Albert Loránd

Albert Loránd vagyok, elsőéves mechatronikai mérnök hallgató, és a továbbiakban a 2025 nyarán teljesített szakmai gyakorlatomon szerzett tapasztalatokról és élményekről olvashattok.

Alapjáraton engem mindig is foglalkoztattak az Erasmus+ által nyújtotta lehetőségek. Szerintem nagyon jó dolog az, hogy a fiatalok ilyesfajta támogatások részesei lehetnek, világot láthatnak, tapasztalatokat gyűjthetnek és új kapcsolatokat alakíthatnak ki. Ezért is tudtam már az egyetem kezdete előtt, hogy egyszer mindenképp szeretnék részt venni egy tanulmányi vagy szakmai mobilitáson.

Így hát figyelemmel követtem az egyetem oldalát, és amikor meghirdették a pályázatokat, nem kellett sokat gondolkodnom.

Több oka is volt annak, hogy a szakmai gyakorlatot választottam a féléves mobilitással szemben. Először is, mivel egyedül készültem megtenni ezt az utat, nem akartam első nekifutásnak egy teljes félévet távol lenni. A 60 nap valahogy reálisabbnak tűnt. Másodszor is, tudtam, hogy szükségem lesz a későbbiekben a szakmai tapasztalatokra, és hogy ezeket csak egy valódi munkahelyen lehet megszerezni.

Miután elfogadták a pályázatomat, jöhetett az egy fokkal nehezebb rész: fogadópartnert találni. Nekem az elsődleges célom Budapest lett volna, viszont a legtöbb cég amit felkerestem csak hosszabb időre tudott volna fogadni (5+ hónap) vagy egyáltalán nem is volt lehetőség gyakornokként dolgozni náluk. Hosszas internetes keresgélés és a korábbi beszámolók böngészése után találtam rá a szegedi Mechatronik Automatika Kft. nevű cégre, amely többek közt gépgyártással és gépfelújítással foglalkozik.

Pár napos e-mailes kommunikáció után tartottunk egy online beszélgetést, melynek már végén tudatták is velem, hogy örömmel várnak a csapatba.

Az ott tartózkodást szerettem volna kollégiumban tölteni, hiszen jelentősen olcsóbb, mint az albérlet és hát a társaság is egy pozitívum egy ilyen helyzetben. Viszont miután minden felkeresésre elutasítást kaptam, a kiadó lakásokat/szobákat is kezdtem nézegetni. Szerencsére az utolsó pár felkeresés közül kaptam egyet, amely szívesen fogadna az adott időszakra. Ez a Szeged szívében elhelyezkedő Kaszap István Kollégium volt. Szerencsére a kollégiumi vezetőség is nagyon kedves és segítőkész volt, minden információval elláttak a beköltözés előtt és bármilyen kérdésemre szívesen válaszoltak. Egy kényelmes szobát tudtak nekem biztosítani és többek között rendelkezett a kollégium egy teljesen felszerelt konyhával, könyvtárral, konditeremmel. Mind-mind olyan helységek, ahol sok hasznos időt tölthettem el.

Így hát nem volt más hátra, mint megvenni a vonatjegyeket és türelmesen várni a gyakorlat kezdetét. A készülődések mellett még meg kell említeni a papírmunka részét is az egésznek. Az elején kissé megfélemlített, hogy mennyi mindent be kell szerezni, de szerencsére nem voltam teljesen magamra, hiszen a kari Erasmus koordinátor utasításait követve minden könnyen ment. Mindig részletesen elmagyarázta, hogy mi a dolgom, mire kell odafigyelnem és persze minden kérdésemre választ adott.

Mint már említettem, az utazást vonattal tettem meg, amely körülbelül fél napot vett igénybe és több helyen is át kellett szállnom. Pár nappal a gyakorlat előtt költöztem be, hogy legyen időm kipihenni az utat és egy kicsit ismerkedjek a várossal. Fontos megjegyezni azt is, hogy amíg a szállás a belvárosban volt, addig a cég telephelye teljesen a külvárosban volt, kb. 8 km-re és mivel nem volt autóm, így a tömegközlekedést választottam a mindennapi utazásokhoz.

A tényleges gyakorlati része azonban hétfőn, július 14.-én kezdődött. 8 órás műszakról van szó, amely reggel 7-től délután fél 4-ig tartott. Az első napon megismerkedtem a kollégákkal, körbevezettek a cég körül és elolvastam majd aláírtam a szükséges tűzvédelmi és munkavédelmi előírásokat. Egy kisebb vállalatról van szó (kevesebb, mint 10 fő), viszont érdekes volt számomra az, hogy rajtam kívül még volt 3 szegedi egyetemi hallgató is, akik szintén nyári gyakorlatukat teljesítették a cégnél, persze ők kevesebb ideig voltak ott. Ezzel nem volt probléma, hiszen könnyebben ment a beilleszkedés és a szünetekben a társalgás.

Az ottlétem első felében egy nagy projekten dolgoztunk, egy bilincstesztelő gép legyártásán és összeszerelésén. Lényegében ez a berendezés azt a célt szolgálja, hogy a nagyméretű tömlő- illetve csőbilincsek mekkora terhelést bírnak el, akár egészen 29 kN erő hatására, valamint, hogy milyen alakváltozások léphetnek fel a vizsgálat elvégzése után. Alapvetően ez azért is egy fontos folyamat, mert szükséges tudni egy bilincs megbízhatóságát a későbbi felhasználások során.

A gépet teljesen a nulláról építettük fel és nagyon jó volt látni azt, ahogyan a kemény munka és befektetett idő, milyen formában hozhatja meg a gyümölcsét. A gépgyártás minden folyamatát figyelemmel követtem végig (legyen szó hegesztésről, összeszerelésről, elektronikáról, kisebb alkatrészek forgácsolásáról vagy PLC programozásról) és vettem ki a részem a feladatok rám eső részét.

Mivel többféle szakember dolgozott a cégnél (legyen az gépészmérnök, forgácsoló vagy lakatos), ezért mindenkitől tudtam tanulni valami újat. Mindenki egy kicsit másképp közelítette meg a problémákat és szerintem egy nagyon jó dolog az, hogy ennyire színes társaságba csöppentem bele. Számomra még az is pozitívum volt, hogy az alkalmazottak milyen szintű összhangban voltak képesek dolgozni, lévén hogy kevesen voltak és már hozzászoktak a közös munkához. Ez rám is kihatott, mert azt éreztem már az első pár nap után, hogy én is a csapat tagja vagyok, az utolsó pár hétben pedig már-már barátságokat sikerült kialakítani. Úgy vélem könnyebb volt a csapatmunka, hiszen kevesebb mint egy tucat emberrel kell megtalálni a közös hangot, és így könnyebb volt kiismerni a másik erősségeit és kvalitásait.

Én alapvetően az idő nagyrészét “kint” töltöttem (műhelyekben, CNC-házban, hegesztőben), aminek örültem is, hiszen jobban érdekeltek a két kézzel történő munkálatok és szerintem ott több dolgot meg lehet tanulni. Azonban volt pár nap, amikor az irodába találtak nekem megfelelő feladatokat, amelyeket ugyanúgy szívesen végeztem el. Aztán voltak olyan napok is, amikor partnercégekhez mentünk ki egy másik városba vagy éppen Szegedre, ahova főképp azért hívtak minket, mert meghibásodott gépeket kellett megszerelni, vagy éppen az ilyen esteket megelőzve modernizálni a meglévő berendezéseket. Ezek a napok kiváltképp érdekesek voltak számomra. Kimenni, felmérni a terepet, megtalálni a probléma forrását, majd megoldást találni. Ezek mind olyan készségek, amelyek elengedhetetlenek egy ilyen szakmához.

Azonban az ott töltött idő második fele nem telt ennyire eseménydúsan. Az utolsó pár hetekben sokkal kevesebb munkálat volt a cégnél, még a teljeskörű alkalmazottaknak is. Elkészült a bilincstesztelő gép, már csak a tesztelések folytak, itt-ott kisebb simítások. Sok olyan nap volt, amikor olyan feladatokat kellett végeznem, amelyek nem igazán kapcsolódtak a szakmához. Az ilyen és ehhez hasonló napok jóval lassabban teltek el az átlagosnál.

Amikor éppen nem dolgoztam, akkor próbáltam minél jobban felfedezni Szegedet és környékét. Mindig azon voltam, hogy eseményeken vegyek részt, embereket ismerjek meg, látványosságokat tekintsek meg. Kedvenc helyeim közé tartoznak, és amiket másoknak is ajánlok, ha erre járnak: Széchenyi tér, Plebs Crust & Crafts, Erzsébet-liget, Reök kézműves cukrászda vagy csak egy séta a Tisza partján. Volt amikor Budapestre utaztam ismerősöket meglátogatni, vagy éppen megcsodálni az augusztus 20.-ai ünnepséget. Ellátogattam Ópusztaszerre is, ahol többek közt körbe lehet járni a Nemzeti Történeti Emlékparkot és meg lehet nézni a Feszty-körképet.

Összességében én hálás vagyok az itt töltött időszakért. Úgy érzem, hogy rengeteg új dolgot tanultam úgy a szakmáról, mint magamról és az emberekről. Szerintem kétség nélkül jó döntés volt belevágni ebbe a kéthónapos kalandba. Szeretném még egyszer megköszönni a cég által belém fektetett bizalmat és türelmet, valamint mindenkinek, aki segítséget nyújtott nekem valamilyen formában.

Én mindenkinek azt ajánlom, hogy adjanak maguknak egy esélyt és vessék bele magukat a mélyvízbe. És hogy ne riasszon vissza senkit az, hogy esetleg egyedül kell megtennie ezt az utat.

Ha valakinek kérdése van a gyakorlat lebonyolításával, valamint az elő- és utómunkálatokkal kapcsolatban, szívesen válaszolok rá. :))