Madaras Polixénia

Ha valaha valaki azt mondta volna nekem, hogy teljesen egyedül külföldre fogok költözni fél évre és kint fogok tanulni biztosan kinevetem. Mégis megtörtént. Rengeteget hallottam az Erasmus-ról korábban, de valahogy soha nem volt elég bátorságom belevágni. Aztán jött egy esemény, ami fenekestől felforgatta az életem és ráébresztett, hogy az élet túl rövid, meg kell ragadni a lehetőségeket. Szóval úgy döntöttem idén belevágok és jelentkezem. Az elején még abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán el fogom nyerni a támogatást hiszen utolsó pillanatban adtam le a jelentkezésem. Aztán jött a hír, hogy elfogadták, és a második félévben a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen fogok tanulni.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyszerű volt mindent elintézni a kiutazás elött. Az a rengeteg papírmunka, egyeztetések a tanárokkal, lakás keresés eléggé feladta nekem a leckét. A tantárgyaim nagy részét sikerült megfeleltetni, amiket pedig nem, a tanáraim nagyon segítőkészek voltak, és mindent megtettek, hogy ne keljen tantárgyat halasztanom következő évre. Nem teljesen voltam tisztában azzal, hogy hogy is fog működni a tantárgy egyeztetés, de szerencsére mindenki segítőkész volt és végül el tudtam végezni a kiutazás előtti feladataimat.

A tantárgy egyeztetések után belevágtam a lakáskeresésbe. Azt gondoltam, hogy ez lesz a könnyebb feladat, de nagyobban nem is tévedhettem volna. Megszámolni sem tudom, hány főbérlővel és bentlakással beszéltem, de mindegyiktől elutasító választ kaptam. Végül a kiutazás előtt két nappal, mikor már azt hittem minden veszve, rátaláltam egy diákszállásra, ahol még volt hely és ami nekem is tetszett, így aztán belevágtam, lefoglaltam és ez lett a szállásom a tanulmányi mobilitásom idejére.

Életem egyik legjobb döntésének bizonyult őket választanom, mert így lehetőségem volt összeköltözni olyan diákokkal, akik a világ legkülönbözőbb országaiból érkeztek Budapestre. Így alakult, hogy együtt lakhattam fél évig spanyol, amerikai, koreai, francia és még sok más különböző kultúrából származó diákkal. Nem mondom, hogy egyszerű volt, megszokni, hogy a legtöbben csak angolul beszélnek, de egy idő után már természetesnek tűnt és teljes mértékben belejöttem az angol társalgásba, nem esett nehezemre egyáltalán. A közös főzések, éjszakába nyúló beszélgetések és filmezések pedig közelebb hoztak minket egymáshoz.

Budapestre egy héttel a tanítás kezdete előtt érkeztem, mivel az egyetem szervezett egy tájékoztató hetet kizárólag az Erasmusos hallgatóknak annak érdekében, hogy megismertessék velünk Budapestet és az ELTE-t. Különböző programokat szerveztek nekünk várost néztünk, kincset kerestünk, quiz esten vettünk részt. Bennem ekkor tudatosult igazán, hogy egy ilyen alkalom mennyi különböző embert hoz össze. Néha elbizonytalanodtam, hogy vajon tényleg jó ötlet volt-e kiutaznom, hiszen nem beszéltem olyan jól angolul, mint a többiek. De szerencsére mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, rengeteget tanultam tőlük.

A tanórák csak a második héttől kezdődtek el. A tantárgyakat magyarul vettem fel, amit utólag kicsit bánok hiszen, remek lehetőség lett volna, hogy fejlesszem az angol tudásomat. Lehetőségem volt ugyanakkor más karokról is felvenni órákat, így történt, hogy a média és PR tárgyakon kívül, betekinthettem néhány pszichológiával kapcsolatos órába is. A tanárok mind nagyon kedvesek és megértőek voltak, minden felmerülő problémát igyekeztek megoldani. A legtöbbjüket nagyon motiválónak találtam, jó volt, hogy nemcsak a tananyagra, hanem annak felhasználási módjára is nagy hangsúlyt fektettek.

Mivel a különböző karok a város különböző részein helyezkednek el ezért a tanév végére már nagyon komfortosan használtam a budapesti tömegközlekedést is. Az elején nagyon féltem tőle, hiszen óriási a város és nagyon könnyű eltévedni benne. Mivel eddig falun laktam, számomra ez nagy változás volt, de beleszerettem ebbe a nyüzsgő, mindig zajos városba, nagyon hamar kiismertem magam a Budapesten, és nagyon hamar elnyerte a tetszésem ez a főváros.

Igyekeztem minden szabadidőmet kint a városban tölteni, és felfedezni a város minden zegzugát. Ez többé- kevésbé sikerült is, bár egy ekkora várost évekbe telne tejesen megismerni. A híres nevezetességek és múzeumok mellett, lehetőségem volt különböző kultúrák ételeit is megkóstolni, kávékülönlegességeket kipróbálni, részt venni a Nemzeti Könyvhéten, végig hajózni a Dunán és meglátogatni különböző budapesti médiaintézményeket.

A szorgalmi időszak nagyon gyorsan eltelt, a vizsga időszak pedig elég sok szenvedést hozott. Mivel több tantárgyat is felvettem annak érdekében, hogy kijöjjön a megfelelő kredit szám, így sokkal több vizsgát kellett letennem, mint a többiek, főleg, hogy még itthon is maradt pár tantárgy, amit el kellett végeznem. Nem volt egyszerű, de végül mindent sikerült időben elvégeznem.

Idő közben rájöttem, hogy nehéz szívvel tudnám magam mögött hagyni ezt a várost, ahol egy fé évig éltem, úgyhogy végül úgy döntöttem itt végzem a nyári szakmai gyakorlatomat is egy újabb Erasmus mobilitás keretein belül.

Ha te is vacillálsz azon, hogy belevágj-e egy ilyen kalandba, akkor csak annyit mondhatok gyerünk, küld be a jelentkezésed. Ez egy vissza nem térő alkalom, amit kár lenne elszalasztani. Rengeteg tudással gyarapodtam úgy személyesen, mint szakmailag és ezért nem lehetek elég hálás. Ne ijesszenek meg a kezdeti nehézségek mert a végén úgyis a szép emlékek lesznek azok, amikre szívesen fogsz visszaemlékezni évek múlva is.