György Simon Dalma

Fordító és tolmács szakos hallgatóként én voltam az első diák, aki a Covid-19 járvány után Erasmus programmal tanulmányi mobilitáson vett részt. Habár nem hagytam el a Kárpát-medencét, mégis életre szóló élményeket és tapasztalatokat szereztem a félév során.

A 2023-2024-es tanév második félévét az ELTE-n, azaz az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen töltöttem, azon belül is a Bölcsészettudományi Karon. A kar a város szívében helyezkedik el, közel van a Nemzeti Múzeumhoz, a Dohány utcai Zsinagógához, a Bródy utcához, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárhoz, és még számos történelmileg jelentős épülethez, helyszínhez, ahol a magyar történelem jelentős fordulatokat vett. Az épületegyüttes az M2-es és M3-as metróval is könnyen megközelíthető, és akárcsak a városban, a karon belül található Trefort-kertben is folyton pezseg az élet, évszaktól és napszaktól függetlenül. A Bölcsészettudományi Kar impozáns főépületével jelentősen befolyásolja a teret, de a kar a környező boltokra is nagy hatással van: szemben az egyetem épületével számtalan könyvesbolt és antikvárium található.

Tanulmányi mobilitásom alatt sok embert ismertem meg, és barátságok is köttettek, de úgy gondolom, hogy ha nem is szerzünk sok barátot egy ilyen tanulmányi út során, akkor is gazdagodunk az egyszerű, hétköznapi beszélgetések alkalmával, mivel minden új információ hat a gondolkodásunkra, és formálja azt. A mobilitás elején részt vettem egy nemzetközi diákoknak szóló programon, ahol a világ minden tájáról érkeztek diákok, Kambodzsától egészen Ecuadorig.

A félév során nagynénémnél laktam, aki Dunakeszin él, ezért onnan jártam be az órákra, így az utazás minden nap körülbelül két órát vett igénybe. Egyáltalán nem bántam, hogy egy órát kellett utaznom az egyetemre, és majd haza, mivel a közlekedés Budapesten a diákoknak nagyon olcsó, és a járművek is gyorsak és kényelmesek. Habár szerencsés helyzetben voltam a nagynéném közelsége miatt, mégis arra bíztatom a kedves diáktársakat, akik azon gondolkoznak, hogy részt vesznek a tanulmányi mobilitáson, hogy ne habozzanak: a szállás mindenképp megoldható Budapesten, és az ösztöndíj tudja fedezni a költségek nagy részét.

Fordító és tolmács szakos hallgatóként kihívást jelentett megtalálni és megfeleltetni a tárgyakat. Sajnos a mobilitásnak hátránya is van, méghozzá az, hogy nem minden tárgyat lehet felvenni az ELTE-n. Például a tolmácsolással kapcsolatos tárgyakat itthon kell teljesítenem, és az összes román nyelven oktatott tárgyat sem tudtam megfeleltetni. Ezzel számolni kell, mielőtt valaki egy féléves tanulmányi mobilitásra adja a fejét, de ez az egy hátrány eltörpül a többi kellemes meglepetés és jó élmények mellett.

Az órák jól teltek a félév alatt, viszont a tanárok rengeteg prezentációt és leadandót kértek angol nyelven. Ez a nyelvtudásom szempontjából igazán hasznos volt, mivel sokszor kellett az osztály előtt beszélnem angolul, és esetleg összetett dolgokat elmagyaráznom ezen a nyelven. Eleinte szorongást okozott bejárni az angoltanítás módszertana nevű órára, mivel a diákok mindannyian ötödévesek voltak (megjegyzem, hogy Magyarországon osztatlan tanárképzésen belül tanulják a tanári szakmát, ami azt jelenti, hogy 6 éven keresztül a tanításra készítik fel a diákokat). A szorongást főleg az okozta, hogy már mindenkinek volt valamennyi tapasztalata a tanításban, és tudták, hogy hogyan kell különböző korcsoportoknak elmagyarázni a tananyagot. Másodévesként nem rendelkeztem tapasztalattal, és bizony hibáztam is egy-egy feladat megoldásában, de a csoporttársaim és a tanárnő is nagyon kedvesek voltak, így sok építő jellegű kritikát és pozitív megerősítést kaptam azon az órán, valamint játékokat és módszereket tanultam, amivel a gyerekek figyelmét magunkra vonhatjuk az óra legelején, de akár az óra közben is.

Szintén nagy élményt jelentett a diskurzuselemezés nevű óra, ahol a tanárnő nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a diákok megtanuljanak kritikusan gondolkozni, és hogy a dolgok mögé lássanak a mindennapi életben, akár a politika vagy a magánélet terén. A tanárnő vendégelőadókat is hívott az órájára, akik egy adott szakterülethez értenek, mint például az erőszakmentes kommunikáció, vagy a kommunikáció az online térben. A félévet ebből a tantárgyból egy projektfeladattal zártuk, amelyet csapatban oldottunk meg.

Az angol nyelvgyakorlat nevű tanórán aktívan kellett részt vennünk az órai tevékenységben: vitázni gyakoroltunk, valamint különböző témákat érintettünk és beszéltünk meg angol nyelven a társainkkal, közben tudatosan gyakorolhattuk a nyelvtani szabályokat, amelyekből mindig felkészültünk az aznapi órára.

A prezentációs készségek nevű gyakorlat is kihívást jelentett a számomra, mivel szintén angol nyelven, 3, 5 majd 10 perces prezentációkat kellett készítenünk a félév során, egyénileg. A prezentációk után mindig kaptunk visszajelzést a társainktól és a tanártól, aki mindenkinek írt egy részletes üzenetet arról, hogy jelenleg a prezentálás terén miben vagyunk jók, és miben kell még fejlődnünk, de a prezentációk után is elmondta a meglátásait mindenkinek. A tudományos íráskészség nevű órán a mindenki választott egy témát, amelyet kutatni kellett a félév alatt, majd az utolsó hetekben egy esszét kellett leadni belőle.

Mivel egy nagyvárosban tanultam, ezért igyekeztem kihasználni a lehetőségeket. Színházba, múzeumba, moziba, könyvtárba jártam, kirándultam, élveztem a nyüzsgést, és azt, hogy szinte bármikor beülhetek egy kávézóba, közben pedig tanulhatok egyedül, de akár a társaimmal is, vagy olvashatok. Budapest nem szegényes a kulturális programok terén, szerintem mindenki megtalálja az érdeklődési körének megfelelő eseményeket. Igyekeztem felfedezni a város környékét is, ezért ellátogattam Szentendrére, Pomázra, Vácra, Gödöllőre és Visegrádra is. Budapest hangulatát és látképét külön befolyásolja a Duna. Néha szabadidőmben elsétáltam a Duna parthoz, és ott töltöttem egy órácskát, közben pedig hagytam, hogy a víz nyugalma elfeledtesse velem a hétköznapi problémákat.

Az egyik kedves rokonom Münchenbe hívott meg, én pedig kihasználtam a nemzetközi vonatjáratok nyújtotta kényelmet és gyorsaságot, és egy hétvégét nála töltöttem. Szintén buzdítom a kedves tanulótársakat, akik ”erasmusozni” mennek, hogy ha tehetik, akkor menjenek el Magyarországon kívül más országba is, akár csak egy hétvégére, mivel a közlekedés Budapesttől nagyon egyszerű és gyors.

Az Erasmus programot mindenkinek szívből ajánlom, még akkor is, ha a program kezdetén kilátástalannak tűnik a tantárgyak egyeztetése, vagy a szállás keresése. Magyarországi diákokon kívül megismerkedhetünk határon túli magyarokkal is, akik könnyebben megérthetik a problémáinkat a nagyvárosban, és így egymás támaszai lehetünk. Egy ilyen képzés vagy program során nem csak a tanulmányok terén lehet fejlődni, de az ismeretségek, beszélgetések, új helyszínek felfedezése is gazdagítják a személyiségünket.

Szeretném megköszönni a tanáraimnak, hogy támogatták a kiutazásomat, és az Erasmus koordinátoroknak, akikhez bármikor bármilyen kérdéssel fordulhattam!