos a kollégium nem szállásolt Erasmus diákokat, így végül a város szívében egy diáklakásban sikerült megszállnom, ami végső soron a mobilitásom csúcspontja volt. Kezdetben 9 másik egyetemi hallgatóval tartózkodtam itt, akik mind sokszínűek és egyediek voltak. Volt két Magyarországi lakótársam, két francia lány, egy Szlovákiai magyar lány, neki a szobatársa egy török filmművészeti hallgató volt, ezek mellett egy félig orosz félig török fiú lakott a szomszéd szobában és a kedvenc lakótársam Edi, aki félig amerikai és félig albán volt Koszovóból. Kezdetekben a szobatársam egy Japán fiú volt, akivel eleinte meg is volt a közös hang, viszont sajnos a későbbiekben nem sikerült jól illeszkednie a társasághoz így távozott a közösségből.

A diáklakásban folyton folyt az élet, ha az ember egy kis szocializálódásra vágyott csak kiment a nappaliba vagy konyhába és máris egy kellemes beszélgetésbe tudott kezdeni. Nagyon sok mindent csináltunk együtt, filmet néztünk, társasoztunk, leugrottunk egy Halloweeni bulira az egyik BME-s koliba vagy csak sétáltunk egyet Budapest szívében. Nekem a kedvenc emberem ebből a közösségből Edi volt, ő az ELTE-n volt második féléves hallgató, vele folyton megvolt a közös szó és bármilyen témáról el tudtunk beszélgetni, akár szakmai, akár baráti szempontból. És abból kifolyólag, hogy több nemzetiségből fordultak meg itt emberek és néha barátok barátai is így nagyon sok mindenre rálátást tudtam nyerni, hogy egyszerűen más országokban milyen szokások vagy tradíciók vannak. Annak ellenére, hogy a nagy magyar városban tartózkodtam egy szemeszteren keresztül az időm több mint felében angol nyelven kommunikáltam, szóval a nyelvi tudásomat is gyakorlatba tudtam ültetni.

Viszont vissza is térnék kicsit a BME-re hiszen az volt az elsődleges szempont amiért kimentem Budapestre. Sajnos a tantárgyak egyeztetésével nagyon meggyűlt a bajom főként azért, mert részben magyar, részben angol nyelvű kurzusokra is jelentkeztem és a papírtologatás nagyon nehezen ment a Műegyetemmel, de mint minden kemény munkának, ennek is meglett az eredménye és a kiválasztott tantárgyaimat fel tudtam venni. Azt el tudom mondani, hogy azáltal, hogy angol nyelven jelentkeztem a Valószínűségszámításra, teljesen kiléptem a komfortzónámból. Az első előadás meghallgatása után csak vakartam a fejem, mint egy maki, hogy most mi folyik itt? Ennek ellenére a későbbiekben sikerült belejönnöm az angol nyelvű oktatásba és azon előadáson éreztem magam a legkomfortosabban, főként a kedves indiai tanárnő és a vagány külföldi közösség miatt. Ott Klevis-szel nagyon jól össze is tudtam barátkozni, aki egy Koszovói géniusz volt, egyből meg is kaptuk a közös szót, nagyon sokat sikerült megtudnom az ők történelmükről és csodáltam a fiúban az odaadást és szeretet a matematika iránt. Még Ivannal sikerült nagyon jó barátságot kötni, akivel együtt jártunk valószínűség számításra és Cisco kurzusra, ő is Erasmus-szal volt Budapesten és egész hamar megtaláltuk a közös szót. Elmondhatom, hogy mindegyik tantárgynál megvolt az az egy-két ember, akivel jól ki tudtam jönni és ezek az órák függvényében folyton változtak.

Nagyon sokszínű tantárgyat sikerült felvennem a mobilitás alatt, de a legjobban a szabadon választható tantárgyakat élveztem. Azokon éreztem, hogy nem azért tanulom azt a tantárgyat, hogy kigyűljenek a kreditek és mert kötelezően benne vannak a tantervben, hanem mert az adott témakör érdekel. Inkább olyan érzésem volt, mintha egy speciális képzésen estem volna át. Két szabadon választott tárgyam volt, az egyik egy Cisco képzés volt, ami nagyon praktikusan meg tudta mutatni a számítógépes hálózatokat. Mindegyik laboron csapatban kötöttük a Switch-eket és Router-eket Ivan jóbarátommal. A másik tantárgy, amiért örökké hálás leszek, hogy felvettem, az a Deep Learning volt, amit a SmartLab kutatócsoport tartott. Nekem nagyon tetszett a téma, amit tanultunk és az a mód, amin sikerült megbarátkoznunk a mély tanulással. A tantárgy elvégzéséhez 3-as csapatokban kellett egy általunk választott projektet kivitelezni és dokumentálni, itt sikerült megismerkednem Gergellyel és Zsombival, akik teljes odaadással áltak ehhez a projekthez és remek volt velük a csapatmunka. A tantárgy felelős tanár pedig nagyon sok érdekes témába tudott belátást adni és lehetőséget is nyújtott egy Workshop-ot elvégezni az Nvidia-nál.

Azért meg szeretném említeni, hogy az egyetemen meggyűlt egy kicsikét a bajom egyes tantárgyak (hiányos) oktatásával és elvárásaival, viszont én főképp a szabadon választható tantárgyakat tudom ajánlani a BME-re kiutazó diákoknak, mert ott tudnak igazán olyan élményben részesülni és olyan lehetőségekkel élni, amilyenben sehol máshol.

Még említést szeretnék tenni az ESN-ről, ami speciál Erasmusos hallgatóknak kialakított közösség, ők folyton szerveznek programokat, szóval mellettük nem lehet unatkozni. Én összesen két eseményen vettem részt, mert a régi sulis társaimmal és a diáklakásos közösséggel töltöttem a szabadidőm nagy részét. De elmentem az Interdinner-re, ami arról szólt, hogy mindenki saját nemzeti kajáját hozza el és egymásét kóstolja meg. Na meg közösen meglátogattuk a Terror házát, ahol megint remekül éreztem magam. Tehát az ESN közösségre mindenképp lehet számítani frissen kiutazó Erasmus hallgatóknak.

Ami a legjobban fog hiányozni, mind Budapestről, mind Magyarországról, az a remek tömegközlekedés. Budapest egyik legnagyobb csodája a 4-es/6-os villamos, amin én is minden egyes nap utaztam, hogy eljussak a kampuszra. Sose került több, mint 20 percembe, hogy az egyetemre érjek, még ha pont előttem is ment el az előző villamos, ahogy azt Murphy törvénye diktálja. A város bármely pontja elérhető volt legfeljebb fél órán belül. Így sikerült egyik nap Normafán, a Budapesti Somostetőn sétálni egyet, majd visszafelé a Gyermekvasúton vonatozni, és egy másik nap az unokatestvéreméket meglátogatni Monoron. De akár Magyarország bármely kis zugába el lehetett jutni legfeljebb 3 órán belül.

Én összességében úgy érzem, hogy nagyon sok szempontból tudtam fejlődni a mobilitás alatt. Sikerült csomó szakmai tudásra szert tennem, önállósodnom, angol tudásomat gyakorlatba ültetni, nyitottabbá válni új emberek és lehetőségek felé. Szerintem az ember bármit is keres, azt meg tudja találni Erasmus programban és még ha sok fejfájással is jár a papírmunka, a későbbiekben exponenciálisan fog kamatozni a befektetett idő.