Elekes-Józsa Martina

Számomra az Erasmus+ mobilitásom nem csupán egy újabb félévet jelentett az egyetemi éveim során, hanem ezt egy mérföldkőnek mondanám az életemben. Egy olyan kaland, amely során nem csak az ismereteim bővültek, hanem a személyiségem is új színeket kapott. Most, mikor visszatekintek erre az időszakra, számtalan emlék, barátság és tapasztalat tárul elém, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, aki ma vagyok. Ebben a beszámolóban szeretném megosztani azokat a különleges pillanatokat, amelyek megváltoztatták a világról alkotott képemet, és amelyek örökre meghatározták, hogy hogyan lépek tovább az élet útján.

De hogyan is kerültem kapcsolatba az Erasmus+ programmal? Már egészen kicsi korom óta szenvedélyem az utazás és az új kultúrák felfedezése. Középiskolás koromba sajnos nem adódott lehetőségem kipróbálni az Erasmus rövid távú mobilitásait, de tudtam, hogy egyetemi éveim alatt nem szalaszthatom el az Erasmus+ lehetőségét. Sőt az egyetem választásomat is befolyásolta, hogy az egyetem rendelkezik-e Erasmus+ kapcsolattal.

Az első egyetemi Erasmus+ bemutató után meg is ragadtam a lehetőséget és leadtam minden szükséges papírt. Nagy szerencsémre sikeresen beválogattak, így el is kezdtem elintézni mindent, ami a mobilitásomhoz szükséges.

Féléves mobilitással utaztam ki Budapestre szeptemberbe és meg is kezdtem az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán a tanulmányi mobilitásom. Egy pillanatig sem bántam meg, hogy az ELTE-t választottam, hiszen megannyi lehetőséget nyújtott számomra az az egyetem a tanulásra és önmagam fejlesztésére. Az adminisztráció a fogadó egyetemen kiválóan működött, bármilyen segítségre is volt szükségem a fogadó egyetem Erasmus koordinátora rendelkezésemre állt. Már a kiutazásom előtt különböző Erasmus csoportokba tudtam jelentkezni, sőt volt egy közös csoport az Erasmus koordinátorral, Lillával, ahol bárki bármilyen kérdést feltehetett és Lilla vagy más Erasmuson résztvevő tanuló válaszolt. Rettenetesen jó érzéssel töltött el, hogy tudtam hiába egy más országba csöppentem, mások is ugyanúgy érzik magukat, esetlegesen elveszve, rengeteg kérdéssel.

Szeptember első hetén még bevezető napokat is tartottak az Erasmusos tanulóknak, amin sajnos nem tudtam részt venni, de ez nem állított meg az ismerkedéstől és az egyetem felfedezésétől.

Beszélni szeretnék a tanulmányi mobilitásról és magáról az egyetemről egy keveset. A mobilitásom célja elsősorban a tudásom bővítése volt a kommunikáció szakterületén, de emellett nyelvtudásom fejlesztése is egy fontos cél volt számomra. Én a mobilitásom angolul végeztem, annak ellenére, hogy Budapesten voltam. Mivel egyik legfontosabb célom a nyelvtudásom fejlesztése volt, így egy percig sem gondolkodtam, hogy angolul vagy magyarul szeretném végig csinálni. Így a kint töltött idő alatt angol nyelvű kurzusokra jelentkeztem, amelyek nagyjából megegyeztek az itthoni kurzusaimmal. Ilyen kurzus volt például a Persuasion, Influence, Understanding nevű kurzus vagy a Freedom of Speech in Hungarian and International Context nevű kurzus. De a további kurzusaim is nagyon érdekesek voltak, amelyekből rengeteget tudtam tanulni, mint a Cultural Studies Specialization in English-Speaking Cultures, New Media vagy a Women under state socialism nevű kurzus. Nem is az órák tartalmát mondanám számomra kiemelkedőnek, hanem az órákon létrejött párbeszédeket inkább tanár diák vagy diák diák között, hiszen mindenki más-más nemzetiségből más és más gondolkodásmódot, tudást hozott magával és ezek által a beszélgetések által betekinthettünk egyik a másik kultúrájába, ha csak egy keveset is. Mivel nem megadott órarend alapján választottuk a kurzusainkat, így cserélődtek az emberek és mindig mindenkitől egy kicsivel többet lehetett megtudni az adott országban élők álláspontjáról, amelyről épp szó volt. Számomra ez megunhatatlan volt. Sőt olyan kurzusom is volt, ahol a mesteris diákok az alapszakos diákokkal összevoltak keverve.

Érdekes volt látni az órákon, hogy más országokba a tanulmányi rendszer hogyan működik, sőt több órán is szóba került ez a téma. Braziloktól oroszokig, spanyoloktól görögőkig minden féle nemzetség diákjai voltak a „szaktársaim”, akik rengeteget tanítottak az országuk és kultúrájuk szépségeiről a fél év alatt. Igazán tetszett, hogy több prezentációt is kellett tartsunk az egyetemen, hiszen fejleszthettem a kommunikációs készségeimet, ami elengedhetetlen a jövőbeli karrierem szempontjából is és gyakorolhattam a nyilvános beszédet angol nyelven, ami kezdetben talán ijesztő volt, de idővel egyre magabiztosabb lettem. Képessé váltam arra, hogy kritikusan gondolkodjak és érveljek, hiszen a prezentációk során gyakran kérdeztek a hallgatók a nemzeti különbségek miatt, hiszen egy egy téma, amely esetleg az országunkról szólt, sok kérdést vont maga után. Fejlődött a csapatmunka készségem is, mivel sokszor csoportban kellett dolgoznunk a prezentációk elkészítése során és megismerhettem különböző témákat a prezentáció előkészítése alatt. Nem utolsó sorban növelte az önbizalmamat, amikor láttam, hogy a hallgatótársaim és a tanárok értékelik a munkámat.

Az ELTE Bölcsészettudományi Kara egy számomra lenyűgözően szép egyetem, első látásra beleszerettem az egyetem kinézetébe. Az egyetemen belül óriási kültéri helyek vannak kialakítva a diákok számára, babzsákokkal, padokkal, sőt még egy bár is van az egyetem udvarán belül. De nem, csak bár hanem étkező is, ahol többnél több finomság, napi menü, kávé megtalálható, ahol igazán kialakulhattak baráti kapcsolatok egy egy finom kávé mellett.

Nos, talán most térnék át az Erasmus számomra legfontosabb részére, a kapcsolatok kialakítására. Szerencsésnek mondhatom magam, hisz olyan embereket ismertem meg a fél év alatt, akiket soha sem fogok elfelejteni. Olyan emberekkel ismerkedtem meg, akikkel megoszthattam a gondolataimat, az érzéseimet, és akik mindig ott voltak mellettem, ha támaszra volt szükségem.

Emlékszem, az első hetekben még idegennek éreztem magam, és hiányoztak az otthoni barátaim. Azonban hamar rájöttem, hogy rengeteg lehetőség van új emberekkel való ismerkedésre. Részt vettem programokon, amiket az Erasmus Life Budapest diákszövetségi csoport szervezett. Ilyen program volt a Speed Friending nevezetű program, ahol egymásra találtunk a barátnőimmel, akikkel együtt éltük át az Erasmus nyújtotta szépségeket.

A legkedvesebb emlékeim közé tartoznak a közös kirándulások, a bulik, a késő esti beszélgetések, és a tanulás során egymásnak nyújtott segítség. Megtanultam értékelni a kulturális különbségeket, és nyitottabbá váltam a világra, hiszen a barátnőim is teljesen más nemzetiségűek voltak, mint például spanyolok, törökök vagy németek. A nyelvfejlesztés érdekében is szerettem volna, ha a barátaim más-más nyelven beszélnek és más-más nemzetiségűek, hogy tanulni tudjak tőlük.

Az Erasmus mobilitásom alatt szerzett barátságaim egyedülállóak és örökké tartóak. Hiába tértem haza, a kapcsolatok nem szakadtak meg. Továbbra is tartjuk a kapcsolatot, és alig várjuk, hogy újra találkozhassunk.

Az Erasmus úgy gondolom, hogy egy eszköz arra, hogy megtanítson minket boldogoknak lenni, hogy megtanítson, hogyan lehet szeretni, ilyen rövid idő alatt. Arra, hogy szabadnak érezhetjük magunk előítéletek nélkül, hogy a barátaink a családunkká válnak, és hogy a világ tele van gyönyörű kultúrákkal, emberekkel és nem számít, mennyire messze vagyunk az Erasmus mindig egy második otthonként fog szolgálni számunkra.

Az Erasmus nem csupán egy tanulmányi program, hanem egy életre szóló élmény volt számomra. Hálás vagyok azért, hogy lehetőségem volt részt venni benne, hogy rengeteg új tudással térhettem haza és örökké hálás leszek a csodálatos emberekért, akikkel megismerkedtem.